A hetek csak úgy rohantak el mellettem. Levették a gipszem el kezdtem a gyógytornát és végre szabadon járkáltam bár néha néha még fájt. Viszont kezdem teljesen önellátó lenni. A rendőr már jó ideje nem látogatott. Rita viszont annál jobban nyomult az életembe. Elegem volt már a pátyolgatásból. Ráadásképpen apa temetését is közben intéznem kellet. Győrbe temették el az anyám mellé. Én nem voltam ott. Nem is akartam. Elég volt nekem az, hogy újra mozogni tudjak és érzelmileg is rendbe jöjjek. Péntek este volt és a tévét bámultam a nappaliban Rita hajtogatta a ruhákat. Kikapcsoltam a készüléket és Rita felé fordultam.

-Figyelje meg értem, hogy segiteni szeretnél be már boldogulok egyedül is. Lassan munkát kéne keressek, mert a pénzem rohamosan fogy. - Rita ledobta a ruhákat és csípőre tett kézzel állt. Kezdet számomra sok lenni.

-Zsófi hatalmas traumán mentél keresztül és nem gondolhatod, hogy majd így dolgozni fogsz. Majd beszélek... - és itt elharapja a mondatott. Felkelek és elé sétálok. Rita valamit elhallgat előlem már nagyon régóta.

-Rita mi az amit nem mondasz el? - förmedek rá ő pedig mérgesen megemeli a kosarat és a hálóba megy. Követem és most már nem tűrök ellenvetést tudni akarom az igazat.

-Rita mért nem vagy képes csak egyszer őszinte lenni velem? - ordítok már kétségbeesetten. Leteszi a kosarat és rám néz szomorúan.

-Nem olvastad el a borítékot igaz? - kérdezi én pedig el is felejtettem azt az átkozott iratot. Oda sétálok az éjjeliszekrényemhez és a fiókból kiveszem és rögtön feltépem. Leülök az ágyra kihajtom a finom papírt és elkezdem olvasni a kézzel írott levelet...

"Kedves Zsófia.                                                                                                                                                                Sajnálom ami veled törtét de tényleg szívből. Megkellet hozzák pár igazán nehéz döntést ebben a helyzetben amibe most kerültünk. Azért, hogy biztonságban legyünk én és Kornél a történtek után, hogy Iván elárult és tönkre tett. Jobbnak láttam, ha elutazunk egy időre és megszakítunk minden kapcsoltatott veled és minden mással.  A Szabó átmenetileg zárva van míg vissza nem térünk. Viszont a te érdekeltben kérlek, hogy felejts el minket engem és Kornélt. Nyakig bele keveredtél a mocskos üzletbe és meg is kaptad érte a büntetésed. Tanulj az esetből és lép tovább. Jobb lesz ez így talán jobb életed lesz...                                             Szeretettel Szigeti Flórián."                

Felugrok az ágyból és szét tépem a levelet. Felordítok és bármit ami a kezembe ügybe kerül a földre hajítom. Őrjöngök a dühtől. Itt hagytak mind ketten azok után amit tettek velem. A kezembe kerül a váza és oda csapom hangosan a cserép széttörik és darabokra hullik. Rita értetlenül kapkodja a fejét. Én pedig török zúzok majd amikor lehiggadtam végig nézek a szobán és megdörzsölöm az arcom. "...meg is kaptad érte a büntetésed..." Víz-hangzik a fejemben. Rohadjon meg mind a kettő. 

-Te tudtad? - szegezem a kérdést Ritának.

