A csendet késsel lehetne vágni az asztalnál. Iván itt hagyott és tudom, hogy valószínűleg nyomós oka van rá. Mégis szerettem volna eltűnni innen gyorsan és Iván után menni. Az oka számomra is érthetetlen volt, de úgy éreztem tudnom kell jól van-e? Körbenéztem és amikor Botond a kezét az enyémre helyezte meg ugrottam. A szívemhez kaptam a szabad kezem. Botond lágyan mosolygott én pedig próbáltam reménytelenül távolságtartó lenni.

-Van kedve táncolni? - sűrűn pislogtam és értetlenül ültem. Nem tudtam megszólalni csak nagyot nyeltem és bólintottam. Botond felállt és kihúzta a székem, hogy kényelmesen fel tudjak állni majd a kezét nyújtotta. Elfogadtam és a táncparketthez sétáltunk. Botond lágyan megfogta a hátamat és lassan ringatózni kezdtünk a zenére. Az arcom lángolt és melegem volt. Féltem az este kimenetelétől nagyon is. Nem akartam Botonddal lefeküdni. Most ismertem meg. Mégis úgy éreztem ha most nem leszek nagyon erős nem Iván ágyában alszok ma este.

-Mióta ismeri Örst? - meglep a kérdés főleg, hogy Botond nem a keresztnevén szólítja.

-Nem régóta. Nemrég költöztem Budapestre szóval nekem minden nagyon ujj még. - ne feledd Zsófi nem adhatod ki magad. Laza próbálok lenni. De ha kellene egy zabszemet sem tudnának a seggembe tolni annyira feszült vagyok. Botond vezet tánc közben én pedig engedelmeskedek egy bizonyos mértékig.

-És kedveli? - nevetnem kell, hogy tehet fel ilyen kérdést komoly arccal? Bár ha tudná mennyire is kedvelem Ivánt lehet nem itt ringatóznánk.

-Ez túlzás. Inkább nem tudom lerázni. - próbálok poénkodni és Botond érti mert ő is mosolyog.

-Nem csodálkozom ezen ha mindig így öltözik. - kis rosszallást érzek a hangjában,de sejtem miért. Nagyon kihívóan vagyok felöltözve.

-Nem általában tornacipőben és kényelmes farmerben mászkálok, de úgy érzem jelen helyzetben ez itt nem lenne megfelelő öltözék. - Botond mosolyog és megpördít az ütemre. Én pedig forgok a szoknám meg libben majd vissza fordulok. Botond keze lejjebb landol és félig a fenekemhez ér. Azonnal hátrál egy lépést leveszi rólam a kezét.

-Sajnálom én nem...

-Nem gond nyugalom. - kuncogok kicsit. Viszont Botond arca komor marad.

-Azt hiszem ideje menni köszönöm a szép estét majd akkor holnap ebéd kor... - és azzal ott hagy. Körülöttem táncolnak tovább én pedig lefagyva állok tovább. Mi az isten folyik itt. Elindulok az asztal felé. Egyeztettek a pincérrel majd a lift felé veszem az irányt. Botond is ott vár. Ekkor eszembe jut, lehet nem kéne együtt fel menük hiszen én Iván szobájában vagyok. A lift csilingel és Botond belép majd rám néz és várja, hogy beszállok-e. Én viszont sarkon fordulok és a hátsó ajtón kisétálok a medencéig. Leveszem a magas sarkút és mezítláb sétálok tovább. A medencéhez érve még a hajamat is kibontom és az egyik napozóágyra ledobom a cipőm. Én pedig bele lógatom a lábam a medencébe és helyet foglalok. Megdörzsölöm az arcom és megpróbálom összeszedni magam. Felnézek a szobánk teraszára és nem ég a villany a szobában. Iván valószínűleg nincs fent.

Meleg az idő. Kedvem lenne a hideg víz közé vetni magam. Bizonytalan vagyok mindennel kapcsolatban. Végül úgy döntök hogy egyszer élek és bele vetem magam a medencébe. A hideg víz körül ölel ahogy elmerülök és amikor felbukok a víz fölé. Sikítást hallok. Körbe fordulók de kint már rég nincs senki. Az étterem résznél még mindig tart a vacsora és a zenekart is hallom. Még egy sikoly. Mi az isten folyik itt. Megemelem magam a medence szélen és kimászok. Akkor veszem észre, hogy egy londiner siet felém. Összehúzom magam a hidegre a mellbimbóim kemények és átlátszanak a ruhán ami egy az egybe rám tapad a víz miatt. A férfi meglát hirtelen megfordul és eltűnik. Ráncolom a homlokom mi ez az egész? Oldalra billentem a hajam és kicsavarom a vizet belőle. A ruhám alját is megcsavarom, hogy ne csöpögjön belőle a víz. A férfi újfent megjelenik de egy köntös és egy törölközővel. Milyen édes. Mosolygok a gondolatra majd amikor mellém ér átnyújtja én pedig azonnal belebújok a köntösbe a törölközővel pedig a hajamat kezdem dörzsölni.

