Az ujjammal dörzsölöm a csiklóm és lehunyom a szemem az érintésre. Megtámasztom a fejem a karfában és visszagondolok az első percekre. A meleg nedves teste ami körül fogott. Az ujjaira ahogy simogattak. Ahogy kimondta a nevem. Fel sem tűnik de nyögdécselve simogatom magam és egyre jobban fokozódik a hangulatom... A csókra a heves csók amitől még a térdem is megremegett. A másik ujjam is megnyálazom és a lenyúlok a másik kezemmel is. Magamba dugom és ütemesen játszok magammal. A tekintete a hevessége. Ahogy elkapta a nyakam. Minden egyes döfése. A két ujjam magamban és a csiklóm szüntelen dörzsölése után már percek kérdése és vonaglani kezdek. Felhördülök és megemelem a fejem ráng a testem. Elönt a forróság lent és érzem az ujjaimon ahogy a hüvelyem pulzál. Nem akarom kinyitni a szemem. Vissza ejtem a fejem és lihegek. Kezdek észhez térni. Férfi nyögéseket hallok és finoman elfordítom a fejem. Az ecset a földön hever Szabolcs egy széken széttett lábakkal pucéran és előtte az arab férfi. Aki keményen szopja. Szabolcs pedig csak engem néz. Ráteszi a fejére a kezét és ütemesen magára húzza. Nem veszi le rólam a szemét. Én pedig félig meztelenül fekszek a kanapén széttett lábakkal. Nem telik bele pár percbe se Szabolcs feje hátra hajlik és felüvölt. Elélvez az arab pedig rögtön ez után távozik is. Szabolcs szétesve liheg a széken. Megemeli a fejét és rám néz.

-Most már érted? - kérdez miközben összeszedi magát. Nem értek semmit főleg most már. Szabolcs nem lehet meleg hiszen a múltkor mi... Lehunyom a szemem és próbálok elvonatkoztatni.

-Megakarod nézni? - kérdezi. Felülök és vissza igazítom magamra a ruhám. Egy merő nedv vagyok lent és érzem ahogy felállok folyik le a combomon. Oda sétálok és Szabolcs az ölébe húz. Ahogy meglátom a felskiccelt vázlatot elámulok. Megragadta a pillanatot viszont nem látszik hogy én lennék az.

-Tudod a története annak a képnek amit annyira szeretsz az az, hogy én őt éve Törökországba mentem tájképeket festeni. Jahir szüleinél laktam mint csere díjak az egyetemen. Ott ismertem meg és rajta kaptam amikor a képemre kiverte. Lefényképeztem és megfestettem. Végül lefeküdtem vele és magammal hoztam Magyarországra. Ő az én kis titkom akit szeretek. - Szabolcs annyira lágyan beszél, hogy megdobban a szívem.

-A nők nem tűrnék el a hármas szerelmet. Így amikor szükségem van rá szexelek velük de bánt, hogy Jahir miatt senki sem szeretne igazán. - megszakad a szívem átölelem a nyakát és meg puszilom a száján. Megsimogatom az arcát.

-Gyönyörű lesz. - mondom suttogva.

-Ha már nem is szexelünk többet eljönnél hozzám néha? - a kérdéssel tudom, hogy Szabolcs és az én munkám itt véget ért. Mosolygok és bólogatok. Átölel és meredünk tovább a félkész vázlatra...

Otthon a kádban már csak agyalni van energiám. Szerelem? Tényleg olyan fontos ez? Lehet-e úgy lenni, hogy ne szeressünk? Elmerülök és pár percig csak a víz vesz körül és próbálok nem gondolkodni. Az agyam még sem hagy nyugtot és forgatja a témát. Ahogy bele gondolok én talán még sosem voltam szerelmes. Tény voltak kapcsolataim de amint komolyra fordult volna a helyzet meg hátráltam. Apa sem nagyon segített a dologhoz, hiszen senkit nem vihetem haza. Ami persze kérdéseket szült a másik félben. Alapjaiban rendített meg ez általában mindent. A kollégium pedig nem olyan hely volt ahol esetleg tartós kapcsolatot fent lehetett tartani. Úgy, hogy élveztem a dolgot amíg tartottak de sosem éltem bele magam igazán. A vágyaim viszont annál erősebbek voltak. Ha működött a kémia biztos voltam benne, hogy a vége összegabalyodás lesz. Így is lett a könyvtárban az étkezőben a közös zuhanyzóban az egyik előadó teremben. Nem voltam szégyenlős nem is izgatott az sem soha ha valaki végignézte. Lehet valami gond van velem, vagy csak egyszerűen képtelen vagyok a szerelemre. Szabolcs viszont, vissza gondolok ahogy oda bújt hozzám amikor az ölébe ültem. Mindennél jobban vágyott rá. A másik felére aki őt elfogadja Jahir-ral az oldalán. Irigyeltem Szabolcsot bármennyire is kilátástalan volt a helyzete. Az egyik fele már meg volt ahhoz, hogy boldog legyen. Végül is félig már megtalálta akit szert és örömöt lát benne. Elnyúlok a kádban és érzem, hogy a víz kezd kihűlni. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy kiszálljak amikor megszólal a csengő. Felveszem a köntösöm és az órára nézek. Hajnali két óra van ki az isten lehet az. Kisétálok és ajtót nyitok. Botond már a lépcsőn kezdett volna le menni amikor megállt. Értetlenül állok. Vissza sétál felém és megáll előttem.

