Nagyjából egy óra elteltével már a konyhában ülök és Rita vacsorát készít nekem. Megfürödve tisztán és kicsit nyugodtabban a kamillateától vártam az tükörtojásra. Rita sürgött forgott körülöttem a konyha egyben volt az étkezővel. A ház egy otthon képét mutatta. Nem olyan volt mint az én lakásom ami csak átmenetileg fent tart az ember. Egy otthon volt, amiben eltudtam volna képzelni ahogy gyerekzsivaj tölti be. Bár semmit nem tudtam Kornélról csak a vezetéknevét azt hogy Pest peremén él és, hogy rendkívül otthonos a háza. Cseppet sem maffiózó alkat. A kíváncsiság pedig nem hagyott nyugodni.

-Tudja Rita én nem nagyon vagyok erre felé jártas, mi több nem igazán tudok Kornélról sem sok mindent. Nem mesélne róla tudja csak olyat amit mondjuk mindenki tud. - próbáltam Ritát noszogatni persze csak a legudvariasabb módon. Mosolyogva tért vissza két tányérral. Egyet elém tett a másikat mellém és ő is helyet foglalat. Nagyot kortyolt a teájából és nagy levegőt vett.

-Hát én sem olyan régóta ismerem. Egy éve vagyok lassan itt szolgálatban előtte egy másik úrnál dolgoztam de ellőtték és bele halat sajnos. Szigeti Oszkár ajánlott be és amint meg jelentem tudtam ide női kéz kell. Tudja Zsófi Kornél olyan férfi aki tökéletesen helytáll az életében bárhol. Na de a nők. Nem igen fordulnak meg itt. Pedig pedáns egy pasas... - Rita nevet én is végre jólesően mosolygok.

-Mégis szomorú nem volt könnyű élete. Megvette ezt a gyönyörű házat de hát a lány lelépett. Mégis maradt és él benne tovább. Kedves férfi majd meglátja. - Rita kacsint a teáscsésze felől én pedig nevetek.

-És maga kedves? Nem úgy néz ki mint aki a legfényesebben van. - faggat, nekem pedig fogalmam sincs mit mondhatnók és mit nem.

-Elmenekültem otthonról az anyukám halála után. Rossz társaságba keveredtem és most nagy pácban vagyok. Pedig azt hittem ha elmenekülök akkor boldog életem lesz. Tudja Rita azt hittem, hogy majd felköltözök lesz egy munkám megtalálom a párom és majd egy ehhez hasonló házban nevelem fel a gyerekeimet. Ehhez képest nem lett jó állásom és azt sem tudom mi az a szerelem. Na ez az én nagy story. - Rita megfogja a kezem és lágyan megsimogatja. Ekkor becsapódik a bejárati ajtó és hatalmas léptekkel Kornél és egy kétajtós szekrény bevágtattak konyhába. Rita felkel és Kornélhoz sétál.

-Az úr is velünk vacsorázik? - kérdezi most már kimért hangnemben Rita. Az előző jókedvű nőt mintha kicserélték volna. Szúrós tekintettel méregette az ismeretlent. Kornél int a férfi pedig távozik.

-Zsófi gyere az emeletre. - Kornél ügyet sem vet Ritára én pedig összébb húzom a köntösöm és még mielőtt utána mennék a tányéromat beteszem a mosogatóba. Megköszönöm Ritának a vacsorát és jó éjtett kívánok neki. Ő pedig csak csípőre rakott kézzel csóválja a fejét. Felmegyek az emeletre és a vendégszobából pakolás hallatszódik ahogy belépek Kornél egy kézi táskát dob az ágyra majd mögém lép és kulcsra zárja az ajtót. Az ágyhoz sétálok és leülök. Mellém dobja a blackberry-met. Értetlenül bámulok rá.

-Mondj le mindenkit. - utasít.

-Tessék? - horkanok fel.

-Süket vagy a sok szopástól? Azt mondtam, hogy mond le az összes férfit. Mit nem értesz? - sérteget. Minek gondol ez engem. Felveszem a telefont és tárcsázom Szabolcsot. Hosszan kicseng majd felveszi. Beleszólok a telefonba Szabolcs hangja édes mint mindig. Nem ecsetelem a dolgot sokáig azt hazudom el kell utazzak egy időre, de amint visszaérek találkozunk és mindent elmesélek. Szabolcs nem is kérdezősködik jó utat kíván és bontja a vonalat. Amikor Balázsra kattintok kicsit hezitálok. Nála is hosszan kicseng. Végül ő is felveszi hallom, hogy még az irodában van. Neki is megpróbálom elmagyarázni a helyezett, hogy el kell utazzak. Ő még némi kép kérlel és incselkedik is velem de gyorsan lerendezem. Magam mellé teszem a telefonom és Kornélra nézek. Aki még mindig felettem áll.