-Annyira örülök, hogy megtaláltam. A férje hagyott egy üzenetet önnek a recepción. Azt mondta élet halál kérdése, hogy megkapja. - a férfi átnyújtja nekem a papírt én pedig kihajtom. Iván kézírása.

"Balatonlellére kellet menjek a kisebbik fiam belázasodott. Sietek vissza hozzád ha nem térnék vissza ebédig kérlek puhítsd meg helyettem Botondot. Már most hiányzol... Iván"

Összehajtom a levelet és széttépem majd visszaadom a férfinek. Elveszi és áll tovább mellettem. Felkapom a fejem amikor újabb sikolyt hallok.

-Honnan jön ez? - teszem fel a kérdést. A férfi megforgatja a szemét. Majd közelebb hajol.

-Nézzen fel. - súgja nekem, és mutat a hang irányába az ujjaival. Ahogy felnézek egy teraszon szexelő párt látok. A számhoz kapom a kezem és nevetek.

-Nekik legalább jó éjszakájuk lesz. - a férfi vág egy grimaszt. Újfent nevetek. Neki ez sokkal kellemetlenebb mit nekem. Hiszen itt dolgozik. Bár ez egy hotel biztosra veszem megszokott főleg ha friss házasok jönnek.

-Nórás úr biztos nagyon jól szórakozik. - a szemrehányást már megsem hallom, mert a vezetéknévnél elcsodálkozok. Botond épp szexel az erkélyen? Nevetésben török ki. A férfi értetlenül áll mellettem. Én pedig úgy nevetek, hogy az egész kert vízhangzik. Hát erre ment ki a játék. Van valakije. Hála égnek. Megköszönöm a férfinak, hogy átadta az üzenetet és a törölközőt. Távozik én pedig tovább figyelem a két hangoskodó embert akikből az egyik a leendő főnököm...

Reggel még mindig egyedül vagyok. Így úgy döntök, az izzadásban keresek felüdülést. A kastély távolabbi sarkában találok egy edzőtermet. Szerencsémre hoztam magammal olyan ruhát ami erre alkalmas. A futópadon nagyjából fél óra után levesszem a polomat, mert izzadok a hegymenetben. A sport melltartó nem takar sokat de fogja a mellem. Nem zavartatom magam miért tenném. Két óra kemény edzés után úgy döntök felmegyek és lezuhanyzok. Ahogy sétálok a folyosón egy nyitott ajtót látok és egy lányt aki nevet. Amikor közelebb megyek a férfit is meg látom az ajtóban állni. Elsétálok mellettük és hallom ahogy a lány nyávog mint egy kiscica. Majd a bizonyos mondat is elhangzik. Nem fordulok meg csak megállok. "Jó volt veled. Kösz az estét majd még hívlak máskor is ha szükségem lenne a szolgálataidra." Egy prosti állt az ajtó előtt. Bemegyek a szobába és neki dőlök az ajtónak. Hiszen én is ilyen vagyok. Balázs és én is hotelszobákba fogunk járni. Rám is így fognak nézni a személyzet tagjai. Elkap a hányinger. Én is ilyen undorító lennék. Ránézek az órára és fél óra múlva találkozom van Botonddal. Várjunk csak. A lány és a férfi. Bele verem a fejem az ajtóba. Én hülye. Botonddal volt a csaj aki tegnap sikított az erkélyen. Elindulok zuhanyozni és összekészülni...

A cipőm hangosan kopogott az étterem márványkövén. A hajam kiengedve hagytam. A ruha amit pedig viseltem inkább volt botrányos mit szexi. Ceruza szoknyában és egy pántos szatén felsőben lépem be az éterem ajtaján. Két pincér is majdnem nekiment valaminek annyira megbámultak. Ivánnak egyáltalán nem tetszene ez az öltözék. Ő viszont most nincs itt nekem pedig dolgom van egy kurvázó milliárdossal. Az udvarias Botond akit tegnap megismertem eltűnt amikor megláttam a vörös kis ribanccal a szobája előtt. Úgy döntöttem erre nekem nincs szükségem hát még botrányosabb leszek. Hát ha elijesztem a kisnyulat. Az asztal mellé érve meg sem vártam, hogy Botond felálljon a tegnapi férfi volt a pincérünk. Kihúzta a széket és rögtön alám is tolta. Láttam rajta, hogy nagyon jó a kedve én is vigyorogtam. Borsos borravalót fog kapni tőlem az egyszer biztos. Botond kimérten figyelt miközben az étlapot fürkészem majd amikor a pincér távozott a rendelésünkkel. Botond megköszörülte a torkát.

