Dante az ágyból kiráncigál és egészen a vendég szobáig vonszol majd belök az ágyra. Feltápászkodók és abban a pillanatban lekever egyet. A pofontól a fülem elkezd csengeni az állkapcsom pedig zsibbadni. Vissza esek az ágyra. Mi a fasz? Újra megpróbálkozom és újabb pofonnak leszek a párja. Az arcom mind a két fele istentelenül ég és kicsit meg is szédülök is. Határozottan nem volt jó ötlet ez az egész kávét az ágyba viszek dolog ezek szerint. Dante még fel van dúlva ezek szerint. Lecsúszok az ágyról és a földön ülök Dantéval szembe. Nem telik el sok idő és Kornél halál lazasággal egy sortban besétál a szobába kezében a bögrével. Dante szemei vérben forogtak és az keze ökölbe szorítva. Próbálok semmi hirtelen mozdulatot csinálni ne hogy kapjak még egyet.

-Hozzányúltál? - Dante Kornélnak szegezi a kérdést. Ő pedig nevetve leül a fotelba és beleiszik a kávéjába. Dante láthatóan nincs vicces kedvében, mert felé fordul és újra felteszi a kérdést.

-Nem nem dugtam meg ha ez a kérdés. - mondja Kornél teljesen nyugodt hangon mintha ami jelenleg itt történik az a legtermészetesebb reggel lenne. Bár lehet nekik az nekem pedig egy szenvedés. Míg Dante nem figyel meg dörzsölöm a pofon helyét az arcomon. Még mindig sajog Dante keze igazán nagy. Dante kicsit lenyugszik. Majd felém fordul és leül az ágyra pont mellém és elkezdi a fejem tetejét simogatni mit egy kutyának.

-Tekintsünk el az előző kis közjátéktól. Volt vele probléma? - a kérdés egyszerű. Engedjük el na persze nem őt pofozták fel ok nélkül. Kornél megrázza a fejét majd Dante az állam alá nyúlt és felemeli a fejem, hogy ránézek. Belenézek azokba a zöld szemekbe és csak a ideget látom jelenleg benne. Kémlel és összeszorítja a fogsorát. Az ujjával megsimogatja a számat. Nem fogom bekapni nem teszek semmit sem ennek a rohadéknak a kedvéjért. Max ráharapok de azért gyanítom még egy pofon barátja lennék.

-Mondtál neki valamit? - Dante Kornélnak teszi fel még mindig a kérdéseket rám ügyet sem vetve.

-Nem. Csak annyit, hogy nem tudom meddig marad vagy, hogy meddig marad életben. - Kornél hangja kissé megváltozik ingerültebb talán nem látom mit csinál, mert Dante még mindig tartja a fejem. Dante szája mosolyra húzódik.

-És ilyen nyugodtam ücsörögsz a földön miközben lehet, hogy az este végére egy golyóval több lesz a buksimban drágám? - kérdezi olyan lágyan mintha el akarna csábítani. Ezt a pszichopatát. Nem válaszolok úgy, hogy még magasabbra emeli a fejem és sziszeg.

-Nem mindegy ha úgyis meghalok? - Dante szeme összeszűkül.

-Szoval nem tanultál a tegnapból? - lehunyom a szemem várva a pofont de helyette elenged. Felkel mellőlem és az ajtóig sétál. Majd Kornélra néz.

-Nyolcra a Szabónál legyetek csinos legyen és szófogadó. Ha kell verd meg hat ha megenyhül tőle a bátyám és Iván hülye feje. - ahogy kimondja hirtelen feltápászkodok. Dante után szólok és visszafordul az ajtóba. Kornél megmerevedik mintha tudná mi következik. A közvetkező rossz lépést teszem a sakkjátszmában. Dante nekem ront és elkapja a torkom. Szorít és nem nem kapok levegőt. Hápogok és levegőért kapkodok. Pedig meg kell szólaljon ha ki akarom húzni a seggem a bajból.

-Seg....udok... segi... - próbálom kimondani a szavakat de nem kapok levegőt. Dante leránt az ágyra és megint rá esek. Azonnal a torkomhoz kapom a kezem és köhögök.

-Te itt nem beszélsz. - ordít rám Dante.

