A szoba ajtót halkan csukom be magam mögött. Feleslegesen, mert a szobában még mindig egyedül vagyok. Hangosan sóhajtok fellélegzek. Gyorsan a fürdőszobában sietek. A tükör előtt felkötöm a hajam és jó alaposan végig nézem a nyakam. Botond nem volt annyira erős, hogy feltűnő nyomot hagyjon. A tarkóm körül kisebb foltok látszanak de semmi látványosabb. Rá fogok a mosdóra. Mibe keveredtem én te jó ég. Megmosom az arcom és a hálóban elterülök az ágyon. Fekszek és csak bámulok előre. Lehunyom a szemem és elképzelem ahogy Iván és én először találkoztunk. Az irodában, az az önuralom. Majd a lakásomon az együtt alvással. Majd kinyitom a szemem a telefon csörgésre. A kanapéhoz sétálok és kihalászom a táskámból. Iván neve virít a kijelzőn. Felveszem és köszönök a készüléknek.

-Drágám annyira sajnálom... - szabadkozik én pedig leülök az egyik fotelba és a nyakamat masszírozom ahol nemrég Botond keze volt.

-Semmi gond nincs. A család az első. Mikor jössz vissza? - kérdezem és próbálok teljesen közömbös lenni.

-A helyzet az Zsófi, hogy nem megyek vissza... - felegyenesedek és kezdem érezni, hogy úrrá lesz rajtam a pánik.

-Ezt meg mégis, hogy érted? - próbáltam visszafogni a hangomban az aggodalmat.

-A kisebbik fiam elkapta a rotavírus nevezetű fertőzést. Tegnap este kiszáradt és be kellett hozni Pestre a gyermekklinikára. Nikolett teljesen kiborult. Itt maradok velük amíg Péter jobban nem lesz. Sajnálom drágám. - megdörzsölöm az arcom. Ezt a szerencsés véletlen.

-De ne aggódj elküldök érted valakit... - amikor bele lendülne a beszélgetésbe megállítom.

-Nyugalom Iván haza tudok menni. Megoldom legyél a fiukkal majd beszélünk. - elhalkul a hangom.

-Hiányzol Zsófia... - ahogy kimondja botja is a vonalat. Én eddig nem érzek semmit. Semmi olyasmit amit eddig amikor kimondja a teljes nevemet. Megoldom. Felkelek a székből a telefont vissza dobom a táskámban és kiviharzok a szobából. Egészen Botond ajtajáig. Megállok előtte és kicsit hezitálok, majd bekopogok. Botond nem nyit azonnal ajtót, de amikor az ajtó kinyílik már meg bánom, hogy bekopogtam. Botond vizesen egy törölközővel a derekán nyit ajtót. Nagyot nyelek amikor meglátom a felsőtestét. A hajából még csöpög a víz. Meglepetten néz rám és még mielőtt megszólalna belépek mellette a szobába. A szoba ugyanúgy néz ki mint amikor veszekedünk. Botond becsukja az ajtót és vár.

-Kéne egy kis segítség nekem. - mondom neki ő pedig szótlanul kémlel tovább.

-Holnap reggel ki tudnál vinni az állomásra, hogy vissza jussak Pestre? - a kérdésemre felvonja a szemöldökét. Az ágyhoz sétál és leül. Kicsit nagyobb terpeszbe mint kéne és a törölköző szétnyílik amikor látom, hogy nemsokára a közkincs is nyilvánossá válik elfordulok.

-Ezt most nem értem. Nem Ivánnal vagy? - jogos a kérdése.

-Iván vissza ment Pestre mert valami fontos dolga van. Mondta, hogy elküld értem valakit de visszautasítottam. Nem akartam egy idegen társaságában eltölteni órákat. Vissza megyek vonattal csak odáig szükségem lenne egy fuvarra. - nem látom Botond reakcióját mert háttal vagyok neki. Viszont pár perc múlva nedvességet érzek a hátamnál és lassan a nyakamat kezdi markolászni lágyan masszírozza azt a helye ahol elkapott előzőleg.

-Én nekem ebből mi hasznom származik? - most dőlt el, hogy én utálom ezt az embert. Mégis a keze most annyira gyengéd és a tudatom azt ordítja, hogy hagyjam magam. Zsófi szed össze magad. Megpróbálok elhúzódni de Botond nem enged. Megtart a nyakamnál és a másik kezével a hasamnál.

