Az ágyamban térek magamhoz. Lassan felülök és érzem ahogy a fejem hasogat. Megemelkedek és csak az éjjeli lámpám világít. Körbenézek és a nappaliból is halvány fény áramlik be. Felkelek és a szekrényhez sétálok. Kiveszem a szőrme kabátot és az ágyra dobom. Majd az író asztalból egy ollót. Istentelen ordítozás közepette nekiesek a kabátnak és szanaszét szabadalom. Végül lerogyok és sírni kezdek. Az olló véres a kabát is bele szúrtam a kezembe a nagy őrjöngésben. Én pedig csak zokogok szorítva az ollót.

-Jézusom Zsófi. - Kornél hangjára felnézek. Káromkodik és a fürdőbe rohan. Visszaszalad és egy vizes törölközőbe tekeri a kezem próbálj a vért leszedni, hogy lássa a sebet. Eldobom az ollót és tovább zokogok. Betekeri a kezem és átkarol és csitít. Én pedig csak sírni tudok potyognak a könnyeim. Szembenéztem a halállal és rá kellett jöjjek igenis félek tőle. Ott ültünk már percek óta a földön én pedig kezdtem meg nyugodni. Kornél még mindig a karjában tartott és csitított. Lenehezedtem kimerültnek éreztem magam annyi stressz ért. Az érzésem mintha lefutottam volna a maratont. Mindenem fájt. Mégis nagy nehezen felkeltem Kornél öléből és a konyhába vonszoltam magam. Ugyanaz a ruha volt rajtam mégsem érdekelt. Kihúztam az egyik fiókot és elővettem az elsősegély dobozt. Kinyitottam elővettem a gézt és a fáslit majd a hűtőből egy üveg szeszt. A szekrényből pedig a sót. Levettem a törölközőt csupa vér volt. A mosogató felé tettem kezem és leöntöttem az alkohollal. Ordítottam annyira csipet. Majd nagyot nyeltem és beleszórtam a sót. Fújattam és elkaptam a konyhapultot. Istentelenül fájt de alábbhagyott a vérzés kezdet össze húzódni a seb a sótól. A gézre csöpögtettem betadine-t, szépen rá nyomtam majd lefásliztam. Ott álltam a konyhámban. Kornél a szoba ajtóban.

-Hányszor csináltad már ezt? - kérdez félve.

-Többször mint kellett volna. - válaszolom. Elkezdek eltakarítani magam után és elpakolok. Főzök két kávét és az egyik bögrét átnyújtom neki. A szobában felveszem az ollót és a véres törölközővel együtt a fürdőben a mosdóba dobom. Az ágyra pillantva a szép fehér kabát véres és darabokban van. Ahogy az életem is. Maga vagyok a kabát. Vennem kell Flórának egy másikat. Elkezdem össze szedni és kidobom a kukába. Kornél erősen figyel a kávés bögrével a kezében. Leveszem a ruhát nem érdekel, hogy kint van bármi is. A harisnyából is kibújok és a bugyiból is a komódból kiveszek egy nagyobb pólót és egy sortot. Bele bújok és leülök az ágyra. Magam elé meredek. Kornél leül mellém és engem néz felém tartja a bögrét én pedig megrázom a fejem aludni szeretnék. Bemászok az ágyba és magamra húzom a takarót. Kornél felkel az író asztalra teszi a bögrét. Behunyom a szemem és csak motoszkálást hallok. Végül csak akkor nézek fel amikor az ágy besüllyed mellettem. Kornél befekszik mellé és figyel. Végig simít a vállamon majd lehúzza a takarót egészen a nyakamig. Megsimogatta az arcom majd a számon is végighúzza az ujjait.

