*1 héttel később*

Lodo szemszöge.

A mai nap, nagyon különleges a férjem életében. Diego édesanyja Carla és Rorigo esküvőjének a napja van ma. Már mindenki izgatottan készült erre a napra. Természetesen, a srácok is meg lettek hívva, ezért ma nem forgattunk. Az ünnepséget, a házunk kertjében tartottuk meg, ami elég nagy ahhoz, hogy mindenki elférjen. A buli pedig, bent a házban lesz. Diego ma a szokásosabbnál is idegesebb volt.

- Drágám, sikerólt beszélned anyukáddal?

- Igen nemsokára itt is lesz. Nem is tudod elképzelni milyen ideges vagyok most.

- Ez természetes, hiszen te kíséred majd az oltár elé. De nyugi jó leszel.

- Egyébként, mondtam már milyen csinos vagy ebben a ruhában- Kérdezte, miközben a szemeivel alaposan végigmért engem. Egy kékes-zöld ruhám volt, amit a ruhához passzoló cipővel vettem fel. Diego kicsit lazábbra vette a stílust,: Egy fehér inget vet fel, és e fölé egy fekete bőrdzsekit, amiben eszméletlenül dögös volt. Néhány perc múlva a többiek is megérkeztek. Bevallom, Alba volt a legcsinosabb. Az a szúk vörös ruha és a feltűzött haj, remek választás volt. Mechi hozta a formáját, és valami feledhetetlent akart, amit tökéletesen elért, az arany flitteres ruhájában. A lányokkal és Die mamájával együtt bementünk a fürdőszobába, hogy elkészítsük a menyasszonyt. Diego addig, a srácokkal beszélgetett. Nagyon megkedveltem, az anyukáját, ami nagyon remélem visszafelé is így van. Szeretnék vele jó viszonyt ápolni.

- Lodovica, csak egy szór- Húzott vissza, mikor egy kicsit magára akartam hagyni.

- Igen asszonyom? Mit szeretne?

- Először is azt, ha Carlanak szólítanál. Másodszor pedig megköszönni, hogy boldoggá teszed a fiamat. Sosem volt még olyan boldog, mint amilyen most veled. Nálad jobb felesége nem is lehetne.
- Ugyan már, Diego különleges helyet foglal el, és fog is elfoglalni az életemben. Nagyon szeretem őt, és tényleg azt szeretném, ha velem boldog lenne.

- Az is, ebben nem kételkedem- Mondta és megölelt. Nagyon jól esett ez az ölelés. Miután elkészültünk, el is kezdődött az ünnepség. Diego kísérte az édes anyját az oltárhoz, miközben én, a Ti Credot énekeltem. Annyira megható volt a szertartás. Mindenki nagyon jól érezte magát. Jó volt látni, hogy Carla és Rodrigo  mennyire szeretik egymást. Különösen egy mondat ragadt meg bennem.
- A szerelmünk örök és megsemmisíthetetlen.- Mikor Carla kimondta ezt a mondatot, Diego összekulcsolta a kezét az enyémmel, azt jelezvén, hogy ez a mondat, tökéletesen jellemzi a kapcsolatunkat, hiszen bármi is történt, mi mindig együtt maradtunk. Miután Diegoval, mint tanú aláírtuk a házassági papírt, kezdődhetett a buli. A srácokkal közösen énekeltük el, az Esto no pueda terminar dalt, ami a hétvégén tartandó koncerten is elhangzik majd. A dal közben, mindannyian feloldódtunk egy kicsit, a parti pedig a házban folytatódott. Mindenki beszélgetett és táncolt. Én azonban kicsit szomorú voltam. Néhány napja felkerestek minket, a kicsi Federico valódi szülei, és szeretnék vissza kapni a kisbabájukat. Nekünk pedig nem volt szívünk megtagadni tőlük. Ma az esküvő után találkozunk velük, hogy átadjuk nekik a fiukat. Lehet, hogy mindkettőnknek nagyon fáj ez az egész,de tudjuk, hogy ez a helyes döntés.