-De tudok segíteni. - mondom két köhögés között. Dante megmerevedik és értetlenül néz először rám majd Kornélra. Köhögök tovább most már nem csak az arcom fáj. Mintha szét nyomták volna a gigám. Rá kellett jöjjek, hogy bármit is hiszek Dante nem fog megkönyörülni rajtam, ha ő úgy gondolja hidegvérrel ki fog végezni szemrebbenés nélkül. Mégis úgy éreztem meg kell adjam magamnak ez esélyt az életre. Dante utasít hogy beszéljek de nem nyúl hozzám. Lassan feltápászkodok félve, hogy kapok még egyet vagy szándékában áll megfojtani. Felülök és ránézek.

-Iván le fog tagadni mindent és kimérten fog velem szemben viselkedni ha úgy viszel oda, hogy megy vagyok verve. Ismerem amikor Botonddal találkozunk a kastélyban is mintha leprás lennék úgy kezelt. Ha azt látja, hogy kényszerítesz nem fogja meghatni. - Dante felhorkant és elém lép bele az arcomba.

-Szép próbálkozás. - Dante otthagy és köszönés nélkül távozik Kornél is utána megy visszafordul és rám néz. Bólogatok, hogy jól vagyok becsukja az ajtót és egyedül maradok. Bemegyek a fürdőben és megnézem a nyakam. Dante ujjai ott virítanak a fehér bőrömön. Az arcom vöröslik és érzem ahogy a könnyeim feltörnek. Eszembe jut amikor Jónás bántott ahogy megtépett és ráncigált majd ököllel ütött. Dante piskóta volt ehhez képest mégis foltok amik most is testem borítják feltépik a sebet amit megpróbáltam rég óta behegeszteni. Anya mindig azt mondta, hogy a testi fájdalom soha sem ér fel a lélek fájdalmával. Nekem mind a kettő fájt jelenleg. Visszamegyek a szobámba és kiborítom a táskát. A fekete cipőm van benne. Oda teszem egymás mellé az ágyhoz. Kiveszem a csipkés fehérneműt és akkor tűnik fel, hogy melyik két estélyit lett a táskába téve. Az egyik a piros kis kosztümöm ami a combomnál van végig hasítva hosszú ujjú és a háta kivágott. A másik a lila szatén pántos estélyi. Igazán kurvás darab. Rövid is és semmit nem takar. Nem is értem minek vettem meg. Ahogy magamhoz szorítom a ruhát meglátom a bőrkabátom és elmosolyodok. Végighúzom rajta a kezem és vissza emlékszek a budai látképre. Életem legszebb estéjére Pesten. Nem hagyom magam nem hagyhatom magam ennyiben küzdenem kell. Egész napra bezárkózok a szobába és kis sem dugom az orrom még Rita unszolására sem...

Este van már és én a fürdőben sűrűn alápózozom a nyakam. Valahogy el kell tüntetnem Dante ujjainak a nyomát. De nem megy. A smink táskámból kilóg a nyakpántom és akkor támad egy ötletem. Percek alatt formába hozom magam. Feltűzöm kontyba a hajam és felteszem a nyakpántot kihúzom a szemem és felkenek egy vörös rúzst. Két nagy fülbevaló és kimegyek a fürdőből. Felveszem a csipkés bugyit és a harisnya tarot. A harisnyát is beakasztom a helyére és belebújok a vörös ruhába. A tükörhöz sétálva megigazítom a ruhát. A felvágásnál kilátszik a harisnyám csipke része tökéletesen hívogató. Majd bele bújok a cipőbe és végül felveszem a bőrkabátom. Ha meg kell halnom akkor legalább ebben tegyem. Elindulok a földszintre Rita és Kornél hangosan veszekszik a konyhában. Amennyire engedi a cipőm kopogása halkan belépek a konyhába.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan.... -Rita ordít és hadonászik. Kornél a fejét fogja.

-Elhiheted, hogy nem hagynám de nem tehetek semmit. - mondja és próbál Rita felé közeledni, hogy megnyugtassa.

-De teheted ez a szegény lány nem ártott senkinek. Emlékezz Áronra ő kinek ártott? Bele került ebbe az istentelen körbe és meghalt. Ezt szánod neki is? - lefagyok amikor meghallom az Áron nevet. Nem lehet, túl sok lenne a véletlen egybeesés. Kornél észrevesz és kiül a csodálat az arcára. Rita is és könnyes szemmel távozik. Rita utána szólok de nem áll meg. Kornél közelebb jön. Ránézek és már ő is kész van. Ingben nyakig begombolva csokor nyakkendőben és egy mellényben. Az ing a könyökökig felhajtva nincs rajta szemüveg de nagyon jól néz ki még így is. Nagyot nyelek és Rita után nézek amerre ment.