-Kibaszott bátor voltál ugye tudod? - mondja nekem suttogva. Magamra erőltetek egy mosolyt. Kornél annyira más volt nem tudtam rajta kiigazodni. Itt hagyhatott volna de nem tette be feküdt mellém az ágyba. Ölelt miközben zokogtam. Annyira szerettem volna fontos lenni neki. Kornél volt az a férfi akit el tudtam volna képzelni magam mellet. Annak ellenére, hogy bántott még így is valamit megmozgatott bennem. Az életem pedig jelen helyzetben nem úgy állt, hogy egy kapcsolatot elbírjon. Főleg, hogy órákkal ezelőtt négyszer sütöttek el a fejemen egy fegyvert úgy, hogy nem volt megtöltve. Meghalhattam volna. Lehet ha Dante eljön a lakásra értem meg is fogok. Felülök az ágyban. Dante el fog jönni értem. Ha Ivánnal most balhé volt és nekem közöm van hozzá. Én is egy elvarratlan szál leszek amit el kell tüntetni. A felismerés élesen nyilall belém. Kornél is felül megsimogatja a hátam. Ránézek aggodalmat látok a szemében. Összetörne a szívem ha miattam lenne bánatos. Elfordulok és átkarolom a térdeimet. A bekötött kezemre nézek és eszembe jutnak a dolgok otthonról. Kornél megbök félve nézek rá ő pedig halványan mosolyog. Bárcsak tudná igazán milyen is vagyok. Ami a Szabónál volt az vagyok én. Az az igazi arcom. Aki elől menekülök. Hogy is magyarázhatnám el neki? Ez az élet a normális számomra. Veszélyekkel teli és... Kornél maga felé fordít. Meglepődök a mozdulatra. Ránézek és látom, hogy jól mulat az ilyet tekintetemen. Vár egy kicsit majd kisimít egy tincset az arcomból. Megakarom csókolni. Kicsit közelebb húzódom, de ő nem mozdul. Az ingét levette amikor bemászott mellém és az egész felső teste csupasz. Tele van tetoválásokkal és izmos. Elrántom a fejem és lehunyom a szemem.

-Baj van? - kérdezi lágyan és végig húzza a gerincemen a kezét. Nem bírom, Miklóssy Zsófia előfog bújni és nem lesz jó vége. Kornélra nézek feltérdelek és erősen lenyomom az matracra. Kornél pislog de nem ellenkezik. Belemászok az ölébe lovagló ülésben.

-Zsófi én... - össze szaladnak a ráncok a homlokán ahogy leveszem a pólóm és a mondat végét elharapja.

-Ha azzal jössz, hogy szűz vagy kidoblak az erkélyről. - mondom, és a hangom kemény. Kornél száját mondatra nyitja, de inkább becsukja. Nagyon helyes... Meztelen vagyok felül és Kornél finoman végig simít a derekamon. Elharapja a száját majd belenyomja a fejét a párnába és az arcához kapja a kezeit. Kuncogok majd megpróbálom lehámozni az arcáról a tenyerét. Rázza a fejét én pedig erősen küzdök. Ezért szerettem ő mert a legfurább erotikus helyzetekből is képes volt gyerekes viccet csinálni. Tovább próbálkozom.

-Zsófi vedd vissza a pólód kérlek. Ez nem az a pillanat, hogy mi... na érted. - hebeg habog és hangosan felnevetek azon, hogy zavarban van. Egy hatalmas nagy edzett kitetovált férfi aki zavarba jön két hetyke cici láttán. Imádni való. Közelebb hajolok és óvatosan megpróbálom megemelni az egyik ujját. A mellbimbóm keményen ágaskodik és érzem ahogy Kornél mellkasát súrolják lágy kebleim. Kornél felsóhajt. Elkapja a kezeit...

-Mi az iste... - ahogy kimondaná a szavakat az ajkaimat az övéhez nyomom. Várok, mert gyanítom erre nem számított. Végül másodpercek után kinyílik Kornél szája és a nyelvünk találkozik. Lassan köröz a nyelvünk egymáson. Kornél keze pedig a csípőmről a hátamra vándorol és az ujjbegyével simogat közben. Percekig így összefonódva csókolózunk szívjuk harapjuk egymás ajkait. Végül Kornél egy kemény mozdulattal lelök magáról és felpattan az ágyról. Időm nincs reagálni úgy, hogy amikor észhez térek felkönyökölök. Kornél fel alá sétál az ágy előtt.