- Drágám minden rendben? Jött oda Diego egy pohár pezsgővel.
- Fogjuk rá, csak tudod, nem igazán vártam a mai napot. Nagyon a szívemhez nőtt a kicsi.
- Tudom, én is ugyanezt érzem, de most lazíts és idd ezt meg-Nyújtotta felém, a poharat, én pedig mosolyogva átvettem és belekortyoltam. Mindenki nagyon jól érezte magát, köztük én is. Azonban, minden jónak vége szakad, az esküvő után, a karomba vettem a kicsi Federicot, és megvártam Diegot. Vettem egy mély levegőt és visszagondoltam, hogyan is került hozzánk. Diego örömet akart nekem, szerezni és ez sikerült is neki. Ha belegondolok, hogy először elutasítottam, hogy a házban maradjon, összeszorul, a gyomrom. gyengéden megpuszilta a homlokát, mikor Diego is befutott.
- Mehetünk?- Kérdezte kicsit szomorúan.
- Biztos, hogy helyesen cselekszünk? Mi van ha, rosszul bánnak majd vele?
- Te is láthattad ezek jó emberek, bíznunk kell bennük. De ne aggódj, lesz még gyerekünk  sok- Mondta mosolyogva, mire én egy puszit nyomtam az arcára. Beültünk, a kocsiba és elmentünk, a parkba, ahol már vártak minket.

- Tessék, itt van a fiatok, nekem most már mennem kell- Mondtam, majd a szemeim törölgetve, el akartam szaladni, de ekkor Esmeralda utánam szólt.
- Várjatok, egy kicsit. Először is szeretném megköszönni, hogy vigyáztatok, a fiunkra, és a gondját viseltétek.
- Ugyan már, ez természetes volt- Szólt közbe Diego-
- Azt szeretnénk, ha ti lennétek a keresztszülei. Titeket legalább ismer.
- Rendben van elvállaljuk- Mondtam egy apró mosollyal az arcomon. Igaz, hogy nem nevelhetjük mi fel,de így legalább nem is távolodunk el tőle. Diegon is azt láttam, hogy végül is örül ennek az egésznek, és felszabadultabb lett egy kicsit.
- Még nem is beszéltünk az esküvőről.
- Mit kellett volna beszélnünk róla?- kérdezte zavartan.
- Tudod, mikor az anyukád beszédénél, összekulcsoltad a kezedet az enyémmel.
- Csak eszembe jutott, hogy a mi szerelmünk is pontosan ilyen. Mert soha nem tudná senki sem elfeledtetni téged.
- Ez édes tőled. Mond csak, te szomorú vagy, hogy vissza kellett adnunk őt a szüleinek?
- Még szép, hogy szomorú. Annyira megszerettem már, és most csak úgy odaadni nagyon nehéz volt.
- Azt hiszem, tudom mivel vidíthatnálak fel téged.
- Tényleg, és mégis mire gondoltál?
- Hát ebben az egy hétben, eléggé rosszul éreztem magamat, émelyegtem meg hasonlók.
- Azt akarod mondani, hogy...
- Igen, megint gyereket várok- Mondtam egy halvány mosoly kíséretében, mire Diego felkapott és jól megpörgetett.
- Ezt alig tudom elhinni. El sem hiszed mennyire boldoggá tettél ezzel.
- Viszont nagyon félek is, mi van ha megint megismétlődik az, ami már egyszer meg történt.
- Szerelmem, akkor nem tudtuk, hogy gyermeket vársz, most viszont igen. Nem kell aggódnod, a világért sem engedném, hogy a gyerekünknek bármi baja essen.
- Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek?
- Igen tudom, és te tudod mennyire bolondulok érted?
- Még szép, hogy tudom látom a szemeidbe, mikor rám nézel, érzem a bőrömön, mikor végigsimítod rajta a kezdete és érzem az ajkaimon, amikor megcsókolsz.
- Szeretnéd, most is érezni ezt?
- Nem, én örökké érezni szeretném ezt Diego- Súgtam a fülébe, és megcsókoltuk egymást.