Lodo szemszöge.

Ma van a koncert napja. Ráadásul, ez lesz az a nap, amikor Mechi Madridba költözik. Vagyis egyszerre csodálatos és keserédes ez a mai nap. Reggel nyolckor keltünk fel Diegoval.

- Jó reggelt gyönyörű szerelmem!- köszöntött a férjem, majd egy apró puszit nyomott a hasamra.

- Neked is jó reggelt drágám na jól aludtál?
- Soha nem aludtam még ilyen jól, hála a tegnapi csodálatos hírnek.
- De fel kell kelnünk, mert ma este koncert és még be is kell melegítenünk.
- Igen igazad van, na és a többieknek, mikor mondjuk el?
- Nem tudom, Mechi holnap utazik el, és nem akarom, hogy rosszul érezze magát, amiért kimarad ebből. Tudod, hogy mennyire boldog lenne, ha ő lehetne a kereszt anyja.
- Megértem, hogy még nem akarsz szólni nekik. Na és a szüleid is jönnek a koncertre?
- Igen megkértem, hogy hozzák magukkal Miát is, hogy végre élőben halhasson minket.
- A mi kislányunk a legszebb és tudod, hogy miért? Mert az édesanyja, olyan akár egy angyal.
- Te meg a legjobb ember vagy a világon, és napról- napra jobban szeretlek, és tisztellek téged Diego. Tudom, hogy néha már túlságosan is hisztis vagyok, de csak azért van, mert szörnyen bizonytalan vagyok. De ilyenkor jössz te, és minden gondomat elűzöd.
- Én imádom, mikor hisztis vagy, ilyenkor az arcod sokkal aranyosabb. De nem szeretem, mikor könnybe lábad a szemed, és sírva fakadsz. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy bárhogyan is próbállak képtelen vagyok rá, hogy megvédjelek.
- Köszönöm Diego és nagyon szeretlek- Mondtam és megcsókoltam. Miután kimásztunk az ágyból, mindketten felöltöztünk, én pedig Miával együtt lementünk a konyhába.
- Jó reggelt bátyus- Köszöntem oda, Ruggeronak, aki éppen napi rutinját végezte el, vagyis éppen a haját lőtte be. Igaz, most sokkal csendesebb volt, ami teljesen érthető volt.
- Mechi is velünk jön, ugye nem bánjátok?
- Dehogy is Ruggero, Mechi már szinte családtagnak számít- Mondta Diego mosolyogva, ami a bátyámat örömmel töltötte el. Örülök, hogy ilyen erős kötelék van közöttünk, hogy mindig számíthatunk egymásra. Gyorsan megetettem Miát, majd beültettem a kocsiba. Szerencsére, jó bírja az utazást, és egy szavát sem lehetett hallani. Annyira nyugodt egy igazi kis angyal. Útközben felvettük Mechit, így ötösben értünk a stúdióhoz. Innen fogunk indulni a koncertre.
- Srácok, csak hogy végre megérkeztetek, már azt hittük nem is jöttök- Korholt le minket Sergio
- Ne haragudj, csak a kosasszony nehezen akart felkelni- Szabadkoztam és éppen a kedvenc babájával játszó kislányomra mutattam. Erre egy kicsit megenyhült és megsimogatta a lányomat.
- Anyuci- Hallottam meg, a legszebb szót a világon. Mia első szava az volt, hogy anyuci. Diego felkapta és agyon puszilgatta a lányunkat. Ő gyermeki hangon kacagni kezdett, a többiek pedig elismerték, hogy ez tényleg egy különleges pillanat. Ha belegondolok, hogy alig egy éve született meg, ezzel pedig rengeteg örömet hozott, a házasságunkba, mindig melegség tölt el. Szeretném, ha mindig megmaradna, ilyen édesnek és ártatlannak. Diego nagyon óvja a lányát, amióta elrabolták. Azóta persze kiderült, hogy apa  vitte el Miát. Állítása szerint azért vitte el, hogy láthassa végre, én azonban tudom, hogy egyszerűen, csak azt rakata, hogy anya szenvedjen. Eléggé jól ismerem már az apámat. De szerencsére, minden helyrerázódott és most már a lányunk újra velünk van. 

Anya eljött Miáért, hogy a koncertig velük legyen. Mi pedig, el is kezdtünk próbálni. A srácok kezdték, a Salta-val. Fantasztikus a dal, látszik, hogy a srácok igazán kitettek magukért. Közösen írták meg a dalt. A koreót, pedig Facu találta ki, ami látszik is a sok szaltóból. A lányokkal nagyon büszkék voltunk, a szerelmeinkre, akik  a maximumot hozták ki magukból. Persze, mi sem maradhattunk ki, és a Veo-Veo című dalt énekeltük el, amit Facu-val és Cande-val együtt írtam. A dal, egy kicsit szerelmes, kicsit csalódós dal. Ezek után, Tini következett, a Soy mi mejor Momento című dallal, amit ő maga írt. Nagyon büszke vagyok rá, hogy levetkőzte a gonosz énjét, és végre ugyanolyan, mint volt. Már nem féltékeny amiatt, hogy Maca és Jorge egy párt alkotnak, egyre inkább kezdi elfogadni a helyzetet. Végül az utolsó dal, az Esto no puedo terminar volt, amit már tegnap is előadtunk az esküvőn. Ezt a dalt közösen írtuk, mindenki tett hozzá valamit, amitől tökéletes lett a dal. A próbák után, buszba ültünk és elindultunk a koncert helyszínére, egy hatalmas arénába. Sergio azt mondta kb. 10.000 ember lesz a koncerten, amitől mindenki fel volt dobva.