-Hülye ötlet volt becsöngetni... - mondja alig hallhatóan. Félmosoly húzódik végig a számon. Nagyobbra nyitom az ajtót és beengedem. Besétál mellettem és amikor követem látom, hogy alaposan végig néz a lakáson. Végighúzza a kezét a pulton végül megfordul és rám néz.

-Azért jöttem igazából, mert nem tudtam aludni... - megvakarja a tarkóját. Én még mindig értetlenül állok tovább és csak nézem a férfit aki gyanítom keresi a megfelelő szavakat. Mégsem tudom mit akar mondani.

-...a helyet a következő. Hazamentem és egyszerűen nem tudtam aludni. Azon gondolkodtam ami este történt a kiállításon. Zsófi kérlek magyarázd el mi ez az egész... - Botond össze zavarodottan néz rám én pedig kicsit sokkolva érzem magam. Olyan benyomást kelt mint aki kétségbe van esve velem kapcsolatban.

-Késze egy kis bort? - teszem fel a kérdést ő pedig bólint kiveszem a poharakat és a kanapéhoz sétálok. Mind a ketten helyet foglalunk. Kitöltöm és átnyújtom neki. Nem koccintok csak egyszerűen bele iszok. Hátradőlök.

-Szabolcs és én már nem vagyunk kuncsaftok... - Botond felemeli a kezét.

-Most tényleg nem vicceltél csak? Prostituált vagy? - olyan határozott a hangja, hogy kezdek kicsit meg ijedni. Bólintok finoman. Botond a szájához kapja a kezét és meg dörzsöli az arcát.

-És akkor ami köztünk volt... - értetlenkedik és látom, hogy egyre jobban bele zavarodik. Nagy levegőt veszek és azt mondom amit kell nem pedig azt amit szeretnék.

-Ami köztünk történt az egyszeri alkalom volt. Amit történt Zalacsányban marad és nem szeretnék beszélni róla többet és kérlek te se említsd senkinek. - határozott vagyok. Legbelül mégis küzdök. Nem szeretném ezt mondani neki. Mást meg nem mondhatok. Hiba volt Botonddal ami történt, de megtörtént és ezen semmi nem változtat már. Csend telepszik ránk a bor pedig gyorsan fogy. Fura ez a helyzet. Botond és én nem régóta ismerjük egymást de mégis azt érzem valami összeköt minket. Botond néha rám pillant majd leteszi a poharat és feláll csak figyelem. Melegítő nadrágban van és egy sima pulcsiban. Mégis nagyon jól áll neki. Én is felállok. Az ajtóig sétálunk. Botond megfogja a kezem amikor a kincsért nyúlnék. Ránézek és próbálom megfejteni az összetört arcot ami látok.

-Mi történt este közted és Szabolcs között? Ne haragudj nincs jogom azt kérni, hogy mond el de egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat. - meglepődök és összeráncolom a homlokom. Pár percig csak állunk nem tudom mit mondjak. Mondjam el az igazat bízva Botond diszkréciójában vagy szimplán hazudjak és akkor mindenkinek egyszerűbb.