-Ennyi? - kérdez vissza.

-Botondot a rendesről hívtam eddig de köztünk nincs semmi. - mondom. Erre Kornél kiveszi a hátsó zsebéből az iPhone-omat. Bele adja a kezemben és billent a fejével jelezve, hogy őt is tárcsázzam. Bepötyögöm Botond nevét és rögtön felveszi.

-Szia már többször hívtalak ugye nincs bajod? - megdobban a szívem Botond aggodalmas hangjára. Ez most nem lesz olyan egyszerű.

-Annyira sajnálom nem voltam telefonközelben nem akartalak megijeszteni. - megdörzsölöm az arcomat.

-Beszélni akartam veled a történtekről és meg...

-Botond el kell utazzak vissza Győrbe az apám... Az apámat megint bekasztlizták és oda kell menjek nem tudom mennyi idő lesz míg visszajövök sajnálom, de nem tudom folytatni a munkát... -csend van a vonal túloldalán. Túl nagy csend. Kornél mutogat felém hogy idő van nem érünk erre rá.

-Zsófi egyedül vagy? - Botond kérdése tudom mire utal.

-Igen. - túl gyorsan válaszolok.

-Hol vagy? - baszki tudja, hogy bajban vagyok.

-Botond le kell tennem itt a taxi, hogy ki vigyen az állomásra. Szia! - azzal rögtön lenyomom és kikapcsolom a telefont. Szaggatottan veszem a levegőt és akkora gombóc van a torkomban, hogy mindjárt megfulladok ha nem sírhatom el magam. Átnyújtom mindkét telefont Kornélnak elveszi de kissé hezitál.

-Apukáddal nem szeretnél beszélni? - a kérdés váratlanul érint. Felnézek ár és mintha a lencsék mögött kis aggodalmat látnék.

-Ha beledöglök sem akarok vele beszélni. - Kornél homlokán összeszaladnak a ráncok. Én pedig feljebb mászok az ágyon és a bele túrok a táskába. A ruháim vannak benne. Két estélyi egy cipő alsónemű és a fogkefém. Fogkefe? Kornélra nézek ő pedig felvonja a szemöldökét. Vissza dobom a táskába.

-Meddig kell itt maradjak? - teszem fel a kosza kérdést.

-Tekintve, hogy Dante épp tombol az a holnap estétől függ. - válaszolja röviden és az ággyal szemben lévő fotelban foglal helyet.

-Tudom elvetettem a sulykot. De ha tényleg olyan mint amilyennek mutatja magát miért vagyok még életben? - teszem fel a kérdést. Kornél leveszi a szemüvegét és megdörzsöli a szemét.

-Nem veled volt a probléma alapvetően. De ha Dante annyira zokon vette akkor előbb vagy utóbb sor kerül arra is. Bár megmondom őszintén én sem nagyon értem mért vagy most itt. - mondja hanyagul és közben fintorog.

-Te valami embere vagy? - kérdezek ő pedig szúrós szemmel néz rám.

-Semmi közöd hozzám kislány. Csinálod amit mondok nem közösködik világos? - utasít én pedig nagyot sóhajtok.

-Szóval meg fogok halni. - mondom ki úgy a szavakat, hogy röpke három óra kellet, hogy tudatosuljon elbasztam mindent. Vicces de valahogy nem érzek jelenleg félelmet sem bánatot. Csalódtam magamban, hogy még egy kosza kapálási mechanizmus sincs, hogy küzdjek az életemért. Lehet annyi pofont kaptam már, hogy erőm sem maradt reménykedni. Lehunyom a szemem és eldőlök az ágyon. Ahogy kinyitom a tökéletes réz színű csillárra nézek. Annyira tetszik. Lefolyik egy könnycsepp az arcomon. Sírok, mert mindenben meglátom a szépséget csak magamban nem. Kiérdemeltem a halált. Legyen aminek lennie kell. Felülök és Kornélra nézek aki még mindig engem figyel. Vajon, hogy húzzam ki nála a gyufát. Tuti elment az eszem de mégis ha meg kell holnap halnom, és ez az utolsó estém akkor legyen benne valami izgalmas mit az, hogy csak lefekszek aludni. Felkelek az ágyról és ahogy van a köntös kiengedem és ledobom a földre. Meztelen vagyok hiszen nem volt ruhám. Kornél nagyot sóhajt és megforgatja a szemét felkel és az ajtó felé sétál. Én még mindig pucéran állok.

-Még valami amit tudnom kell? - kérdezte fennhangon.

-Tényleg azt hiszed, hogy ezzel mindenkit megkaphatsz? - fordul felém és megvetően néz rám. Nem húztam fel az agyát még egy kicsit sem.