-Mennük kell. - Kornél lesüti a szemeit én pedig bólintok. Elindulunk az ajtó felé és még vissza nézek. Rita sehol lehunyom a szemem és Kornél után megyek. A kocsi már vár minket én pedig automatikusan beszállok. Nem szólunk egymáshoz amikor Kornél is elhelyezkedik. Elindul a kocsi én pedig csak egyszerűen kibámulok az ablakon. Mégis egy kérdés nem hagy nyugodni.

-Kornél mi közöd van Hantos Áronhoz? - teszem fel a kérdést és ránézek. Kornél hezitál egy kicsit majd nagy levegőt vesz.

-A nagybátyám volt. - mondja kurtán. Így már világos. Az egész kör amibe bele csöppentem Flóra által egymásra van építkezve. Az a belső kör ami tényleg a legbefolyásosabb embereké, és a legveszélyesebb is egyben. Megdörzsölöm az arcom. Emlékszek Flóra szavaira nem fogja hagyni, hogy még több vér folyjon. Pedig ma este az enyém fog. Ha csak nem...

A Szabó rogyásig van ma is. Kornél mellettem sétál nem nyúl hozzám nem vezet csak sétál én pedig követtem. Mellénk szegődött még két őr is. Mindenki jelen van Iván, Balázs és Dante is. Lesütött fejjel megyek végig a tömegen a lépcsőig. Maszk van mindenkin kivéve rajtuk. Ahogy az emeletre érünk egy külön terembe vezetnek minket az őrök. Az egészet bejárja a szivarfüst a szoba sötét csak középen a póker asztal van megvilágítva. Körbe ülik az asztalt egy két hely hiányos de valószínűleg nagykutyák. A lányok tangában szolgálják fel az italokat. Mi pedig az egyik sarokban foglalunk helyet Dante közvetlen közelében. Kornél nem rendel engem meg sem kérdeznek. Az asztalnál viszont az egyik idősebb húsosabb pacák kinézett magának miközben játszanak. Dante kopog az asztalon és játszanak tovább. Majd a pasi emelné a tétet de megáll.

-Dante ki a szép kis hölgyike a hátad mögött? - kérdezi a férfi. Dante nem válaszol csak bedob egy pár zsetont. A férfi viszont nem nyughat.

-Tartom de azt a húst is szeretném. - mutat rám Dante megfordul és megáll a szivar a szájában ahogy rám néz. Tudom, hogy miért nem erre számított. Azt hitte szét ziláltan fogok megbújni egy sarokban a reggeli után. Ennek ellenére keresztbe tett lábakkal ülök kihúzva magammal és még a szemem sem rebben. Dante megrázza a fejét a férfira, az mégsem adja fel.

-Na ne legyél ilyen egy numera ide vagy oda neki nem számít. - a vén fasz. Persze nem számít tipikus pénze van és bármit megtehet és csodálkozik mindenki, hogy senki nem áll prostinak az ilyenek miatt. Felállok leveszem a kabátom Kornél utánam nyúl és megrázza a fejét én pedig kiveszem a kezem az övéből. Dante mögé sétálok és megfogom a vállát meg feszül az érintésem alatt. Felnéz rám és a szemem vérben úszik. Nagyon ki fogok kapni.

-Megengeded, hogy beszálljak? - teszem fel a kérdést. Dante pedig elképed és mutat az üres székre. Helyet foglalok és kopogok az asztalon hogy új leosztást kérek. A férfi elém dob néhány zsetont. Ekkor az ajtó nyílik és Iván lép be rajta. Zsebre dugott kézzel velem szemben az asztal másik oldalán. Hát akkor játsszuk. Vissza lököm a zsetonokat a kéjencnek és óvatosan meg nézem a lapjaimat. Dante értetlenül néz.

-Nem kell zseton én magammal játszok. - ahogy kimondom Kornél felugrik de az egyik őr elé áll. Iván nagy levegőt vesz láthatóan ideges. Dante pedig meredten bámul. A férfi pedig össze csapja a kezét örömében. Huncut mosolyt engedek. Az osztó el ossza az elsőt én pedig figyelek. Három lapból semmi alig jön ki még egy sor se. Passzolok ők elmennek kijön a következő lap és érzem, hogy ez az én életem kiugrója. Dante gondolkodik a férfi pedig a kis zsetonokat markolássza vagy is blöfföl nincs neki semmije. Dante marad végül.

