Lodo szemszöge.

Csak álltam teljesen lesújtva.A boldogság,és a fájdalom keveredett bennem.Egy részt boldog voltam,mert az a férfi,aki hamarosan a férjem lesz,újra ott áll előttem,más részt,a látvány elborzasztott.Mintha,nem is Diego állt volna előttünk.A haja oldalt,szinte teljesen le volt nyírva és látszott rajta,hogy minden lépése fájdalommal járt.Az egyik kezével egy botra kellett,hogy támaszkodjon a másik kezét pedig ölelésre nyitotta.Én odaszaladtam,hozzá és a karjába vetettem magamat.Úgy vártam már ezekre a karokra.Miközben öleltem,éreztem,ahogy a könnycseppjeim,végig folynak az arcomon.

- El sem hiszed mennyire vágytam már rád-mondtam neki.

- Most már itt vagyok és soha többé nem hagylak el-mondta és elkezdte letörölni,a könnycseppjeim az arcomról.
- Úgy féltem,hogy soha többet nem láttatlak,nem érinthetem meg az arcomat,nem csókolhatom meg az arcod.
- Ameddig a katonaságban voltam,rájöttem,hogy soha egy percet sem tudnék többet nélküled élni.
- Akkor most már örökké együtt leszünk?
- Örökké és még azután is-mondta és az ajkát,az enyémre tapasztotta.A csókunk,újra életet lehelt az ajkaimba.Olyan boldognak éreztem magam,mint még soha.De nem mehettem el szó nélkül az mellett,hogy milyen ramaty állapotban volt.
- Mi történt veled,hiszen alig állsz a lábadon.
- A hajamat,kötelező volt levágatni.A lábam meg,csak egy kis baleset volt,de jobban leszek,te ne aggódj emiatt-mondta és magához ölelt.Én kértem egy kis időt Sergiotól,amíg elmentünk haza,hogy összeszedjük Diego cuccait is.Hazamentünk,én pedig összecsomagoltam neki is.Mikor végeztem,odamentem hozzá,hogy elmondjam neki,az ő gyermekét hordom a szívem alatt.
- Diego muszáj valami fontosat elmondanom.
- Na és mi az szerelmem?
- Miután elmentél,megtudtam,hogy gyermeket várok.
- Az én gyermekemet várod?-kérdezte,és láttam,ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcán.
- Igen a mi gyermekünk,akinek te vagy az apja-erre ő magához ölelt,majd gyöngéden megsimogatta a hasam.Segítettem neki beszállni a kocsiba és visszaindultunk.Fél óra múlva meg is érkeztünk.A csajok jól megölelgették Diegot,a srácok pedig lepacsiztak vele.Mindannyian büszkék vagyunk rá,hiszen a hadseregben szolgált.
Miután végeztünk,megérkezett a buszi is,ami kivisz minket a reptérre.Betettük a csomagjainkat,és elfoglaltuk a helyünket.Én természetesen Diego mellett foglaltam helyet,Alba és Facu előttünk,míg Rugge és Mechi mögöttünk ült.Út közben,természetesen Diegot faggattuk.Rettentően büszke vagyok rá,hogy még ilyen állapotban is csak rám tud figyelni.Mikor megérkeztünk a reptérre,Sergio elmondta,hogy az első állomás Madrid lesz,majd Zaragoza,Barcelona és így tovább.Amíg a repülőre vártunk,Diego elcsalt engem,hogy egy kicsit kettesben legyünk.

- Figyelj tudom hogy ezt már kérdeztem tőled,de Lodovica Comello,lennél a feleségem?-kérdezte,majd előhúzta a zsebéből a gyűrűt és letérdelt elém.

- Igen ez minden vágyam-mondtam neki és megcsókoltam.Egy óra múlva,meg is érkezett a repülőgép.Miután mindannyia,elfoglaltuk a helyünket,agép felemelkedett.Érzem,hogy ez a turné,csak még jobban fogja erősíteni a köztünk lévő köteléket és mostmár tudom,hogy idáig minden megérte.