-Nem, nem hiszem azt. Sőt biztos vagyok benne. - horkant egyet a válaszomra és akaratlanul is elkalandozik a tekintete. Lejjebb nyúlok és végig simítok a hasamon felfelé. Kornél fújtat és mellém sétál csodálatomra nem bánt ha nem lehajol és felveszi a köntöst majd rám teríti. Majd hirtelen a hajamba túr és megrántja hátra a fejem. Felordítok mert fáj. Nem enged tépi a fejbőröm és nagyon fáj.

-Megmondtam ne provokálj. - sziszeg a foga között és továbbra is húzza a hajam. Összeszorítom a fogam és akaratlanul is kicsordul a könnyem. Annyira lüktet a fejbőröm.

-Attól mert mások hasra esnek előtted mert szétbaszod a lábad én meg nem fogok kis anyám. Értve vagyok? - kérdez én pedig nem tudok még bólogatni sem annyira erősen szorít. Percek telnek el még mindig ugyanúgy állok.

-Felfogtad amit mondtam? - ordít rám én pedig a keze után kapok hátha enged a szorításból. Annál inkább húzza a fejem lefelé az ágy felé.

-Baszod meg. - nagy nehezen nyögöm a szavakat. Nem is kell több Kornél leránt az ágyra. A fejem ég a keze nyomán. A puha paplanon fekszek. Nem érdekel már semmi. A köntös félig rajtam a mellem kilátszik a hajam pedig csomóban. Kurvára nem így képzeltem magam két hónappal ezelőtt. Kornél ledobja a táskát az ágy mellé majd lerántja rólam a köntöst és azt is lehajítja a földre. Na és most mi lesz? Megdug már az sem érdekel csak legye vége. Ahelyett, hogy hozzám nyúlna vagy megütne. A mellem alatti hegen végighúzza az ujját.

-Ez meg mi? - kérdezi könnyed egyszerűséggel mintha nem is ordibáltunk volna az előbb.

-Borda törés meg kellet vágni, mert majdnem kilyukasztotta a tüdőm. - mondom alig halhatóan.

-Hogyan?...

-Az apám nekem esett és kiütött majd megrugdosott. - mondom már félig a paplanba. Kornél nem mozdul. Én sem csak lehunyom a szemem. Pár perccel később alám nyúl és megemel. Feljebb tesz az ágyon, hogy a fejem a párnán legyen. Kihúzza a takarót alólam és betakar. Kisimítja a kusza hajam az arcomból és leül mellém.

-Nem érdemled meg ezt. Nem kellet volna ebbe bele keveredned. - újra végig simít az arcomon.Ránézek és látom a sötét barna szemeket, a kis gödröcskékkel az arcán együtt. Helyes srác igazán helyes. Igaza van Ritának nagy szíve van. Kár, hogy én ezt nem láthatom. Megemelkedik de utána nyúlok. Elkapom a csuklóját. Rám néz.

-Tudom, hogy nem kérhetek semmit tőled. De kérlek Botondot ne engedd Dante közelébe. Csak őt ne... - folyik a könnyem. Kornél vissza ül és a kezemet a párnára teszi az arcom mellé. Majd kisimít egy könnycseppet ami készül az arcomon lefolyni.

-Szereted őt? -kérdezi lágyan. Megrázom a fejem.

-Nem tudom mi az, hogy szeretni. De ő nem tartozik ebbe a körbe. Megfog keresni... - mondom és belebújok a párnába. Kornél akaratlanul is végig simít a gerincemen. A közepén megtorpan és akkor eszmél rá, hogy mit is csinál felé fordulok és látom az értetlenséget.

-Viszont akkor ő nagyon szeret... - elhalkul a hangja a szeret szónál és a gerincemre mered. Majd lejjebb húzza a takarót a csípőmig. Össze húzom kicsit magam már nem vagyok olyan bátor mint előbb.

-Gyönyörű vagy... - Kornél elhalkul és tovább mered rám és a hátamra. Megemelem a fejem és ránézek. Összezavarodtam. Ahogy nézem mintha transzban lenne. Mi az isten? Az előbb kitépte a hajam most meg gyönyörűnek nevez? Kész teljesen képzavar van nálam és nála is. Megmozdulok és felpróbálok ülni de végighúzza a kezét a derekamon és a hasamnál már inkább elhúzza. Megdörzsöli a szemét és megrázza a fejét.