-Amikor Kornél haza ért az nap este amikor lelőttek csurom vérvolt. Neki esetem, hogy hagyott meghalni és rá olvastam az összes bűnét szerencsétlenek. Ő pedig csak elrohant és pakolni kezdett. Utána mentem és számon kértem. Zsófi sírt amikor elment. Az mondta vigyázzak rád és, hogy többé ne menyek a házba. Kifizet mindent az házat és a költségeimet. De vigyázzak rád. Nem tudom mi történt de elmenekült és azóta sem jelentkezett. Minden hónapban utal nekem pénzt. Amikor megláttalak a kórházban a boríték már a kisasztalon volt. Elvettem mert a rendőrök szaglásztak. Nem őket védem Zsófi hanem téged. Nem érdemelted meg amit tettek veled. Azt meg főleg nem, hogy szó nélkül itt hagytak. Hiszen már nincs senkid... - Ritát a telefon csörgés hangja állítja meg a beszédben. Felveszem a készüléket és látom, hogy a rendőr száma villog a képernyőn. Mélyet sóhajtok.

-Ne vedd fel. Tudom most azt hiszed velük vagyok. De ha most felveszed és feldobod őket soha sem lesz nyugtod az életedben. Kérlek Zsófi. - Rita felém sétált és a kezébe fogta az arcomat én pedig elhúzódtam. Rá nyomtam a fogadás gombra és felvettem a készüléket...

  Négy órával később...

Az őrsön ültem és vártam Tamást. Mindenki ide oda rohangált mozgalmas estéjük volt úgy látszott. Amikor Tamás megjelent megint a fáradt kinézete volt. Be eset szemek gyűrött póló a hátán pisztolytáska. Látszott, hogy már jó ideje nem aludt. Felkeltem amikor megláttam és a szeme ahogy rám siklott rögtön félmosolyra húzódott a szája. Én is örültem, hogy láttam. Oda sétáltam hozzá és vártam. Biccentett a fejével, hogy mennyek utána. A lifttel az alaksorba mentünk. Végig egy hosszú folyóson majd egy ajtó előtt megálltunk.

-Felkavaró lehet számodra. - lehunytam a szemem. Tetszett, hogy aggódik értem. Én még is reménykedtem, hogy Ivánt fogom látni holtan. Aggasztott a gondolat, hogy elmenekült és majd megtorolja a tetem.  Bólogattam, hogy készen állok. Besétáltunk egy hulla ház féleségbe. Előttem egy fehér lepedővel letelített test volt. Tamáson és rajtam kívül még egy rendőr volt a szobában és a boncmedre köpenyben. A rendőr bemutatkozott majd az asztalhoz kísért. Izgultam nagyon. Lehúzta a takarót és akkor meg láttam...

-Miklóssy kisasszony kérem azonosítsa a testet. - kért a rendőr de én nem tudtam meg szólalni. Tamás mellém lépett és várt majd meg szólalt.

-A testet a Dunából szedték ki. Lőtt sebe van. Elég ronda mert hetekig lehetett a vízben. Felismered? - kérdezi tőlem és a sokkból, hogy egy hulla fekszik előttem kezdek észhez térni. Rettentően nézett ki a fickó. Fel volt puffadva el volt színeződve a bőre. Az arca kiveretlen volt. Nem tudtam mit tegyek ennyiből nem tudtam meg állapítani. Végül eszembe jutott.

-Láthatnám a karját? - kérdeztem majd a boncmester lejjebb húzta a lepelt és kitette a kezét az asztalra, hogy jobban lássam. Közelebb hajoltam és megnéztem. Az ujjai is megvoltak dagadva viszont nem láttam tetoválásra utaló jelet. Próbáltam felidézni Iván tetovált kezét.

-A másikat is kérem. - újra megszólaltam mire az úr azt is kitette. Ott sem láttam semmit és megráztam a fejem. Ránéztem Tamásra és hátat fordítottam a testnek. Ez nem Iván. Mi az isten történhetett vele? Tamás a vállamra tette a kezét én pedig össze rezzenek az érintés alatt. Végül még is megfordulok és újra meg nézem a testet. Ismerős. Ez az a férfi akit megvertem pókerben. Jézusom. Megszédülök és megingok egy kicsit. Elindulok kifelé ahogy ki érek a csempézett falnak dőlök. Még is mi az istenbe keveredtem? Össze kell rajtam a kirakóst még hozzá nagyon gyorsan mielőtt még a rendőrség nyomra bukkan. Tamás utánam jön és megáll előttem. Feszülten figyel.

