-Eresz el bazd meg. - ordítottam és közben potyogtak a könnyeim. Eltoltam magamtól és szoba felé vettem az irányt. Azonnal elővettem a bőröndömet és pakolni kezdtem belé. Belehánytam a ruháimat és zokogtam közben. Annyira, hogy már a parkettán kopogtak a könnyeim néha még fel is ordítottam majd elhagyott az erőm és lerogytam az ágy elé. A bőrödbe kapaszkodtam és a fejem ágynak nyomva zokogtam. Mikor lesz már egyszer nyugtom istenem? Anya hol vagy most, hogy pofán vágj és közöld, hogy elég a hisztiből? Hol vagy most, hogy szeress?

"Napokig kuksoltam a szobámba már az ütéseket is alig éreztem annyi zúzódás volt a testemen. Minden egyes pofon amit kaptam egy lecke volt. Kikellet tartanom. Megkellet innen szöknöm minél hamarabb. Apa viszont minden nap amikor hazaért csak ütött és ütött addig míg az  orrom vére el nem eredt. Emlékszem kemény munkával összeszedtem tízezer forintot. Venni akartam magamnak egy ruhát. Apa elvette én pedig nekiestem az volt életem legnehezebb estéje. Először csak megütött és lekurvázott. Nekiestem karmoltam, ütöttem ahol csak értem, de elkapott és bevert nekem egyet. Itt ezen a ponton éreztem, hogy az állkapcsom nyilallt és szédülök foltok maradnak meg. Végül a földön térek magamhoz véres a szőnyeg apa pedig őrjöng körülöttem. Attól a naptól kezdve engedelmes kislány lettem. Álltam az ütéseket és mindent. Megtanultam, hogy nem érek semmit. Próbáltam mindig anya arcát magam elé képzelni a ragyogó mosolyát. A keze melegét ahogy végig simított az arcomon akár hányszor bántott valami. Majd feleszmélek és emlék a temetésről ahogy ott állok egyedül a koporsó mellet és szakad az eső. Egyedül maradtam nem számíthattam senkire. Még is még mindig éltem és amikor felszálltam egy bőrönddel a Budapesti vontra tudtam az életemet nekem kell irányítanom. Csakis nekem..."

Flóra leguggolt hozzám és megfogta a vállam. Már nem zokogtam csak markoltam a bőröndöm szélét. Mit kéne tennem? Elindultam az úton. Mégis milyen úton? Nincsenek kuncsaftjaim még egy rendes oldalam sincsen. Egyszer lefeküdtem valakivel aki fizetett érte és az sem tudom mennyit. Mi lennék én? Egy szőrme kabátba bújt lány? Egy smaragdot viselő fruska? Nem voltak válaszaim. Nem voltam jól, kurvára nem. Imádkozni akartam de már nem tudtam, hogy kihez kéne. Flóra folyamatosan szólongatott és simogatta a hátam. Nagyot nyeltem és próbáltam vissza idézni minden olyan pillanatok az életemben ami boldog volt. Anya nevetését, Iván arcát a város fényében meg világítva, Flóra széles mosolyát és azt a napot amikor leszálltam a vonatról a peronra...  

-Zsófi kérlek most figyelj jól rám, befejezzük és vége eltüntetek mindent és segítek egy rendes állás szerezni. Helyre hozok mindent. - Flóra felé fordítottam az arcomat. Ő is sírt akárcsak én. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Végül csak kibukott a számon.

-Mi volt közted és Iván között? - nem azért kérdeztem rá mert féltékeny voltam. Tény az is motoszkált bennem, de inkább azért kérdeztem, mert úgy tűnt Iván nagyon is jól ismeri Flórát. Flóra mellém térdelt és ráült a sarkára megtörölte a szemeit. Nagy levegőt vett és még kicsit szipogott.