-Nem hagyhatom, hogy ezt tegye veled. - rám néz és végképp elvesztem fogalmam sincs, hogy már miről beszél. Összeráncolom a homlokom és magamra próbáltam húzni a takarót, hogy eltakarjam a mellem. Kornél viszont más, hogy gondolja. Elkapja a takarót és nem engedi el. Húzni próbálom de mindhiába. Fújtatok és a párnát megragadva hozzá vágom. Majd megint meg legyintem és újra lesújtok vele. Kornél hangosan nevet a párna alatt én pedig duzzogok. A lábamon fekszik és kacag. Mint egy kisgyerek akit megvertek párna csatában. Megemelem a párnát és be van hunyva a szeme és mosolyog. Megállok egy percre és csak figyelem. Amikor kinyitja a szemét és rám néz már tudom végem van. Valami nem stimmel. Magamhoz szorítom a párnát és megemelem a térdem, hogy keljen fel a lábamról.

-Aludni szeretnék. - komolyan válaszolok. Kornél felülés értetlenül néz rám. Bólint majd felkel és kimegy az ajtón. Végig nézem és amikor egyedül maradok beleüvöltök a párnába. Mi a picsa történik velem? Megigazítom a párnát és elnyúlok az ágyon. Lassan álomba merülök...

A reggel irdatlan gyorsan kezedet eltelni. Reggel Rita ébresztett. Összeszedtem magam kerestem valami lazább öltöztetett a táskában amit Kornél össze pakolt nekem. Lementem a konyhába segítettem a reggelit készíteni és főztem kávét. Kornél viszont sehol nem volt. Ritára sandítottam és félve kérdeztem, hogy itthon tartózkodik-e? Rita nevetni kezdett és közölte, hogy tíz előtt soha nem kell fel. Elgondolkodtam, és végül főztem még egy bögre kávét tettem bele egy kanál cukrot és egy leheletnyi tejszínt. Belekóstoltam és kértem Ritától fahéjat. Megszórtam és elindultam megkeresni a hétalvót. Az emeleten négy ajtó volt tippre az utolsó az benyitottam halnak és Kornél szétterülve az ágyban hason szuszogott. Az ágy mellé osontam és akkor vettem észre hogy nem csak az ujjhegye van kitetoválva hanem az egész teste is. A hátán angyalok és ördögök csatáztak. A kezét azték minta borította kész kavalkád volt mint ő maga. Letettem a kávét az éjjeliszekrényre de még mielőtt ki osonhattam volna megmozdult. Feltápászkodott és ahogy megfordultam egy fegyver nézett vissza rám. A vér kiszalad a lábamból és a fülem irdatlanul sípolni kezdett. Kornél hangosan káromkodott és leengedte a fegyvert.

-Mi a faszt keresel itt? - kérdezi. Hát neki is jó reggelt. Egy fegyver nézet vissza rám majdnem lelőtt ez az állat. Leteszi a fegyvert a szekrényre és a karomnál fogva beránt az ágyba. Sikítok egyet ő pedig erősen csitít. Magam mellé húz és átkarol majd a hajamba túrja az arcát. Ezt nem hiszem el.

-Kornél khm...Kornél. Én a foglyod vagyok rémlik? - kérdezem de ő mit sem bagózva rám még közelebb húz és már a fülembe szuszog. Ott fekszek kis kifli nagy kifliben azzal az emberrel aki lenyomott az asztalra megtépett és másodpercekkel ezelőtt fegyver fogott rám esemény dús reggel azt kell mondanom Zsófi. Kornél vissza szenderedik és megpróbálok kiszabadulni a szorításából.

-Zsófi esküszöm ha nem maradsz nyugton kibiztosítom a fegyver és leadok egy lövést... - dörmögi a hajamban teljes kómában. Na jó ez elég szexi. Megadom magam és elhelyezkedek. Jobban rám simul és ahogy lehunynám a szemem érzem a fenekem alatt az erekcióját. Baszki. Próbálok megmozdulni de ö rám morog és lefog.

-Aludj... - dörmög tovább. Pár perc elteltével amikor már hangosabban szuszog megmozdulok és ami kikecmeregnék a vállamnál visszaránt. Felettem tornyosul alig lát kettőig. Tiszta izom és a mellkasa is szét van varrva. Te jó isten. Nagy levegőt vesz és rám néz.

-Miért nem alszol? - teszi fel a kérdést.

-Mert nyomsz. - válaszolok és nevetek. Megrázza a fejét. Olyan kómás lenne, hogy nem esik le neki?

-Kornél áll a... - nem mondom ki a mondat végét csak nevetek tovább. Káromkodik és lenéz. Majd mellém fekszik. Egy hangod bocs kíséretében a hátára fekszik. Én pedig még jobban nevetek. Egy szemmel rám sandít majd ö is nevet.

-Látom kurva jól szórakoztok. - azonnal felugrok és elsápadok. Kornél szintén elül az előbbi kis kómás arc gyorsan eltűnik. Dante az ajtófélfának dőlve vizsgál minket. Bassza meg...