-Nem Iván az. - mondom nagy nehezen és az idegességtől a bordáimban megint ki alakulnak a fájdalmak.

-Ezt számomra is világossá vált. Viszont az is, hogy pontosan tudod ki fekszik ott az asztalon. Zsófi ki vagy te? - kérdez és már egyáltalán nem olyan kedve mint eddig. Kemény velem és ez megrémít. Dante még hagyján maffiózókkal már volt dolgom de a rendőrség az teljesen más tészta. Kavarogtak a gondolataim. Mit mondjak? Kell egy ügyvéd de nincs pénzem. Nem tudom mit tegyek. Tamás megsimogatja az arcomat. A szemébe nézek.

-Bízz bennem. - mondja én pedig nem tudom mit tegyek. Megrázom a fejem és elindulok a lifthez.

-Majd felhívlak kell nekem most egy kis idő rendben? - a lift előtt még meg fordulok és Tamás szemébe nézek ahogy ki mondom amit szeretnék. Bólint én pedig menekülök az épületből...                                 

Péntek este nyolc óra van én pedig a Szabóhoz sétáltam. Kirakva a tábla, hogy pillanatnyilag zárva. Én magam sem tudom mért jöttem ide. Talán válaszokat keresek arra ami történt. Hosszú ideig csak állok és várok. Bár tudom, hogy nem fog történni semmi. A szemem sarkából észre veszem, hogy egy alak közeledik felém. Sötét van be van borulva és esni fog így nem tudom ki venni rendesen a közeledő alakot.  Végül meglátom sötét barna göndör haját, nem tudnám összetéveszteni. Az a lány állt előttem aki Dante kitartottja volt az elmúlt időszakban. Nem ismertem személyes a lányt de felismertem a kinézetéről. Nem volt túl jó bőrben.

-Nincs itt. - mondja egyszerűen én pedig tudom, hogy kire érti.

-El kell menned. - utasít.

-Megkel tudnom mi történt a rendőrség már szaglászik. - mondom és valamiért azt érzem bízhatok benne. Sóhajt egyet majd a Szabó ajtajához lép és kinyitja. Biccent a fejével, hogy kövessem. Az épület kong az ürességtől szörnyű így látni. Ahogy haladunk beljebb még rosszan a hely maga a káosz minden felborítva és kipucolva. Dante gyorsan távozhatott. A lány a bárpulthoz sétál levesz két poharat kitölt valamit majd az egyik asztalhoz sétál és a helyére tesz két széket. Int a kezével, hogy üljek le. Helyet foglalok. A lány fürkészi az arcomat majd elém tolja a poharat.

-Téged aztán jól helyben hagytak. - mondja szárazon majd a szájához emeli a poharat.

-Ria vagyok. - bemutatkozik én viszont nem, mert meggyőzésem, hogy tudja ki vagyok.

-Meg kell tudnom mi történt Ria. Veszélyben vagyok. Iván eltűnt és a rendőrség is rám szált idők kérdése, hogy ezt a helyet is felforgassák és akkor az is lehet, hogy Dantéhoz is eljutnak. - konkrétan könyörgök neki. Ő viszont csak néz rám és figyel. Majd bólogat és feláll.

-Gyere velem. - mondja én pedig követtem. A terem hátsó végébe megyünk ahoz az ajtóhoz ahol a múltkor bejöttünk Kornéllal. Ria kinyitja a mágnes kártyával majd az udvaron végig sétálunk. Csend van túlzottan is. Ria kinyit még egy ajtót belépünk majd egy hosszú lépcsőn lemegyünk a pincébe. Régi építésű lehet, mert dohosak a falak és tégla építésű. A falak nincsenek levakolva és sötét van. Több ajtó mellet is elhaladunk majd Ria megáll az egyik mellet.