-All in. - benyomom az aduászt. A férfi felhorkant. Dante rám néz én pedig várok. Bólint és betolja. Két választás van vagy Dante mindent visz vagy bebuktam. Kijön az utolsó lap és félig már a szabadságot érezem. A férfi mosolyog. Kiteríti a lapjait.

-Két pár. - dobja be alapjait és kacéran néz rám remélve, hogy már az övé vagyok. Dante is terít egy párral. Nem is értem miért döntött az all in mellet.

-Na gyerünk kislány te maradtál. - kiteszem a lapjaimat és a férfi kezéből kiesik a szivar.

-Színsor. - mondom hanyagul Dante pedig nevet. A férfi dühösen az asztalra vág. Dante tovább nevet.

-Te kis kurva biztos csaltál. - ordít rám. Az őrök pedig mozdulnak is. Én is nevetek. Majd elkérem az osztótól a lapokat és a maradék hármat is kiterítem. Nincs köztük magas lap.

-A csalás nem nálam kezdődik uram. Én nem számolom a lapokat és nem blöffölök. - ahogy kimondom Dante álla leesik. Ahogy a szobában mindenkinek. Na igen itt a szabadulásom lapja. Senki nem tudta, hogy jó vagyok pókerben sem azt, hogy apának köszönhetően nagyon sokat tanultam a szerencse játékról. Nem volt esélyem nyerni de mivel ez az ostoba feltűnően előadta magát mégis sikerült ha sor volt hanem. A férfi pufog és az őrök leállítják. Dante int, hogy vezessék ki. Majd egyedül maradunk Iván még mindig az asztal túlsó felén áll feszülten. Dante pedig rám mered és elismerően mosolyog. Majd int az osztónak aki leszedi a zsetonokat.

-Ezt nevezem. - mondja és feláll a székről mögém sétál és végig simít a nyakamon hagyom, hogy megérintsen lehunyom a szemem.

-Enged el. - Iván hangjára kinyitom a szemem. Dante megáll a nyakam tövénél és tudom most jön a játék neheze. Kornél szemem kettejük között cikázik. Dante lehajol és megharapja a fülcimpám. Felszusszanok hangosan. Iván rávág az asztalra.

-Azt mondtam enged el. - ordít egy őr sem mozdul. Én pedig csak bámulok Ivánra aki kétségbeesetten figyel engem. Dante nem nyughat és be akar nyúlni a ruhám dekoltázsába. Na most jött el az én időm. Kornélra nézek ő pedig meg merevedik. Hátradőlök a széken és hagyom Danténak, hogy megfogja a mellem összehúzom a szemem és hátra döntöm a fejem. Ahogy a keze hozzáér a bőrömhöz a bimbóm megkeményedik ő pedig egyenesen bele csip. Felszisszenek és egy nagyon halk nyögés hagyja el a számat.

-Mégis mit akarsz ezzel Dante? Szerinted ér nekem ennyit? - a kérdés sértő de még inkább segít, hogy tudjam Iván álcázza a dühét és még jobban rá kell játszanom. Lehunyom a szemem és Elképzelem ahogy Botond a falnak nyomott. Szaggatottan veszem a levegőt Dante keze alatt. Dante ki húzza a kezét én pedig megemelem a fejem.

-Nekem nagyon úgy tűnik. - mondja Dante és mögöttem hallom ahogy felhúzza a fegyver. Megrezzenek és a vágy hirtelen félelembe csap át és remegni kezdek. A fejemhez fogja a fegyvert és visszatartom a lélegzetem. Nem nézek Ivánra csakis az asztal lapot nézem. Baszki. Itt a perc, meg kell halnom.

-Nem tennéd ezt vele. - sziszegi a fogai között Iván.

-Fogadjunk. - mondja Dante és beadja a lövést. Összeszorítom a szemem és várom a fájdalmat. De semmi egymás után háromszor húzza meg a ravaszt. Én pedig kitágult szemekkel remegve próbálok rájönni mi történik a sokktól. A fülem cseng és teljesen le vagyok dermedve. Felemelem a fejem és Iván megrázza a fejét.

-Most már jobb? - kérdezi Iván.

-Kornél vidd haza Zsófit. - utasítja Kornélt ő pedig felkel és a térdemnél alám nyúl és megemel. Tudja, hogy most képtelen lennék akár megmozdulni is. Átkarolom a nyakát és kivisz a szobából behunyom a szemem. Még így is hallom ahogy kiérünk dulakodás szűrődik ki...