Majd megtorpan és az ajtóra mered. Én is az ajtó felé fordulok és már nem ég a nappaliban a villany. Kornélra nézek ő pedig az ujját a szájához emeli, hogy maradjak csendben. Előveszi a fegyverét a háta mögül és elindul a nappali felé én továbbra is csendben ülök az ágyon félmeztelenül. Egy hatalmas pukkanás és csörömpölés keretében megugrok a pólómért kapok és beugrok az ágy mögé. Nagyon halkan megpróbálok az ágy alá bemászni próbálok halkan lélegezni de mire a feléhez érek az ágy aljának. Bokán ragad valaki és teljes erőből kirángat. Sikítozok és rúgkapálok egy ismeretlen rossz arcú férfi erősen küzd ellenem majd állon rúgom ő hátrébb lép én pedig megpróbálok gyorsan felállni és elrohani. A nappali felé rohanok ahol meg torpanok és a vér kiszalad a lábamból. Kornél a pult előtt fekszik az egyik bárszék feldöntve. Megpróbálok odamenni de, hallom ahogy valaki kibiztosít egy fegyvert.

-Lám lám lám... - a férfi cuppog miközben beszél oldalra nézek finoman és akkor elsápadok Jónás áll tőlem három méterre a csatlósa pedig rám fogja a fegyvert. Nagyot nyelek majd visszanézek Kornélra. Nem látok vért valószínű csak leütötték. Vissza fordulok Jónás felé és kihúzom magam.

-Mit akarsz? - kérdezem tőle és Jónás szokásos módon hatalmas vigyorral lépked felém majd vállamról lesimította a hajamat és meg próbálta meg simogatni az arcom, de elhúzom.

-Adósságot törlesztek. - össze húzom a szeme és értetlenül fordulok felé. Felhorkantok. Jól ismerjük egymást Jónással elég sok időt töltöttünk együtt apa miatt.

-Én úgy tudom te az adósságot behajtod máson nem pedig törleszted. - mondom kicsit szemrehányóan ő pedig elém sétál és a szemembe néz.

-Az apád csúnya adósságba verte magát egy közös ismerősünknél. Igen te is jól ismered. Tudjuk milyen az apád. Nem tudott fizetni és hát felajánlott téged. - ahogy kimondja szinte nekiesek Jónásnak de a szobából a férfi akkor már a közelemben van és le fog.

-Megöllek. - Jónás nevet és mosolya nem fagy le az üres fenyegetőzésre. Jónás int a két férfinak, hogy fogjanak és vigyenek utána. Ordítok és kapálózok de erősebbek nálam fáj a szorítás. Lerángatnak a lépcsőn és esküszöm nem vagyok hívő de elmondom magamban egy imát, hogy valaki rátaláljon Kornélra. Aggódtam érte borzasztó volt látni ahogy ott feküdt eszméletlenül. Lent az utcán a két férfi berak a kocsi csomagtartójába rugdosom az ajtót és ordibálok. Szűk helyen alig férek el. Pár perc múlva abbahagyom az őrjöngés és csak fekszek néha neki nyomódok a falnak ahogy vezet a sofőr. Bassza meg. Ennyi volt ott fekszek a csomagtartóban és tudom, hogy az életemnek vége. Bele verek még kettőt hármat az ajtóba és sírásban török ki. Miért kellett? Még élni akarok. Visszagondolok az elmúlt napokra hetekre és hónapokra. Érthetetlen módon csak Kornél fura mosolya és kacagás ugrik be hirtelen. Lehunyom a szemem és akkor meg értem. Beleszerettem. Akarva akaratlanul is de beleszerettem röpke két nap alatt egy férfiba akit nem is ismerek. De ott volt a tudatomba a lelkembe ahogy ölelt. Most mégis ez az egész már nem számít mert vége a dalnak. Vissza visznek Győrben és ki tudja mit tesznek velem. A kocsi hirtelen fékez és én neki nyomdok az oldal falnak. Percek ezután nyílik csomagtér ajtaja és kiráncigálnak belőle. Ahogy körbenézek egy régi gyárépületben lehetünk. Ahogy beérünk a neoncsövek fénye bántja a szemem. Alig látok valamit. Lökdösnek rángatnak majd végül lenyomnak egy székre. Ahogy előre nézek meg látom amit nem akartam. Nem megyek vissza Győrbe. Apa velem szemben szétvert arccal kikötözve egy széken ül. Nagyon nagy szarban vagyok. Mégsem érzem, hogy pánikolnék. Jónás nem fog bántani túl értékes vagyok számára. Apa már más kérdés nyöszörög és próbál észhez térni. Egy merő vér. Félig nyitva van a szeme.