-Bízok benned. Láttam, amikor Dantéval szembe szegültél bátor vagy. Úgy érzem szükségünk van egymásra máskülönben nem lennél most itt. - mondja Ria és most már sokkal barátságosabb. Kinyitja az ajtót és ahogy belépünk megremeg a térdem és a vér kifut a testemből. Iván egy székhez láncolva eszméletlenül fekszik. Néhol véres, a lábán fásli van valószínűleg ott lőttem meg. Életeben van. Végem. Ria oda megy hozzá és megpofozza, hogy észhez térjen. Iván felmozdul majd a lányra néz.

-Vendéged van. - mondja Ria és visszasétál mellém, majd ki vesz a szoknyája alól egy fegyver és kibiztosítottja. Iván rám néz. Az arca tele van zúzódásokkal és az egyik szeme egyáltalán nem látszik úgy fel van dagadva. Nem szólal meg.

-Dante azután, hogy téged kórházba vittek ide hozta és jól összeverte. Azt mondta vigyázzak rá és tartsam életebe míg visszatér. Azonban vagy egy kis gond. Dante úgy hagyott itt mindent, hogy még ki sem fizetett minket. Az összes lány elment rajtam kívül mert nem volt bevételük. Itt hagyott minket meg ezt a szemetet... - Ria összetörten nézi a földet ahogy beszél. Dante nem csak vele baszott ki hanem velük is. Nem tudom mit tegyek.

-Mit vártál tőle szépségem? Elhagyta a patkány a süllyedő hajót. Dante mindig ezt csinálta ha érezte a vesztét menekülőre fogta szánalmas. - szólalt meg Iván nagy nehezen. Igaza van. Ez nem volt szép Dantétól de Ivánt sem kellet félteni.

-A rendőrség keres és... - mondom Ivánnak majd inkább abba hagyom. Felé sétálok és végig nézek rajta. Elhunyom a szemem és ekkor bevillan. Nincs szükségünk Dantéra. Elindulok kifelé és végig a folyóson Ria rohan után a majd az udvaron megállok és rá nézek.

-Kell a kártya be kell jutnom az irodába. - merev vagyok.

-Zsófi ott már nincs semmi. Kipucolták a helyet. - mondja Ria értetlenkedve én viszont  a mágneskártyáért nyúlok ő oda adja én pedig visszamegyek az épületbe. Egészen Iván irodájába  megyek. Kinyitom az ajtót és minden fel van forgatva. Elkezdek körül nézni és a  lapokat a földről próbálom össze rakni, hogy át tudjam majd nézni. Ria belép és értetlenül néz rám.

-Zsófi ennek semmi értelme. Elmentek...

-De visszajönnek. Itt tartja Ivánt nem fogja életeben hagyni ez biztos. Viszont valamit tennünk kell, hogy haza csábítsuk őket. - mondom és még egy kupac papírt rá teszek az író asztalra.

-Mit akarsz tenni? - kérdezi félve tőlem.

-Újra elindítom a Szabót. - válaszolom. Ria a szája elé kapja a kezét és döbbenten néz rám.

-Segítened kell, hívd fel az összes lányt aki vissza akar jönni az jöjjön vissza. Jövő héten hétvégén kinyitunk és elindítjuk a helyet. Én pedig kiszedek mindet Ivánból. - leülök a székbe és elkezdem a papírokat átolvasni.

-Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - kérdezi Ria.

-Nem tudom. De nagy szarba kerültem meglőttek. Itt hagytak. Majdnem meghaltam és most még a rendőrség is szaglászik. Ria nem tudom mit tehetnék. Viszont azt igen, hogy már nem félek semmitől. Dantétól pedig már végképpen nem. - ahogy ki mondom összeugrik a gyomrom. Erősnek és magabiztosnak érzem magam megtudom csinálni. Elkel tűnöm egy időre és ezt a legjobb lehetőség. Hátra dőlök a székben és ekkor tudatosodik, hogy mit is teszek. Kezdek olyan lenni mint ők. Én is gazember leszek? Jónás jól kikupált mondhatni. Tudom mi, hogy működik. Menni fog...