Ordítva ülök fel az ágyon először csak a rémülettől, aztán a fájdalomtól. Lassan körbe nézek de minden homályos. Gépek pityegnek körülöttem. Az arcomhoz érek és érzem az anyagot a homlokomnál. Mi az isten van velem hol vagyok? Ahogy kezd a kép a szemem előtt egyenletesé válni úgy kezd minden derengeni.  A lövések a rengeteg vér. Körbe nézek és egy kórházi szobában fekszek. Egyedül. A kezembe bele kötve a kanül és a jobb kezem nos. Az egyik fele gipszben a másik pedig fáslizva körbe hálózva. Bűzlök a fertőtelítőtől. Elvagyok gémberedve. Mióta feküdhetek itt? Hangokat hallok a folyosóról majd az ajtón besétál egy ismerős arc kezében tányérral.  

-Édes Krisztusom! - Rita szemei könnybe lábadnak amikor meg lát és azonnal leteszi a legközelebbi helyre a levest.  Mellém sétál és mosolyog. Látom rajta, hogy nem hisz a saját tulajdon szemének.

-Úr isten szólnom kell egy orvosnak. Maradj nyugton. - azzal kirohan a szobából és megint magamra maradok. A szemem sarkából észre veszem a fotelt amin egy párna és pokróc van. Mellette  fekete táska amiből ki log egy boríték. Ha Rita itt van akkor Kornélnak is itt kell valahol lennie. Rita egy orvos és egy ápoló kíséretében tér vissza. Az ápoló rögtön meg nézi az infúziós tasakomat majd elellenőriz valamit az ágy alatt. 

-Már nem véres a vizelete. - mondja az orvosnak az ápoló majd rám néz és mosolyog és kimegy. Az orvos a papírokat nézegeti majd előhúz egy kis lámpát és bevilágít a szemembe. Nem tetszik úgy, hogy azonnal elhúzom a fejem.

-Rendben a pupilla reflex jó. Felült és ez remek. Zsófi tudja, hol van és, hogy mi történt? Emlékszik valamire? - ahogy fel teszi a kérdést rögtön eszembe jut a nyilalló fájdalom amit a hasamban éreztem. Oda kapok majd lenézek és meg látom a kis csövet az ágy oldalán. A szabad kezemmel lerántom a takarót és meg látom a katéter zsinórját. 

-Oké mióta vagyok ebben a rohadt ágyban és mi az isten történt? - kérdezem erélyesen a doki szemem meg sem rebben. Rita viszont a szájához kapja a kezét és szomorú tekintettel néz rám.  

-Ez felkavaró lehet...

-Leszarom csak mondja el mi történt. - utasítóm a dokit.

-Két hete hozták be. Lőtt sebbel. A kulcsoltja össze tört a alkarja szint úgy. Eltörött két bordája és belső vérzése volt a veséjében és a gyomrában is. Megszegecseltük a az összes csontot a karjában és a vállában ezen kívül eltávolítottuk a vérzést és szerencsére a vizelete is normális már egy hete. Most pedig felébredt ha holnapig esetleg bármi más nem lép fel akkor haza mehet. A gipszet pedig levesszük és rögzítőt kap majd természetesen. A varratokat pedig már kiszedtük. De azt javaslom ha haza is megy még legalább két hétig feküdön pihenjen amennyit csak tud. - az orvos ahogy befejezte távozik. Ritára nézek ő pedig sírva fakad. A lövések a fájdalom. Jézusom.

-Rita hol van Kornél? - kérdezem és Rita megfagy és el kezdi rázni a fejét. Ezt nem értem. De mire rá kérdezhetnék már is kopogtatnak az ajtón. A férfi be is lép. Illedelmesen köszön majd nagyot sóhajt amikor meg lát. Mosolyog. Egyenletes fehér fogsora kicsit kivillan. Barna haj barna szem semmi átlagon felüli. De szép arca van és furán felnyit fizurája. Rita azonnal mellé siet és meg próbálja ki tessékelni.

-Ne. Mit szeretne? - kérdezem a férfitól aki kikerüli Ritát és az ágyamhoz sétál nagyon közel.

-A rendőrségtől jöttem. - o bassza meg. Hirtelen elönt a pánik. Mozdulnék de minden fáj. Rita az ágy másik végébe rohan és próbál simogatással ösztönözni, hogy ne nagyon mozogjak.  Össze zavarodtam. Rémlik, hogy apa meg halt és Jónás is. De Iván? Ránézek a rendőrre. Azt várja, hogy elmondjam mi történt. Viszont akkor mindenkit bemártok. Mit tegyek?

