Lodo szemszöge.

A mai kétségtelenül egy szomorú nap, bár magam sem tudom miért. Az eső cseppekben hullik a földre, én pedig éppen a repülő ablakából, nézelődök kifelé. Olaszország felé tartunk, egy sajtó tájékoztatóra. A férjem boldogan játszik, a gyerekeinkre, de még ez sem tud jobb kedvre deríteni engem. Nem is értem, mi üthetett belém, csak szomorúan üldögélek és senkihez sem szólok egy árva szót sem. Éppen próbáltam lehunyni a szemem, mikor egy ismerős hang csapta meg a fülem.

- Hé minden rendben?- olyan régen nem hallottam már ezt, a mondatot a szájából.

- Nem Ruggero semmi sincs rendben- közöltem és megeredtek a könnyeim. A homlokomat, a vállára döntöttem, ő pedig olyan szorosan ölelt át, mint még soha.

- Húgi, mond el mi bánt. Tudod, hogy mennyire utálom, ezt a szomorú tekintetedet.

- Félek, hogy mindenkit elveszítek magam körül, hogy egyedül leszek- mondtam szinte zokogva és a bátyám ölébe bújtam. Ő volt az egyetlen, aki képes volt arra, hogy megnyugtasson.

- Ez nem fog előfordulni, én mindig a bátyád maradok, és soha nem fogom hagyni, hogy szenvedj, mert megérdemled, hogy boldog életed legyen. Igaz nem voltam ott veled, mikor szükséged lett volna rám, de most már itt vagyok- mondta és még egyszer átölelt. Alig hiszem el, hogy egy ilyen bátyám van mint ő. Nála jobb testvér, a világon nincs. Gyengéden elkezdte simogatni, a hátamat, és halkan dudorászni kezdte az Algo se enciendét, amitől álom nehezedett a szememre. Míg végül el nem aludtam.

*1 óra múlva*

Már jó ideje aludtam, mikor gyengéd simogatást éreztem a karomon, amitől a testem beleremegett.

- Hé csajszi megérkeztünk- súgta Alba a fülembe.

- Mennyit aludtam?- kérdeztem miközben lassan felkeltem Alba öléből.

- Úgy egy órát, Ruggero mondta, hogy nem vagy jól és ne hagyjalak magadra. Ha akarja igazán aranyos is tud lenni. Nagyon szeret téged Lodo, te vagy neki a legfontosabb.

- Tudom, de olyan magányos vagy, mintha csak egyedül én lennék itt, és ez fájdalommal tölt el.

- Megértelek, én is ezt éreztem, mikor anyáékkal idejöttünk, de tudod mit? Nem szabad letörnöd, mi mind itt vagyunk és támogatunk téged. Inkább élvezzük ki azt az időt, amit itt tölthetünk. Mi lenne, ha kicsit kikapcsolódnánk?

- Tetszik az ötlet, remélem ez majd jobb kedvre derít- mondtam immár egy halvány mosoly kíséretében. Leszálltunk a gépről, és elindultunk a hotelhez, ahol majd megszállunk. Egész úton csöndben voltam, senkihez sem szóltam egy árva szót sem. Mikor megérkeztünk, egyből Mechi szobájába baktattam.

- Hé neked nem kellene kicsomagolnod?- kérdezte meglepődve.

- De majd később megteszem. Nézd csak, valaki hagyott itt valamit- mutattam, egy kis dobozkára, ami Mechi párnáján csücsült. Ő persze rögtön odaszaladt, és kinyitotta.

- Ez annyira gyönyörű!- kiáltott fel, miközben egy pár arany fülbevalót, vett ki a dobozkából.

- Vajon ki küldhette ezt neked?- kérdeztem, bár volt egy sejtésem ki lehetett.