-Segítséget nyújthatsz... - mondom kicsit vissza fogottan, de tudom én is, hogy ezzel nem fogom meggyőzni.

-Abból nekem semmi hasznom nincs. - hirtelen maga felé fordít és centik vannak köztünk. Kapkodom a levegőt ahogy a csípőnk összepréselődik. Kapaszkodik a derekamba. A kezemet kettőnk közé teszem és amikor hozzáérek a mellkasához már megbánom a dolgot. Botond erős és izmos alig borítja szőr de még így is annyira csábító, hogy végig simítsak rajta.

-De egy fuvart megér nekem ha elfogadod a munkát. - közelebb hajol és pedig hátra tolom a fejem és elfordítom. Itt nem lesz semmi csábítgatás. Botond mégis akaratosabb a kelleténél. A kezével elsimítja a hajam hogy a nyakam szabad legyen. Megpuszilja a kiálló csontot a vállamnál majd feljebb és feljebb egészen a fülcimpámig. Visszatartom a lélegzetem és küzdök magam ellen. Nem tekerheti el a fejem. Amikor megharapja a fülem már tudom, hogy ennyi a testem megadta magát neki, megremeg a térdem.

-Vegyél levegőt kérlek. - suttog a fülembe és tovább puszilgat. Hangosan beszívom majd kifújom a levegőt. Francba ez a pasi lesz az én kriptonitom. Nem feküdhetek le vele. Beleharap a nyakamba és akaratlanul is felnyögök. Botond megáll és kicsit elhúzódik. A kezével az állam alá nyúl és a fejem maga felé fordítja. Kinyitom a szemem és a tekintetünk találkozik. Botond tökéletes még ezzel a bajusszal is. Olyan akit szívesen meg ismernék jobban. Nem tehetem eldöntöttem, hogy folytatom amit el kezdetem. Nem lehet párkapcsolatom. Viszont egy kis kaland csak belefér a dologba nem?

-Kívánsz engem? - sűrűn pislogok. Tessék? Ő most komolyan feltette ezt a kérdést. Kínomban fel kuncogok ő pedig sértődötten elenged. Érzem ahogy a vér visszaszáll az agyamba és a testem kicsit csillapodik. Értetlenül állok továbbra is. Mire megy ki ez az egész játék?

-Ez kicsit bonyolult... - mondom neki kurtán.

-Bonyolult, hogy szabadon szexelhess? Nem értem ezen mi olyan bonyolult hiszen neked is vannak szükségletei... - közelebb jön és végig simít az arcomon. Tudom, hogy igaza van. Messze vagyunk Pesttől mégis nem érzem helyesnek a dolgot. Botond erőszakos volt velem. Most mégis azt kívánom, hogy csapjon a falnak fojtogasson, hatoljon belém és keféljen addig mit levegőt kapok. Lágy érintésre libabőrös leszek.

-Ahogy a férfiaknak is... - vágyom rá és Botond újra a szemembe néz. Majd meg rázza a fejét, fél mosolyt enged az arcán és elenged.