-Köztem és Iván között soha semmi nem volt. Iván nem az a fajta aki magán szeretőt tart. Nem szereti keverni a munkát és a dugást ezt nagyon sokszor el mondta amikor Dante és én szóval mi... - Flóra elhallgatott és lesütötte a szemét. - ...Dante Oszkár testvére ezt akkor még nem tudtam és Oszkár meg én jó egy évre rá ismertük meg egymást. A tény viszont az, hogy én Dante kitartottja voltam majdnem két évig de kiszálltam amikor kezdett eldurvulni a helyzet. Azért mondtam, hogy maradj Ivántól messze, mert Dante és ő üzlet társak és ez mocskos üzlet amikből nincs nagyon kiút. Sokszor magával vitt megbeszélésekre olyan voltam neki mint egy kiskutya amit nem hagyhatott otthon. - felemeltem a kezem és Flóra elhallgatott.

-Ki vezeti a Pesti alvilágot? - a kérdésem egyszerű volt Flóra még is habozott a válasszal és megrázta a fejét.

-A feje mindenek Dante a helyettese és főbb tanácsosa Iván. Oszkár tisztán játszik de néha ő is bele belekeveredik egy két dologba. - Flóra finoman felpillantott rám tudtam, hogy próbálja leszűrni mit érzek de az arcom közömbös volt. Igazat megvallva tényleg nem is éreztem semmit.

-Ezért nem akartam, hogy közöd legyen Ivánhoz. Nem kell, hogy sérülj. - felhorkantam és már én is kényelembe helyeztem magam a padlón neki dőltem az ágynak. A szemeim égtek a sírástól.

-Flóra nem vagyok már gyerek...

-Zsófi nem attól féltelek, hogy érzelmileg sérülsz. Ezek veszélyes emberek ha össze szűröd valamelyikkel a levett rosszul járhatsz. Nekik te leszel a gyenge pontjuk és véged. Rengeteg ellenségük van ország szerte. - ebben láttam realitást. Tény volt, hogy ha maffiózókkal kezd az ember sokszor veszélynek lesz kitéve. Viszont nem tudtam elképzelni olyan emberről mit Iván két házasság után, hogy van két gyereke, és ha esetleg lenne köztünk valami én lennék a gyenge pontja. Magam elé meredtem.

-Flóra szükségem van a pénzre és igazából már így is veszélyben van az életem. Tudod ezt még soha sem mondtam el senkinek, de így talán jobban megértesz majd. Az anyám halála után az apám nevelt és nem jó ember. Szerencsejáték függő. Sajnos sokszor volt olyan, hogy tartozott embereknek és megtaláltak engem is és zsaroltak. Nem áll távol tőlem az, hogy fizikailag bántalmaztak ha nem az apám akkor azok akiknek tartozott... - elhallgatok és Flóra a szájához kapja a kezét. Tudom, hogy most nagyon sajnál engem mert elképedt azon amit mondtam. Nincs szükségem a sajnálatára. Már nagyon nincs.   

-Az hogy tárgyként bánnak velem sokkal jobb mint minden este az ezer forintból vett riglivel bezárt ajtóval várni. Azt, hogy az apám mikor ér haza ittasan és őrjöng és ver ájulásig. - össze húztam kicsit magam. Éreztem ahogy kicsit megnyugszom, hogy elmondhattam végre valakinek az igazságot. Azért jöttem Pestre mert menekültem. A múltamtól és új életet akartam de ehhez pénzre volt szükségem és gyorsan. Flóra összeráncolta a homlokát, majd felnézett rám.

-Zsófi nem mindenek az a megoldása, hogy menekülsz. Elhiszem, hogy az apád nem egy jó ember de akkor is az apád... -értetten, hogy Flóra mire céloz. A barátainkat meg tudjuk választani de a családunkat soha.  Behunytam a szemem és próbáltam valami jóra gondolni amit még apával éltem meg. Még mielőtt el nem váltak jó ember volt. Imádtam vele játszani. De az alkohol és szerencse játék mindent tökre tett. Anya sokszor kért amikor már az utolsó stádiumban volt, hogy próbáljak meg vele beszélni hiszen ő fog tovább nevelni. Rettegtem még a gondolatól is.