-Botond kérlek ne kérj tőlem ilyet... - elharapom a mondat végét és érzem ahogy a belsőm ordít. Nem akarom, hogy olyan lánynak gondoljon. Pedig az vagyok. Még is nála azt érzem, hogy nem szeretném ha ezt a felemet látná. Úgy ismerne meg amilyen valójában vagyok. Ő pedig nem habozik végig simít az arcomon és minden lépéssel amit megtesz jóval közelebb kerülünk egymáshoz. Végül a hátam a hideg falnak simul. Megremegek a keze alatt, még is tudom ennek nem szabad megtörténnie. A kastélyban a dolgok is nagy hibának bizonyultak. Botond végig simít az egyik ujjával a számon én pedig puszit nyomok rá. Közelebb hajol és a puha ajka az enyémmel találkozik. Lágy érzéki puszit lehel rá és ahogy kinyitom a szemem. A szeme egyszerre játszik zöld és barna színben. Most mégis mi lesz? Ő és én nem lehetnék most itt ebben a helyzetben mégis annyira akarom. Belemarkolok a pulcsijába a hátánál. Bármit megtennék most akármit csak érezhessem az érintését. Botond még is hátrébb lép én pedig elengedem. Az ajtó felé veszi az irányt én meg kezdek megőrülni úgy érzem. Rányúl a kilincsre behunyom a szemem és hozzá csapom a fejem a falhoz. Nem tehetem ezt...

-Maszturbáltam. És közben rád gondoltam ez történt... - ahogy kimondom már tudom elbasztam. Nem merem kinyitni a szemem remélem, hogy az ajtó becsukódó hangját meghallom de semmi. Szaggatottan veszem a levegőt. Kibomlik a köntösöm öve és szétnyílik. Mire kinyitnám a szemem Botond ajka az enyémnek nyomódik és újra beverem a fejem. A csók lágy és érzéki egyáltalán nem követelőző. Simogatjuk egymás nyelvét majd Boton kibontakozik és megdörzsöli az arcát.

-Mennem kell különben itt ragadok és most ez nem jönne jókor. Holnap ebéd megbeszélésünk lesz, majd sms-ben elküldöm a címet. Lotti is jön. - ahogy végig mondja hátrébb lép mégvette egy pár pillantást a félig látható meztelen idomaimra. Rányúl a kilincsre és magamra hagy a falnak szegezve. Kinyitom a szemem és úgy érzem szétrobban az agyam. Mit is képzeltem? Botond félig már nős én meg egy prosti vagyok. Ez nem a Micsoda nő című film. Össze húzom a köntöst a hasamnál és megkötöm vissza sétálok a hálóba és lefekszek aludni...

Másnap reggel rohamtempóban kapkodok a taxi lent vár én pedig még a hajam igazítom. Későn keltem fel így nem volt elég időm felkészülni az ebére. Roham léptekben vágtatok el az emeletről és kiérve az utcára tudom, hogy a munkás telefont fent hagytam. Na nem baj jó helyen van az ott. Beszállok a taxiba és mondom a címet. Ahogy haladunk megigazítom a cipőm, nem szerettem a magas sarkukat, mert szorítottak és még a lábam is feltörték. A szoknyám is felcsúszott és az ingem is elég lezserül állt a hajamat meg már ne is firtassuk. Mint akin átment egy forgószél. Így haladtam Buda egyik éttermébe, hogy meg vitassam a reklám anyagot a főnökömmel. A taxi megállt, fizettem és elindulok be az épületbe. A pincér kedvesen mosolyog én pedig mondom a nevet amire az asztal lett foglalva. Odakísér és megpillantom Oszkárt. Jókedvűen nevetgélnek Lottival de Botond csak a papírokat bújja.

-Zsófi na végre. - Lotti hangosan fel rikkant és össze csapja a kezét. Mosolygok és helyet foglalok Oszkár mellett. Botond nem néz rám Lotti és Oszkár befejezik az előző történtet. Én pedig addig rendelek. Oszkár oldalra pillant rám én pedig édesen mosolygok.

-Valamiről lemaradtam? - kérdezi Oszkár nevetve Lottira.

-Nem dehogy... - szólal meg Botond végül és felnéz teljesen közömbös arccal. Innentől kezdve mindig ez lesz? Mások előtt levegőnek leszek nézve?

-Pedig én nagyon úgy érzem... - Oszkár megköszörüli a torkát. Lottinak feltűnik a két férfi feszült pillantása.

-Jaj fiúk! Botond egy vacsorán találkozott Zsófival, és kiderült, hogy reklám anyagokat tervez. Botondnak nagyon szimpatikus volt Zsófi elképzelése és nekem is ő. Úgy, hogy felvettük, hogy tervezze meg a logót és miegymást. - Lotti tovább mosolyog és legyint mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kicsit helyezkedek a széken és érzem, hogy a helyzet kezd forróvá válni.

-Oszkár tudod Iván akit küldtél na ő hozta magával. Nagy jól tette az első mondattal ahogy ki elemezte, hogy mi kell nekünk már megfogott. - Botond erőteljesen gesztikulál és kezdem nagyon kellemetlenül érezni magam. Oszkár rám néz.