-Rendben, most nem akarok beszélni. Holnap haza engednek hagyjon itt elérhetőséget és majd felhívom. Most én... - megdörzsölöm az arcom Rita pedig simogatja a hátam. Mit mondjak mit mondhatok? Én ezt nem bírom...

Egy héttel később...    

A kanapémon ültem bebugyolálva és néztem meredtem magam elé. Rita a konyha részben sürgött forgott. Mindenféle egészséges dologgal próbált tömni, hogy erősödjek. Én viszont nem tudtam enni. Össze voltam zavarodva. Az életem romokban hevert és rengeteg kérdésem volt. Flórián és Kornél nem kerestek még fel sem hívtak. Ahogy Oszkár és Flóra sem. Iván meg vég kép. Mint akit teljese el vágtak attól az élettől. Rita volt az egyetlen aki mellettem volt ebből a csapatból, de ő sem volt a része ahogy én sem. Két napja felhívtam a rendőrt aki bejött hozzám a kórházba. Ma fog el jönni azért ülök a kanapén. Hirtelen meg ugrok amikor Rita oda csapja a kést a pultra. Ránézek és ő  mély levegőt vesz és elsétál a bejáratig ott a táskájából kiveszi a borítékot amit már láttam.  Mellém sétál és átnyújtja. Kérdőn rá pillantok.

-Ez választ ad arra, hogy jelenleg mi a helyzet. Sajnálom. - mondja és azzal vissza megy a konyhába főzni. Felszeretném bontani a borítékot és akkor rá jövök mért most adta oda Rita. A rendőr miatt. Felkelek a kanapéról kicsit még görnyedt vagyok fájnak a bordáim meg a kezem. Bemegyek a hálóba és közlöm Ritával, hogy ha meg jön a várt vendék kísérje be. Lefekszek és a borítékot nézem. Két lehetőség van benne. Új személyazonosság és tiszta lap, vagy magyarázat a történtekre. Hallom a csengőt és a borítékot az éjjeli szekrény fiókjába temetem. Nem kell nekem ezt még tudnom. Lépéseket hallok és a fejtámlának dőlök. A férfi besétál megint illedelmesen köszön. Mutatok a szék felé. Végül meg kérem Ritát, hogy hagyjon minket kettesben és csukja be a szobaajtót. Először hezitál majd bólogat és gyorsan kimegy a szobából. Amint becsukódik az ajtó a férfi felé fordulok aki már kényelmesen elhelyezkedett és kivett egy noteszt a zsebéből és a tollát.

-Figyelek. - mondom határozottan.

-Először is Miklóssy kisasszony...

-Maradjuk a Zsófinál ha magának is meg felel. - vágok közbe ő pedig sűrűn bólogat.

-Békés Tamás, ok nyomozó és rendőr tiszt vagyok. Engem jelöltek ki arra, hogy felderítsem mi történt önnel, és még így az elején hagy mondjam el. Nagyon sajnálom, hogy meghalt az édes apja. Fogadja őszinte részvétem. - a szokásos történettel folytatja a protokollról, hogy mihez vannak jogaim én pedig már rég nem is figyelek rá. A kezében lévő noteszre bambulok és mintha minden meg szűnne körülöttem. Kemény fájdalom csillapítóitokat kapok és néha igen csak ki maradnak és esnek dolgok. A koncentrációm egy aranyhaléval felel meg mondhatni.

-Zsófi...Zsófi... Tudja esetleg hol van Őrsi Iván? - a név hallatán megugrok és a kezem elmozdul ordítok egyet és össze rándul az arcom. Bassza meg ezek szerit nem halt meg? Feljebb kellet volna céloznom. Végül belém hasit ha nem találják még nem biztos, hogy életben van lehet Dante és Kornél eltüntették a holtestet. A gondolatból Tamás zökkent ki amikor be sétál a látó szögembe és leül az ágyra a lábam mellé.

-Jól érzi magát? - a kérdés végéhez sem ér én már bólogatók is. Látom, hogy kémlel azt hiszi tudok valamit. Nyugalom Zsófi nyugalom. Ekkor olyan történik amire egyáltalán nem számitok. Tamás meg fogja a kezem és meg simítja. Megrémülök ugyanis ismerős az érzés. Elrántom a kezem és értetlenül csóválom a fejem.

-Ki az isten maga? - válaszokat akarok most rögtön. Tamás sóhajt majd az ajtó felé néz.

-A nagynénje semmit nem mondott el magának? - nagynéném, hogy kim? Leseik, hogy Ritára gondol hiszen máshogy nem jöhetett volna be hozzám a kórházba csak akkor ha hozzátartózom. Ügyes trükk meg kell hagyni. Megrázom a fejem jelezvén, hogy nem tudok semmit.