-Nem veled nem... - elsétál mellettem én pedig értetlenül állok. Velem nem? Ez meg most mégis micsoda? Utána fordulok és Botond egy szál semmiben áll a bőrönd előtt. A pucér feneke a szemem előtt. Hogy a picsába bele. Feszes fenék és vizes gödröcskés csípő. A homlokomhoz kapok és teszek egy két lépést, majd a tekintetem vissza vándorol. Nem Zsófi nem. Újfent elnézek majd vissza és érzem azt a kínzó vágyat amit nem kéne. Megtettem Ivánnal amit soha sem kellet volna. Botond is egy újabb hiba lenne de már kit érdekel. Most vagy talán soha nem leszek boldog. Visszarángatnak a kegyetlen valóságba ahol üldöznek és vernek. Egy pillanatnyi szerelem is boldogságot önt abba a kiszáradt kis szívembe. Botond mögé sétálok és végig simítok a csípőjén. Teljesen meg feszül az érintésre. Adok egy puszit a lapockája majd egy másik a vállára, nyakára. Hangosan kifújja a levegőt. A kezemmel felfelé simítva a mellkasához érek. Botond hirtelen megfordul időm sincs reagálni. Bele túr a hajamba és a száját nekem nyomja. Fújtatunk mindketten majd egyszerre kinyitjuk a szánkat és a nyelvük össze ér. Kergetjük egymást. Simítjuk és hevesen faljuk a másikat. Botond a hajamnál fogva tart az egyik kezével, másikkal a szoknyámat simogatja felfelé a combomon. Én a nyakába kapaszkodok és a fenekét markolászom. Annyival másabb érzékibb és szenvedélyesebb. A csókból kibontakozva Botond egy mozdulattal lerántja a pántot a vállamról és a mellem lassan előbújik alóla. Lenéz rájuk én pedig valamiét kicsit szégyellem magam. Ő viszont nem foglalkozik semmivel és újra a számba dugja a nyelvét esélyem sincs, hogy gondolkozzak. Megmarkolja a mellem és bele nyögök a szájába. A szoknyám a derekamnál jár és Botond a bugyim oldalához érve meg rántja a csipkét és szét szakad a varrás. Elszakadok a csókból levegő után kapkodva. Nem hagy nekem nyugtot a nyakamat ostromolja.

-Nyálazd meg. - utasít és a ujját mutatja felém. Gondolkodás nélkül bekapom és lágyan szopogatom. Kirántja a számból majd lenyúl és a csiklómat kezdi masszírozni. Visszafogom magam nem sikoltozok vagy nyögdécselek. Amikor az ujja belém hatol már nem bírom ezt és erőteljes nyögés elhagyja a számat. Ki és be húzogatja az ujját néha meg dörzsöli a csiklóm majd hirtelen vissza dugja és kínoz tovább és tovább. Percek alatt elvesztem az önkontrollt, Botond viszont résen van kihúzza az ujját belőlem. Erőteljesen megcsókol, harapdálja az alsó ajkam és mire észbe kapok már a hátam a falnak ér. Hevesen csókolózunk majd megnyalja az ujjait és újfent belem dugja, de most már két ujja van bennem. Elszakadok a csókból zihálok és halkan keservesen nyögdécselek.

-Bízhatok benned? - bele súgja a fülembe és lent keményebben simogat. Nem tudok úgy gondolkodni, hogy közben játszik velem és kínoz. Amúgy sem értem mire gondol.

-Hogy... érted...? - szaggatott a beszédem. Nedves vagyok és hallom ahogy cuppog az ujja lent ahogy ki és be húzza. Percekig csend majd kiszakad belőlem egy újabb nyögés amikor mélyebbre dugja. Francba ez annyira jó.

-Húzzak egy... - nem hagyom, hogy végig mondja szimplán a számat az övének nyomom. Hallani sem akarom a kérdést. Elég volt a hülye szabályokból. Élvezni akarom ezt a kurva életet. Korlátok és gumi réteg nélkül. Botond érti a célzást.

-Fond körém a lábad... - súgja a számba. Kihúzza az ujjait és megragadja a fenekem kicsit hezitálok de belekapaszkodok a nyakába és megugrok. Botond megtart a fenekemnél fogva a hátam a falnak feszülve. A nyakamat nyalogatja.

-Segít kicsit... - nevetve kérlel. Mosolyognom kell. Kettőnk közé nyúlok és a farkát az ágyékom bejáratához igazítom. Picit lök rajtam és ott tartja, de nem hatol belém.

-Zsófia...

-Igen... - zihálok annyira kívánom már.

-Ne fogd vissza magad... - a kérésre hátra vetem a fejem és koppan a falon. Majd megsimogatom az arcát és megcsókolom. Botond lassan de mozogni kezd. Még mindig csak a peremén játszik. Kibontakozik és a csókból és a nyakam harapja. Végül egy egyszerű mozdulattal tövig tolja bennem. Hátra vetem a fejem és felordítok.