-Megbocsátanátok nekünk egy pillanatra? - Lotti bólint és még mindig mosolyog Botond felé fordul és mutatja az ujjával a papira míg engem Oszkár a karomnál fogva a dohányzókig rángat. Megállok nagy nehezen a két lábamon és tudom nagyon nagy bajban vagyok.

-Két apró kérdésem van. Mi a faszt kerestél te Ivánnal?És, hogy Botond meg dugott? - Oszkár olyan mérges, hogy azt látom mindjárt felrobban. Mély lélegzetet veszek.

-Lehet... - ennyi telik tőlem. Oszkár felém fordul.

-Lehet?

-Jó rendben igen elmentem egy hétvégére Ivánnal na és? Botond már más tészta... - mondom és közben meg forgatom a szemem.

-Más tészta? A menyasszonya mellette ül és te nyugodtan tudsz vele beszélni úgy, hogy közben megkefélt? - lehunyom a szeme és kezdem érezni a szégyent ami rám telepszik. Oszkárnak igaza van. Nem érdemli ez Lotti és nem kellet volna bele mennem. Oszkár mély lélegzetet vesz.

-Rendben. Hagyom, hogy folytasd amit elkezdtél azzal a feltétel, hogy többet semmi közöd nem lesz Ivánhoz. - bólintok, és lassan vissza sétálunk. Az ételt kihozták így, ahogy helyet foglalunk nekiállunk enni. Evés közben a céget vitatjuk és felvázolom az ötleteimet. A tervezetet mi szerint az álom otthon a tuti megoldás az eladás növelésére. A papírokat is megmutatom amiket még éjjel felvázoltam. Több projektet is meg álmodtam és külön osztottam költségvetés szinten. Botond mindenre ragyogó szemmel bólogat Lotti szintúgy. Oszkár pedig mindegyiket alaposan átnézi miközben magyarázok.

-Ez fantasztikus. Zsófi merőben megkönnyíted ezzel választás dolgot. - Lotti édesen mosolyog és a közép ár kategóriájú lapot veszi el és alaposabban át bújja. Botond mellé bújik és Lotti abban a pillanatban elhúzódik és kicsit még a székkel is arrébb ül. Sunyin Oszkárral össze nézünk, mind a kettőnknek érthetetlen a szituáció. Lotti leteszi a lapot és nagy levegőt vesz.

-Zsófi arra gondoltam ha ennyire jó a szervezői képességed az esküvőnket is meg szerezhetnéd. - a mondat mind hármunkat váratlanul érint. Én sűrű pislogásban török ki. Botond kiköpi a folyékony dolgot ami a szájában van. Oszkár pedig meg dörzsöli a homlokát. Lotti ráncolja a homlokát és értetlenül néz Botondra aki épp az anyag szalvétával takarítja magát.

-Drágám arról volt szó, hogy az esküvő még várhat. - javítja ki Botond. Lottinak ez láthatóan nem teszik. Az értetlen arc haragosba vált.

-Zsófinak szerintem bőven elég lesz így is ezt a projektet kivitelezni na meg nem esküvőszervező. - folytatja Botond és Lotti még ingerültté válik.

-Tudtam, hogy erre meg ki a játék. A befektetés fontosabb mint az esküvő. Végül is egyszerűbb ha kijelentjük, hogy az eljegyzést is én akartam. - Lotti úgy adja ki magából a haragot, hogy még a hangját sem emeli fel közben. Ijesztő.

-Ne itt kérlek... - Botond csitítja majd Lotti feláll és a szalvétát rá vágja az asztalra. Botond megdörzsöli az arcát majd rám néz. Feszültek vagyunk mindketten. Oszkár hozzányúl a hátamhoz jelezvén, hogy jobb ha távozunk. Bólintok.

-Vedd le róla a kezed. - Botond konkrétan sziszeg a foga alatt Oszkárnak.

-Szerintem inkább keresd meg a menyasszonyod. - Oszkár határozott én is felállok és mellé sétálok. A keze még mindig a hátamon.

-Azt mondtam vedd le róla a kezed. - Botond feláll és az asztalra csap. Oszkár leveszi a kezét rólam én pedig értetlenül fordulok Botond felé.

-Menj és keresd meg a menyasszonyod... - ahogy kimondom már hátat is fordítók és Oszkárral karöltve kisétálok az épületből. A sofőr kint vár Oszkár kinyitja az ajtót én pedig beszállok az autóba. Ő is követ és elindulunk.

-Hazaviszlek. - mondja én pedig meg rázom a fejem.

-Vigyél hozzá...