-Nagyon csinos ma. - először rám néz majd vissza az italába.

-Iván személyes okok miatt nem tud itt lenni nagyon sajnálja. - Botond horkant. Összezavarodok úgy érzem valahogy egyikőjük sem kedveli túlzottan a másikat.

-Csak nem ég a ház a kis birodalmában amit az a kölyök gyújtott fel? - Botond gúnyos megjegyzésére felkapom a fejem. Mit képzel ez magáról. Összehúzom a szemem.

-Szólok a pincérnek, hogy a szobába kérem az ebédet. Bocsásson meg de nekem erre nincs időm. - elképedek és rávágok az asztalra. Csúnyán nézek Botondra. Megtudnám ölni a szememmel most itt helyben. Hátradől a széken és flegmán rám néz.

-Nem érdekel, hogy nem kedveli Iván rohadtul. De nem azért vagyok itt, hogy most faképnél hagyjon. Oszkár megkért, hogy segítsek és én ezt szeretném tenni. Nem magam miatt csinálom. - határozott vagyok és Botond arca ellágyul. Kényelembe helyezkedik és rám néz.

-Úgy néz ki mint egy prosti. - fújtatok egyet és érzem nagyon jól kezdődik ez az ebéd.

-Hát maga már csak tudja... - harapom el a mondat végét és bele iszok a boros poharamba. Botond értetlenül néz rám.

-Ezt meg mégis mire véljem? - a kérdés egyszerű. Témánál vagyunk. Eszem ágában sincs ennek a férfinak dolgozni sem most sem a közeljövőben.

-Az egész kert maguktól zengett tegnap este. Bár biztos szép alakítást nyújtott a kis vörös. - kortyolok még egyet. Botond a pohárért nyúl de megremeg a keze. Rám néz. A pincér elhalad mellettünk és Botond leszólítja. Oda súg neki valamit a pincér bólint és sietve távozik.

-Ez beszéljük meg máshol. Jöjjön. - Botondra bámulok és tiltakoznék de a könyökömnél fogva felhúz. Egészen a lifting vonszol magával. Csak akkor enged el amikor már bezáródik az ajtó. Nem értek semmit. Amikor kiszállunk nagyobb erővel ragad meg és kezdem elveszíteni a kontrollt. Egészen a szoba ajtóig megyünk majd amikor beérünk a pincér épp a teraszon szolgálja fel az ebédet. Meglát minket és távozásra fogja. Botond bezárja mögöttem az ajtót. A szoba kisebb mint amiben én és Iván lakunk. Védtelennek éreztem magam. Ketten voltuk Botonddal és éreztem, hogy ez kemény menet lesz. Botond kimet a teraszra és leült. Én is követtem de már cipő nélkül. Leültem vele szembe és nekiálltam a rendelt ételt elfogyasztani. Amikor végeztem felkönyökölök az asztalra. Botond mereven figyel.

-A magánéletem nem tartozik az alkalmazottakra. - vicces. Az nem zavarta, hogy az este az egész külterület azt hallgatta, hogyan kefél a teraszon. Ezzel már kicsit elkésett. Vigyorgok és bele iszok a borba.

-Mi közöd Ivánhoz? - a kérdés pofán vág.

-Már mondtam...

-Ne hazudj. - megtorpanok. Elkezdek megfeszülni. Pácban vagyok.

-Én... én üzleti hétvégére jöttem vele...

-Én tudok várni Zsófia. - idegesít. A teljesen nevemen szólít és ez még jobban ki ideggel. Felállok az asztaltól és a korlátig sétálok. Ha elmondom az igazat nem tudom mi vár rám. Iván megöl mind kettőnket. Bár nekem úgyis mindegy. Fúj a szél és viszi hajam is vele. Nagyot nyelek Botond felé fordulok mereven figyel.

-Üzleti hétvégén vagyok Ivánnal. De nem ez az üzlet miatt. Már egy ideje ismerem bár semmi közöm a mocskos kis üzlethez. Én... - Botond felemeli a kezét.