- Na jó srácok, figyeljetek ide. Ez a koncert, egy igazán fontos koncert lesz. Itt fog ugyanis eldőlni, hogy melyikőtök készíthet, saját albumot, vagy kaphat szerepet egy filmben, vagy egy színdarabban. Biztosak vagyunk benne, hogy fantasztikusak lesztek, és mindannyian büszkék vagyunk rátok.

- Ne aggódj Sergio, nem fogunk csalódást okozni- Mondtam, a többiek pedig helyeslően bólogattak. Miután megérkeztünk, rögtön elfoglaltuk az öltözőinket. Én Alba-val kaptam egy öltözőt, Cande Maca-val, Tni, pedig természetesen Mechi-vel. Elkezdtük elkészíteni, a sminkünket és a frizuránkat, mikor Cande rontott be az öltözőbe.

- Lodo baj van. Az az idióta Peter megint itt van, és feltett szándéka, hogy halálra veri Diegot.

- Micsoda, és ezt csak most mondod?

- Csak most láttam meg őt, és nagyon pipa.

- Megyek és megkeresem. Ha megtalálom, majd megmondom neki a magamét- Ezzel el is indultam, Peter után. Ekkor hangos kiabálásra lettem figyelmes.

- na ide figyelj, Lodo az enyém és nem osztozok rajta. Éppen eleget kellett miatta szenvednem, és nem kell, hogy még te is beleronts a képbe.

- Juj de félek tőled, azt hiszed kemény vagy? Szerintem, csak egy puhány barom, aki azt képzeli magáról, hogy tökéletes.

- Peter, fejezd ezt be! Elegem van belőled, jobb lesz, ha végre békén hagysz minket és Tinit is békén hagyod, mert ha nem velem gyűlik meg a bajod._ Erre ő dühös ábrázattal, tovább állt, én pedig az öltözőmbe futottam. Die természetesen futott utánam.

- Drágám kérlek engedj be, amit mondtam azt nem gondoltam komolyan.

- Azt mondtad, hogy boldog vagy velem, de akkor ez mégsem volt igaz.

- Dehogynem drágám, engedj be kérlek nagyon szeretlek téged- Én vettem egy mély lélegzetet és beengedtem őt az öltözőbe. Erre ő jó szorosan magához ölelt.

- Nagyon szeretlek, és nem igaz, hogy miattad szenvedek csak dühömben mondtam, nem gondoltam komolyan.

- Hiszek neked, mert szeretlek és azt szeretném, hogy boldogok legyünk.

- Nagyon büszke vagyok rád, hogy kiálltál magadért. Tudtam, hogy nem kell ,ár sokáig vigyáznom rád.

- De igen, attól még nagyon gyenge és törékeny vagyok- mondtam és megcsókoltam. Néhány perc múlva kezdődhetett is a koncert. A srácok nyitották meg a Salta-val. Ezután következett, a Soy mi mejor momento és az Esto no puedo terminar. Már éppen a búcsúzás következett volna, mikor megláttam az anyámat, de Mia nem volt a kezében. Elkezdtem aggódni, mi van, ha megint elvesztette. Ekkor azonban, hangos ovációt hallottunk,. Mikor oldala néztem, Mia éppen a színpadon mászott négykézláb, és mikor meglátott engem megörült, és gyorsabban kezdett mászni. Én a karomba kaptam, és egy puszit nyomtam az arcára. Ő halkan  kuncogott, mire a közönség éljenezni kezdett. A koncert fantasztikus befejezést kapott.

*Másnap*

Ruggero szemszöge.

Hulla fáradtan, ülök a húgom kocsijának a hátsó ülésén. Ma van az a nap, mikor elveszítem azt a személyt, akit a legjobban szeretek. Mechi, elmegy és talán soha többet nem láthatom. Borzasztó érzés tudni, hogy elmegy és nem akadályozhatom meg ebben. Tudom, hogy azért teszi, mert szereti az apját, de én ennek ellenére sem örülök a döntésének. Alig bírom nyitva tartani a szemeimet, a kezemmel pedig szorosan fogom Mechi kezét. Ő néha- néha rám mosolyog, én pedig viszonozom ezt. Mikor megérkeztünk, Mechi apja, már ott volt és várt ránk.
- Kislányom, ideje elbúcsúzni.
- Srácok, ti vagytok a legjobb barátaim, sőt mi több, ti a családom vagytok. Nagyon boldog vagyok, amiért megismerhettelek titeket, és bár tudom, hogy ez egy szomorú nap, de legyetek vidámak. ne felejtsétek el, hogy mi mindig itt leszünk egymásnak, még akkor is, ha mérföldekre vagyunk. Köszönöm, hogy ennek a fantasztikus csapatnak a részese lehettem, nagyon szeretlek titeket!- Köszönt el tőlünk, mi pedig egyesével ölelgettük őt meg. Utoljára tőlem búcsúzott el.
- Rugge, te sokkal több vagy nekem, mint a pasim. Te vagy az első igaz szerelmem, és tudom, hogy könnyű ezt mondani, de hidd el találkozni fogunk még. Nem tudom, még mikor, de hidd el látni fogjuk még egymást.
- Mechi, azt tudnod kell, hogy bár mérföldekre leszel tőlem, én mégis szeretni foglak, és ha bármikor szomorú vagy bánatos leszel, akkor csak gondolj arra, hogy mennyire szeretlek téged- Mondtam neki, és egy csókot nyomtam a szájára. Éreztem, hogy Mechi a könnyeivel küszködik. Miután elhúzódtunk, megfogta az apukája kezét, és együtt mentek fel a gépre. Néhány perc múlva, a gép felszállt, és mindannyian tudtok, hogy ez egy új kezdet lesz.