-Hát megszegtem a protokollt egy picit... - mutatja az ujjával majd folytatja. -... Többször is bent voltam magánál amikor a nagynénje nem volt ott. Vártam hát ha felébred de általában mélyen aludt. Sokszor rágott és motyogott állában és hát volt, hogy sírt is. Egyik ilyen alkalommal pont ott voltam és úgy éreztem ha meg fogom a kezét jobban lesz. Amikor megsimogattam a kézfejét mindig meg nyugodott és az arc izmai is ki simultak. Tudom, hogy ezt nem lett volna szabad de így éreztem helyesnek. - Tamás őszintesége meg lep és látom az arcán a megbánást. Tényleg sajnálja a tettét. Furcsa olyan férfival találkozni aki látszatra tényleg ennyire őszinte velem. Viszont nem fogok bedőlni a kiskutya szemeknek. Elfogadom és elhiszem, hogy sajnálja de ami biztos nem bízok benne.  

-Nem tudom, hol van Iván. - válaszolok röviden. Megemeli a tekintetét és a szembe néz. Fürkész hát ha hazugságon kap. Pedig ez az igazság forgalmam sincs. Tamás feláll és vissza sétál a fotelhez helyet foglal és sokkal kimértebb mint az előbb. Rendben Zsófi itt az idő a mese délutánnak.

-A helyzet a következő. Nagyából fél éve megszöktem otthonról, mivel már elmúltam tizennyolc nem álltam az apám gyámsága alatt. Nem igazán voltuk jobban szerettem a magam módján de sajnálnom nem viselt meg a halála túlzottan. Az apám sok tartozást felhalmozott és Győrben Jónás hatalmas embernek számított a szerencse játékban. Sokszor rajtam hajtotta be apa tartozásait... - megállok és meg próbálok mindent össze kaparni amire emlékszek arról az estéről. -... Amit tudok az az, hogy egy átmulatott este után haza jöttem és fürdeni indultam de zajt hallottam és kimentem a konyhába és Jónás már ott várt az embereivel. Elkaptam és elhurcoltak valahova, nem tudom hova mert a csomagtartóba tettek. A gyár épületnél már az apám ott volt összeverve véresen Jónás lőtte le... - itt nagy levegőt veszek mert tudom mi következik. - Ivánt akkor láttam meg és lelőtte Jónást és a társait én próbáltam menekülni de belém rúgott hozzám került az egyik férfi pisztolya és tisztán emlékszek, hogy lábon lőttem. Azt, hogy én mikor kaptam a golyót az már nincs meg. Végül a kórházban ébredtem fel. - befejezem a mondandómat Tamás jegyzetel majd rám néz. Várja hát ha még mondok valamit de részemről a mese délutánnak vége. Furcsa érzetem támad mint ma olyan sokszor. Ahogy fürkészem Tamást. A barna szemei most másak mint a kórházban. Akkor egy átlagos férfit láttam mi valószínűleg fáradtan elnyűtten de még is betért hozzám a kórterembe. Most viszont szépen van fésülve a felnyírt haja nem karikásak a szemi. Az ing amit visel ki van vasalva nem gyűrött. A kardigán is jól áll rajta. A kabát pedig olyan mintha teljesen ujj lenne. Amikor az ágyra ült friss illata volt. Basszus ezt most miattam csinálta? Megkellet hagyni nagyon rendes és illedelmes volt velem egész végig. Rossza szavam nem lehet rá. Most még is úgy érzem itt több van a háttérben.

-Tamás mért érezte úgy a kórházban, hogy nekem törődésre van szükségem? - a kérdés amit felteszek érezhetően nem a témához kapcsolódik. Viszont muszáj ki puhatolóznom, hogy mi  van a háttérben nem szeretnék gyanúba keveredni. Van már épp így is elég bajom.  Biztosra akarok menni, hogy nem tud arról mivel is foglalkozok. Amitől ekkora bajba kerültem.  Felnézek és látom, hogy hezitál. Mocorog, talán kellemetlen lenne neki a téma?