- Nem tudom, de bárki is volt az, most feldobta a napomat- ujjongott a barátnőm, és jó szorosan magához ölelt. Ettől kicsit jobb kedvem lett, és vele együtt tudtam örülni. A lányokkal úgy döntöttünk, hogy egy kicsit lazítunk, vásárolunk ezt azt, majd jöhet a sajtótájékoztató, és végül egy buli zárásképpen. Azt hiszem, mégsem lesz ez a nap olyan borzasztó. legelőször a csajokkal jártuk be Milánó utcáit. Először egy szépségszalonba tértünk be. Mindannyian kaptunk masszázst és arcpakolást is. Annyira friss és üdítő volt az egész. Miután kifizettünk mindent, indultunk is a plázába. Mivel Milánóban születtem, így minden zegzugot jól ismerek. A lányok is itt éltek, ezért lettünk annyira jó barátnők. Az oviban ismertem meg őket. Akkoriban is eléggé félénk lány voltam, ami ugyan nem látszik meg rajtam. Egyedül ücsörögtem az egyik kis sarokban, mikor egy apró vörös hajú kislány, és egy kicsit pösze fekete göndör hajú egykét évvel idősebb lány, is csatlakozott hozzám. Igen ez a kis vörös, és a kis pösze kislány lettek az én legjobb barátaim. Azóta sem tudom nekik elégszer megköszönni, hogy itt vannak velem. A vásárló körutunk, már a végét járta, mikor találkoztunk Facuval is. Alba nem habozott, egy kicsit félénken ugyan, de odasétált a szerelméhez, és a vállaiba fúrta az arcát. Mi a lányokkal mosolyogva figyeltük őket.

- Örülök, hogy láthatlak Facu, már azt hittem, hogy a fiúkkal leszel egész nap és nem is láthatlak.

- Igazából miattad jöttem, mert nagyon szeretlek kicsi Alba.

- Én is nagyon szeretlek téged, és örülök, hogy ilyen pasim lehet, mint amilyen te vagy. Tudom, néha féltékeny vagyok, és nagyon érzékeny, de ez mind azért van, mert nagyon szeretlek téged.

- Te mindig is az én kicsi Albitam leszel, és ez nem fog megváltozni ígérem- emelte fel Facu a kisujját, mi pedig csak halkan kuncogtunk. Lassan visszaindultunk a szállásra, és elkezdtünk készülődni a konferenciára. láttam, hogy Diego már készülődik, ezért úgy döntöttem segítek neki. Oda is mentem hozzá.

- Várj, had segítsek- mondtam neki és elkezdtem megigazítani rajta az ingét. Közben mélyen magába szívtam az illatát. Ő csak magához húzott, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, Abban a pillanatban, nem érdekelt minket, hogy elkéshetünk. Csak átadtuk, magunkat a vágyainknak. Már rég nem történt meg köztünk, ami persze nem is csoda, hiszen sok rossz történt velünk mostanában. Szerencsére, most minden egyes fal ledőlt előttünk, és ismét odaadhattam magam neki. Egy órával később, el is kezdődött a sajtótájékoztató. Beszéltünk többek között, a Violetta Live-ról is, illetve bemutattuk a médiának, hivatalosan is a kicsiket. Az újságírók olvadoztak a kicsik láttán, akik hol a ujjukat, a szájukban tartva szuszogtak nagyokat, hol boldogan kacagtak, ha Jorge vagy Ruggero csiklandozták őket. A tájékoztató vége után, visszamentünk, a hotelbe és átöltözködtünk, a bulihoz.

A buli, fantasztikus volt. Rengeteget nevettünk és beszélgettünk. Fantasztikusan éreztem magamat, és egy pillanatig sem éreztem borúsnak magamat. Mivel, a kicsik nem maradhattak egyedül, ezért hazaindultam, hogy vigyázhassak rájuk. Bevallom nagyon féltem egyedül. Ekkor a sötétből, előtűnt egy kéz, és maga felé rántott. Éreztem, ahogy a hideg és alkohollal áztatott ajkaival, a nyakamat kezdte el csókolgatni. Próbáltam ellökni magamtól, sikertelenül. Elkezdtem kétségbeesetten kiabálni, mire két árny tűnt fel. az egyik, behúzott annak a pasinak egyet, a másik pedig elrángatott onnan. Én reflexből a karjaiba zártam magam, anélkül, hogy a szemébe néztem volna.

- Én mindig itt leszek melletted húgi mindig