-Zsófi....zsó...kérlek....köny....bocsáss meg... - próbál beszélni de a szájából is már vér folyik. Könnyek szöknek a szemembe és eszébe jut anya. " Meg kell bocsátanod neki Zsófi." Anya hangja visszhangzik a fejemben és már nem bírom ki elsírom magam apa miatt. 

-Szeretlek apa. - ahogy kimondom már mindegy is mert Jónás mellé sétál és lead egy lövést. A fegyver hangja éles és fájdalmas a fülemnek kapkodom a levegőt. Nem kapok levegőt. Hápogok és szenvedek. A vér csak folyik és én kitágul szemekkel próbálok a lélegzetemre figyelni. Megölte az apámat. Majd lépteket hallok és a hang irányába fordulok. Iván sétál be véres inggel zsebre dugott kézzel. Megáll apától nem messze. Összezavarodtam.

-A lány ahogy kérted. - mondja Jónás és rám mutat. Ivánra nézek aki teljesen közömbös arcot vág. Majd előveszi a fegyverét és nyíltan lead három egymás követő lövést. A vér rá fröccsent az arcomra és fel ordítok. Jónás ordítva esik elém és szenved. A hasából ömlik a vér. Iván közelebb sétál és pont előttem leadja az utolsó lövést Jónásnak. Szét loccsantja az agyát én pedig megint nem kapok levegőt. Hápogok és lecsúszók a székről. Hátrálok kicsit mászva és beleütközök az egyik férfi hullájába. Reszketek és teljesen kiborultam. Iván rám néz majd elindul felém és hajamnál fogva felállít.

-Igaza volt az apádnak csak egy rohadt kis kurva vagy. - ordít az arcomba. Fáj a fejem ahogy húzza a hajam és percek alatt mintha el mostak volna minden érzelmet. Pofán köpöm Ivánt aki elránt a földre. Ahogy leesek beütöm a könyököm és zihálok a fájdalomtól de akkor jobbra meg látom a halott ürge pisztolyát. Iván káromkodik én pedig közelebb kúszok de mire oda érnék a hasamban meg érzem a lakk cipő orrát és felsikítok. Köhögök és össze gömbölyödök annyira fáj ahogy gyomron rúgott.

-Azt hittem, hogy több eszed van. Ezt mind nem kellet volna ha tartod magad a kurva egyezséghez. - Iván beszél de én csak a pisztolyt nézem és próbálok megmozdulni de szédülök a fájdalomtól.

-Az apád simán eladott mint egy koszos kutyát. - ordít tovább nem nézek rá nem tudok leteszem a fejem a hideg kőre és pihenek egy kicsit annyira fáj.

-A kitartottam lehettél volna és élvezhetted volna az életedet de nem neked össze kellet feküdnöd azzal a bájgúnárral. - alig hallom Ivánt teljesen elsötétül a kép.

-Jobb is ha megdöglesz nem érsz lófaszt sem. - kinyitom a szeme és mintha belém nyilallt volna valami a pisztolyért nyúlok és Ivánra szegezem és leadom a lövést. A földön fekszek a pisztoly kiold és másodperc töredéke alatt a puffanás ordításba csap át és Iván a földre rogy. A földön szenved én pedig megpróbál felülni ordítok a fájdalomtól. Feltérdelek lábon lőttem. Iván felemeli a fegyvert és rám fogja. Itt ez a vége. Farkasszemet nézek a halállal. A lövés áthatol a vállcsontomon és az idegrendszerem leblokkol. Hanyatt dőlök és nem érzek már semmit. A fülem cseng és csak az épület tetejét látom. Elkap a ha hányinger forog velem minden. Foltokat látok és az érzés szerveim teljesen el tompulnak. Hangokat hallok magam körül de én már nem nagyon értek semmit. Minden olyan ködös. Majd egy ismerős hangot hallok.

-Bassza meg Zsófi... Zsófi ne ájulj el hallod? Hívj egy kurva mentőt. - alig hallom. A tető egyre jobban homályosabb még pislogok párat és...