-Én magam sem tudom, hogy mi üthetett belém. Maga ott feküdt védtelenül összetörve. Rossz ezt kimondani de sajnáltam, hogy ilyen fiatalon ezt át kellet élnie. Meg hát férfiból vagyok és maga egy szép lány. Persze ez sérti a protokollt. - nem tévedtem sokat. Tetszek neki. Ezt még előnyömre fordíthatom. Majd végig nézek magamon és összezavarodok. A hajam zsíros lófarokba van kötve melegítőnadrágban vagyok a térdig a zokni felhúzva. Egy hatalmas pólóban melltartó nélkül. A szemeim beesve és még tele vagyok zúzódásokkal. Ha férfi lennék semmi vonzót nem találnék magamban. Inkább sajnálatra méltót ahogy Tamás mondta. Feleszmélek amikor feláll és felém sétál. Megáll az ágy mellet és az éjjeli szekrényt nézi. Rögtön oda kapom a fejem és a hirtelen mozdultra össze rándulok mert fáj a mozgás. Tamás ráncolni kezdi  a homlokát és meg próbál vissza segíteni abba a pózba ahol az előbb kényelmesen feküdtem. Felrázza a párnát majd a hátam mögé teszi. Megköszönöm majd betakar a derekamig.

-Szükséged van valamire?  - kérdezi lágyan és az ereimben meg áll a vér. Eszembe jut Kornél ahogy az ágyra dobott megütött tartott. Dante keze ahogy az arcomon égett a nyoma. A fájdalom ami a mostanihoz nem volt hasonló. Könnyek szöknek a szemembe és elfordítom a fejem. Tamás leül és megsimogatja a kézfejem. Felé fordulok és lefolyik a könny az arcomon.

-Mért vagy velem ilyen kedves mért akarsz segíteni? - teszem fel a kérdést szipogva és kétségbe esetten.

-Mert semmi rosszat nem tettél, hogy ne érdemelj meg egy is szeretett. - megrökönyödök ez a pasi nem tud rólam az ég világon semmit.

-Ha ismernél nem ezt mondanád. - mondom és kicsit összeszedettebb vagyok mint az előbb amikor elkapott a sírás. Bár még könnyezek de már kicsit jobb. A lelkem megkönnyebbült, hogy fél másodpercre összetörhetett.

-Lehet. Viszont tudom, hogy nem volt könnyű életed eddig és szerintem ennek a továbbiakban nem kell így lennie. - félmosolyra húzódik a szám. Annyira naiv és tudatlan. Szívesen az arcába röhögnék, hogy megmutassam elég kemény vagyok. Viszont veszélybe sodornám magam ezzel. Így inkább hagyom magam és kényelmesen elnehezedek a párnán. Rita kopog majd belép a szobába egy nagy tálcával és feszülten Tamásra kapja a tekintetét. Tamás viszont nem mozdul továbbra is rajtam van a keze és a hüvelyk ujjával simogatja a kézfejem. Rita az ágyhoz sétál és leteszi a tálcát. Feszült és gyilkos a tekintette.

-Már meg bocsásson uram de Zsófinak ennie kell és be kell vennie a gyógyszereit. Szerintem jobb lenne ha távozna. - Ritára pillantok és olyan érzetem van mintha minden áron elakarná távolítani ezt a férfit mellőlem. Tamás felakar kelni de utána kapok és megfogom a csuklóját. Értetlenül merednek rám mind ketten.

-Rita hagyd Tamást. Őrülök a társaságnak és ígérem mindent meg eszek és beveszem a gyógyszereket. Meny haza piheni egy kicsit. Egész nap rám vigyázol. Este majd visszajössz rendben. - ahogy mondom Rita összehúzza a szemeit majd nagy nehezen bólogatni kezd és elindul a szobából kifelé. Nem csukja be az ajtót csak kimegy és perceken belül hallom ahogy a bejárati ajtó zárja koppan.  Tamás visszaül és közelebb húzza a tálcát.  Spenót tükörtojással pirított rozskenyérrel, frissen facsat narancslé és egy kis tálban a marék, gyógyszer amit be kell vennem. Már rosszul vagyok az egészséges kajától. Összenézünk Tamással aki nagyot sóhajt.

-Mit szolnál ha rendelnék egy hamburgert neked? - felcsillan a szemem és rögtön jobb kedvem támad. Tamás mosolyog és akkor veszem észre, hogy gödröcskék vannak az arcán. Szép. Megrázom a fejem és összezavarodok. Szép? Ez most komoly?

-Van még két órám míg visszakel menyek nem bánod...

-Egyáltalán nem. Csak tüntesd el ezt az egészséges valamit mellőlem. - Tamás megint nevet és kiviszi a tálcát a szobából. Furcsán érzem magam. Ritán kívül eddig nem igen volt velem senki sem kedves. Tamás nem tud rólam semmit ennek ellenére a tenyerén hordoz. Itt valami nem stimmel. Ekkor meg hallom Tamás hangját ahogy telefonál. Édes pasi azt meg kell hagyni. Viszont simán a hűvösre tesz ha kiderül mi folyik körülöttem...