Lodo szemszöge.

Másnap reggel,a kórházban ébredtem fel.Az első dolgom az volt,hogy megkeressem Diegot,így az orvos figyelmeztetése ellenére is,elhagytam a kórházat.Mikor sikerült,hazavánszorognom,bementem a szobánkba.A szobát teljesen üresen találtam,az ágyon beteg egy levél hevert.Én felvettem és magamban elkezdtem elolvasni azt.Ahogy olvastam,összeszorult a szívem

"Kedves Lodovica!

Tudom,hogy köszönés nélkül mentem el,de tudnod kell az okát is.Nem bírtam tovább,hogy mellettem,csak szenvedtél,emrt én mindig okot adtam rám.De ne ess össze,mert nem örökre megyek el,vissza fogok jönni ezt megígérem.Remélem az irántam érzett szerelmed,nem fog meginogni és ugyanott folytathatjuk,ahol befejeztük."

Mikor befejeztem,a levél olvasását,elkiáltottam magamat.

- Mercedes azonnal gyere ide-kiabáltam,mire a hullafáradt barátnőm,lassú léptekkel odafáradt elém.

- Te tudtad ezt igaz?-kérdeztem és dühösen hozzávágtam a levelet.

- Nem hittem volna,hogy megteszi.

- Ezt nem hiszem el,hogy tehetted ezt velem?

- Lodo én csak..nem hagytam,hogy befejezze,mert sírva kirohantam a szobából.Szükségem volt egy kis egyedüllétre.Elmentem és sétáltam a parkba,és közben,vagy ezerszer eszembe jutott Diego és az együtt töltött csodás pillanatok is.Ahogy ott sétáltam,hirtelen eszembe jutott,hogy benn felejtettem a kottáimat a stúdióban.Mikor megérkeztem,meg láttam Sergiot,a kezében Diego kisfiával.

- Mi történt Sergio,miért van nálad?

- Az anyja hagyta itt,Diegot pedig nem találom sehol.Ekkor vettem egy mély levegőt és átvettem tőle a kicsit.Beleültettem az ölembe és elkezdtem vigasztalni.

- Hogy hívnak kicsim?-kérdeztem tőle.

- Diegonak és nagyon hiányzik az apukám-válaszolt szipogva.

- Szeretnéd enni valamit?

- Tuds tejbegrízt csinálni?-kérdezte tőlem tágra nyílt bociszemekkel.

- Hát persze hogy tudok na gyere szépen-megfogtam a kezét és egyenesen hazamentünk.Mikor megérkeztünk,én megcsináltam neki a tejbegrízt,míg ő a Micimackót nézte a tévében.Leültem mellé és megsimogattam a buksiját.Erre az ölembe ült,és együtt néztük tovább a mesét.

- Na gyere kihűlt a tejbegríz-mondtam neki és az egyik kisebb székre ültettem le.Elkezdtem megetetni,ő pedig nagyokat kuncogott közbe.Mikor a kis Diego,mindent szépen megevett,elkezdtünk játszani.Nagyon megkedveltem,bár még csak egy napja ismerem.Elkezdtünk fogócskázni,én pedig boldogan néztem ahogy az apró lábaival fut felém.Mikor elkaptam jól megcsikiztem.Erre a nagy hahotázásra,már anyu is felébredt,aki tegnap,egy hosszú megbeszélésen volt túl.

- Hé itt meg mi folyik?Na és ki ez az ennivaló kisfiú?

- Ő Diego fia a kicsi Diego-mutattam be neki.

- Csókolóm-mondta kissé pöszén,mire én egy puszit nyomtam az arcára.

- Hogy te milyen aranyos vagy-mondta neki és ő is egy puszit nyomott az arcára-még egy fél óráig játszottunk,mikor a kicsi nagyon kifáradt.Úgy öntöttem,lefektetem aludni.Ma kivételesen velem fog aludni,a többit meg majd holnap kitalálom.Ezután elkezdtem halkan énekelni az Algo se enciendt amit gitáron kísértem.Ekkor kopogást hallottam.Mikor kinyitottam,a bátyámmal találtam szemben magam.Vissza akartam csukni az ajtót,de nem engedte.

- Húgi kérlek beszéljünk-mondta nekem szomorúan

- Nincs miről beszélnünk.Elüldöztétek a vőlegényemet,és szegény kicsi,alig bírt elaludni.

- Igen nem gondoltunk ebbe bele,de csak neked akartam jó,kérlek bocsáss meg nekem.

- Ez nem olyan könnyű,időt kell hogy adj-mondtam és becsuktam az ajtót.Csalódottan feküdtem le,mert elvesztettem a bátyámat és nem tudom,hogy meg e fogok neki még bocsátani.

 Mielőtt elaludtam volna,még megnéztem néhány képet,amin Ruggero és én voltam,majd kitöröltem őket.A párnára hajtottam a fejem,és lassan elnyomott az álom.