-Bassza meg... - Botond nevet és ütemesen mozog. Tépem a haját, és markolom a hátát ahol csak érem. Hangosan nyögök és Botond olyan erővel kapaszkodik a fenekembe, hogy az már fáj. A döfések sűrűek és egyre jobban azt érzem, olyan pontot súrol, hogy lassan elfogok élvezni. Botond légzése szaporább és én sem fogom vissza magam a nyögésekből kislányos sikolyok lesznek ahogy egyre közelebb érek a csúcshoz. Egy kettő három és a negyediknél felordítok. A testem libabőrözik és a belsőm megtelik forrósággal. Lihegek és csukva van a szemem Botond a kulcscsontom halmozza el lágy puszikkal de nem mozdul bennem. Érzem ahogy bennem van körülötte pulzálok. Hangosan kapkodom a levegőt és próbálok észhez térni. Botond ad egy puszit az orromra és nevetnem kell ezen a fura gesztuson. Mind a ketten kuncogunk egy két lágy puszit nyomunk egymás szájára.

-Mit szólnál ha az ágyon fejeznék ezt be? - sűrűn bólogatok valahogy a szavak még nem jönnek a számra. Botond emel rajtam egy kicsi érzem ahogy kicsúszik belőlem erősen átfogom a nyakát. Egészen az ágyig cipel és finoman letesz. Elengedem és leveszem a felsőm. A szoknyámat is kicipzározom majd kibújok belőle. Botond még mindig csak figyel. Magam mellet megpaskolom az ágyat. Leül mellém én pedig finom az ölébe mászok.

-Mit művelsz? - nevet. Csitítom kis puszikkal az arcán halmozom el.

-Bízz bennem egy kicsit. - bele suttogom a fülébe. Botond sóhajt majd megcsókol. Kettőnk közé nyúlok megmaszkírozom a végtagot ami az előbb örömet okozott. Halkan morog és szaggatottan veszi a levegőt. Ráhelyezkedek és magamba csúsztatom. Botond hangosan kifújja a levegőt és hanyatt dől. Végig simítok a mellkasán és lassan előre és hátra kezdem ringatni a csípőmet. Hagyja magát és behunyja a szemét viszont a kezeit a csípőmre teszi és először csak simogat majd érzem ahogy markolászni kezd. Megmozdulok és mozogni kezdek rajta ütemesen. Megtámaszkodok a válla felett és én is lehunyt szemmel csak élvezem hogy egymásba siklunk. Botond szorítja a csípőm és rá segít a mozgásra. Mind a ketten zihálunk és nyögdécselünk. Nem vagyunk olyan hevesek mit az előbb. Mégis a tempót fokozzuk. A végére már mind a ketten hangosan zihálva vonaglunk. A tempó kegyetlen és pár lökés után felordítok. Az orgazmus elönt Botond mégsem áll le kegyetlenül döfköd tovább és irányít a csípőmön keresztül. Az utolsó erős lökés után Botond megmerevedik és fogát összeszorítva fújtat. Lihegünk egymáson, le szeretnék róla mászni, de nem hagyja és a mellkasához húz. Ad a homlokomra egy puszit és a kezével lágyan simogatja a hátam. Hallom ahogy a szíve istentelen ritmusban kalapál. Egyszer csak megmozdul velem együtt és feljebb mászik. Ránk húzza a takarót még mindig a mellkasán fekszek. Megsimogatja a hajam és puszikat nyom a fejem tetejére. Érzem ahogy melegség önti el a testem annyira más. Iván és én rögtön külön váltunk, semmi fele bújás vagy bármelyikkel akikkel eddig voltam. Botond magához húzott puszilgat, és ekkor vissza zuhanok a valóságba. Megemelem a fejem és belenézek a szemébe.

-Ezt nagyon elkúrtuk. - nevet majd vissza húzna de nem hagyom. Kisimít az arcomból egy hajtincset. Még mindig látom a vágyakozást a tekintetében. Simogat szeretget, de ebben a helyzetben ez nem túl okos húzás. Elakarna csábítani?

-Szerintem egyet értünk benne, hogy annyira nem volt ez rossz döntés. - puszit ad a számra. Nem volt rossz döntés. Amire észbe kapnék és szabadkozhatnék kopognak az ajtón. Botondra meredek.

-Egy perc. - ordít fel az ajtó irányába.

-Nyugi csak a személyzet. Jobb lenne ha felöltöznék gyorsan és vacsoránál találkozunk lent rendben? - igaza van, bólogatok és már hagyja, hogy eltávolodjak. Felkapom a felsőm majd a szoknyámat is fel igazítom, majd amikor a bugyiméért hajolnék.