-Azért hozott magával, hogy meg puhíts értem én. Ez úgy látszik nem jöttbe hiszen tegnap nem veled voltam este. Ez ciki. - az undok arrogáns fasz, fújtatok egyet. Ez nem bírom. Elegem van.

-Baszod meg. - olyan határozottan mondom ki, hogy még én is érzem átléptem a határt. Botond először csak maga elé néz majd felugrik és felborítja az asztalt. Megugrok ahogy a poharak és a tányérok összetörnek. Botond felém indul én pedig pánikba esek. Elkapja a nyakam az egyik kezével és bevonszol a szobába. A nyakamnál fogva az ágyra taszít. Egy hangot sem adok ki magamból. Ekkor már tudatosodik bennem, hogy mit is jelent az ha én Iván közelében vagyok. Igaza volt Flórának. Ha vele maradok állandó veszélyben leszek. Botond az ágy előtt áll derékra tett kézzel. Már sehol sincs az úri ember akit tegnap megismertem. Megemelkedek és meg dörzsölöm a nyakam ahol az előbb elkapott. Elég már a bántalmazásból.

-Mit akarsz? - háttal vagyok neki.

-Hát nem ezt akarod? Szépen kiszedni belőle mindent? Mennyit fizetett ezért neked? - Botond öve kicsattan. Francba. Nem válaszolok még mindig nyakam fogdosom. Ez már nem játék. Megfog erőszakolni. Ha sírva fakadok az nem segít. Bele túr a hajamba. Be van hunyva a szemem de hagyom, hogy a hajamnál fogva maga felé fordítson. Felnézek rá és látok egy kis könyörületet a szemében. Zsófi okos legyél most.

-Nem fizetett nekem mert nem a kuncsaftom. - ahogy kimondom Botond elenged. Hátrál egy lépést. Látom rajta, hogy nem ért semmit.

-Akkor este a kis monológ csak játék volt? - jogos a kérdés. Lassan felülök az ágyon és meg igazítom a felsőm.

-Nem tényleg marketinget tanultam az egyetemen és tényleg nem találtam állást. Nem hazudtam. Nem akartalak elcsábítani és Iván nem is hagyná, hogy hozzám nyúlj valószínűleg. - őszinte vagyok úgy érzem már nincs más választásom ha ki akarok mászni innen. Már csak azon agyalok ha kijutok ebből a szobából akkor, hogyan jutok majd vissza Pestre. Ezek után nem vagyok hajlandó Ivánt meg várni. Botond közben lerogy a velem szembe lévő fotelbe. A harag ami az előbb éket vert közénk teljesen eltűnik.

-Pedig annyira jól csináltad. Eddig vagy tíz ember meghallgattam és egyik sem tetszett még ennyire. Ezt nem azért mondom mert kihívóan voltál felöltözve. Aznap este ez engem egyáltalán nem érdekelt. Na meg Iván is rá tett a helyzetre. Nem vagyok oda érte. - felnézek rá és látom az arcán a megbánást. Nem tudom mit mondhatnék jelen helyzetbe. A tudat, hogy elkapott nem is fáj hiszen hozzá vagyok szokva. Inkább az, hogy tudom ezek fognak velem megtörténni ha Ivánnal maradok.

-Bárhogy is legyen Zsófia én alkalmazni szeretnélek. Bár nem igen világos ez az egész számomra, de úgy érzem megérdemelsz egy esélyt. - lehunyom hosszan a szemem és mosolygok. Megrázom a fejem.

-Visszamegyek Pestre inkább, jobb ha ez az egész köztünk marad és... - Botond feláll és elém guggol. Megfogja az egyik kezem és a kézfejemre ad egy lágy puszit.

-Félsz tőle igaz?

-Téged féltelek. - Botond szeme meg sem rebben. Mind a ketten tudjuk ezt miért mondom. Az arcomhoz szeretne nyúlni de inkább meg hátrál és végig simít a nyakamon ahol az előbb meg ragadott. Halkan bocsánatot kér. Jólesik de én Ivántól jobban tartok főleg ha látszik a tenyere nyoma a nyakamon.

-Mennem kell. Ha Iván vissza ér és nem vagyok ott ahol lennem kéne... - Botond feláll és az ajtóhoz sétál. Kinyitja a zárat és zsebre dugott kézzel visszafordul felém.

-Remélem tudod, hogy mit csinálsz. Este akkor a vacsoránál találkozunk. - felállok és ahogy elsétálok Botond mellet érzek valami fura érzést. Nem tudnám megmondani mi lenne az. Otthagyom és visszamegyek a szobánkba.