-Van egy férfi... - elhallgatok. Flóra mereven néz rám és várja, hogy befejezzem a mondat végét. -Jónásnak hívják apa valami barátja, de szerintem tatozik neki. Ha nem tűnők el gyorsan akkor meg fog keresni és rajtam fogja a tartozását leverni... - össze szorítom a számat. Flóra hatalmas levegőt vesz. Ismeri a dörgést. Hiszen Dantéval volt együtt.

-Most már értem mi volt ez a nagy titkolózás. - Flóra elismerően bólogat.     

- De akkor ne böglyünk itt hanem csináljunk rendet és írjuk meg azt a rohadt beszámolót. - mosolyra húzódott szám igaza volt. Azzal, hogy ott ültem nem jutottam egyről a kettőre.

Szépen az összes ruhámat a helyére raktuk és megreggeliztünk. A délután folyamán már egyedül maradtam, mert Flórát behívták az irodába. Úgy döntöttem főzök magamnak valami egyszerűt és közben meg nézem az e-mailt és megírom a beszámolót. Felraktam a tésztát főni és közben a maradék bort iszogattam. Három levelem érkezett. Próbáltam végig gondolni kinek adhattam hétfőn kártyát. Ivánban biztos voltam, Dantéban is. A másik az rejtély volt. Kinyitottam az elsőt és rögtön az orvosi leletre kattintottam. Mivel minden nyilvános volt így a nevének is szerepelnie kellett, hogy hiteles legyen a dokumentum. Így is volt Balázs küldte. Ekkor össze szorítottam a fogsorom.

"-Jaj Flóra tudod, hogy milyen nem szereti ezeket a rendezvényeket. Bármi is amit én szeretek azt ő nem." (Linda)

"-Majd Flórát szidta tovább és közölte, hogy pokollá teszi az életét ha még egyszer keresztbe tesz neki." (Iván)

A hangok csak úgy cikáztak a fejemben. Balázs bejelentkezett nálam én pedig tudtam ha ezt most elfogadom akkor kurva nagy bajban leszek. Főleg ha Linda rájön. Nem értettem saját magamat Linda nem volt nagy szám de, még is csak Balázs felesége. Bár biztosra veszem, hogy ha boldog lenne a házasságuk Balázs és én nem esünk egymásnak. Linda pedig nem ócsárolja olyan embernek Balázst akinek a jó barátja. Felemeltem a fejem és vissza küldtem az üzenetet egy ár ajánlattal. Ekkor eszembe jutott a boríték. Felkeltem a bárszékről és a szobába megyek. Kivettem a táskámból és ahogy belenéztem tátva maradt a szám. Százötvenezer forint volt a borítékban. A számhoz kaptam a kezem. Tény és való nem volt nagy durranás amit  Szabolcs és köztem volt és tényleg egy egész estét töltöttem vele de ez nekem durva összegnek számított. Visszaültem a géphez és hálát adtam az úrnak, hogy végül nem nyomtam rá a küldés gombra. Átjavítottam az összeget, és azt írtam helyette hogy helyszíni megbeszélés alapján. Így volt gondolatban számomra korrekt a dolog. Szabolcs nem várta el tőlem, hogy orális kényeztetést nyújtsak de ha más el várja akkor igenis fizessék meg az extrákat. Elővettem a blackberry-t amit Flórától kaptam még hétfőn. Állítása szerint nagyon jól meg fogok vele barátkozni mert ehhez a munkához tökéletes. Balázsnak visszaírtam. Ivánnak is de, neki már sms-t küldtem a privát számomról. Az üzenet szintén ugyanaz volt. "Az ár megbeszélés alapján..." Végül Dante üzenet maradt. Dante sorsát úgy döntöttem még tartogatom nem akartam még belefolyni ebbe. Nem biztos, hogy tudnám kezelni a helyzetet annak fényében, hogy üzlet társak Ivánnal. Arról nem is beszélve, hogy együtt irányítanak mindent. Egy vita akár életekbe is kerülhet az ő szintjükön. Közben Balázs is válaszolt.

Balázs: Holnap este egy vacsora keretei között. A Royal hotelben?