-Nem nem az az enyém. - Botondra nézek aki már egy sorban áll az ágy mellet. Szúrós szemekkel néz rám, én pedig fel veszem a csipke maradványt ami a bugyimból marad elé sétálok és bele gyűrűm a hátsó zsebébe. Nevet és ad még egy puszit. Hogy a picsába lehet valaki ennyire érzéki?

Elindulok az ajtó irányába és ahogy kinyitom egy szobalány és egy pincér vár ránk. Elmegyek mellettük egészen a szobámig. Ahogy beérek becsukom és rá zárom a zárat. Állok pár percig még és azon morfondírozok, hogy ez mégis mi az isten volt? Botond és én szexeltünk nem is akárhogy. Vissza gondolok és a belsőm összehúzódik a lábam között még mindig ott a nedve. A fürdőbe megyek és megnyitom a vizet. Levetkőzök és a zuhany alatt percekig csak ácsorgok nem mosakszok vagy dörzsölöm le verejtéket amit az előző szexből szereztem. Neki nyomom a homlokom a hideg csempének és Botond arca villan fel a fejemben ahogy kisimítja az arcomból a hajam. A tökéletes semmilyen színű szeme, és az a ocsmány bajusz. Megugrok amikor kopogást hallok. Isten tudja mióta állhatok a zuhany alatt. Megmosakszok gyorsan majd kiszállok és egy törölközőt tekerek magamra. A hajamat pedig menet közben felcsavarom. Kinyitom az ajtót és Botond felöltözve áll előttem.

-Akkor még nem vagy kész. Bejöhetek? - mosolyog én pedig arrébb állok. Füttyent egyet amikor belép körbenéz én pedig becsukom az ajtót. Ahogy sétálok a szoba irányába látom, hogy villog a telefonom. Iván hiv, pánikba esek. Basszus. Botond felém sétál és értetlenül áll majd a képernyőt felé fordítom.

-Hát vedd fel. - könnyű ezt mondani. Megdörzsölöm az arcom majd fogadom a hívást és beleszólok. Botond még mindig szemben áll velem.

-Zsófia hála istennek, hogy fel vetted vagy már négyszer hívtalak. - megfogatom a szemem és össze húzom a szám.

-Jaj nagyon sajnálom fent hagytam a telefonom. Nem akartam vinni magammal az edzőterembe. Hogy vagy? Na és a kis Péter jobban van már? - Botond fura arcot vág. Tátogóm, hogy majd meg magyarázom.

-Jobban segítettek neki a gyógyszerek. Kedves tőled, hogy érdeklődsz. Azért kerestelek, hogy szóljak kifizettem a szállodában mindent neked holnap már csak össze kell pakolnod. A holmimért majd küldök valakit. Minden rendben van Zsófi? - Iván telibe trafálja a dolgot semmi sincs rendben.

-Persze, csak nincs kedvem azzal a bájgúnárral vacsorázni. Itt hagytál vele egyedül és nem tudom mit kezdjek vele... - nagyon gonosz vagyok és Botond arcán megjelenik a gonosz mosoly. "Bájgúnár" tátogja felém.

-Elhiszem drágám de tedd meg ezt Oszkár kedvéjért. Ha hazaérsz lesz neked egy kis meglepetésem, és majd megbeszéljük aki alakunkat rendben? - megdörzsölöm az arcom és érzem a nyelvem hegyén ott van, hogy nem akarok meg beszélni semmit már.

-Rendben van viszont most leteszem öltöznöm kell a vacsorához...

-Zsófi vigyázz vele. Könnyen az ujja köré tud csavarni. - lehunyom a szemem és a csókra gondolok amiket Botond úgy osztogat. Elköszönök és bontom a vonalat. Ledobom a telefonom és meg dörzsölöm az arcom. Botond magához húz. Megsimogatja a kezem és elveszi az arcomból, hogy rá nézhessek.

-Mi jár most a fejedben? - kérdezi tőlem lágyan. Mosolyogni próbálok.

-Az hogy gyalázatosan keféljük szét azt az ágyat. - Botond nevet és én is már kezdem elengedni a dolgokat. Megfogom az arcát magamhoz húzom és megcsókolom. Összefonódunk és ledobom a törölközőt.