Lodo szemszöge.

Ismét eltelt egy hét. Ez idő alatt, végig a lányommal foglalkoztam. Még most is alig hiszem el, hogy a karjaimban tarthatom. Azokkal a hatalmas barna a szemeivel, végig engem bámult, én pedig apró puszikat hintettem az arcára. A Diego által örökbe fogadott kisfiút, nem volt szívünk visszaadni, így most újabb taggal bővült a családunk. A kicsi Federico, akinek Ruggero adta a nevét, egy igazi angyal. Alig hallani a hangját, csak akkor, mikor Diego meg én játszunk vele. Ilyenkor jókat kacag, ami örömmel tölti meg a szívemet. Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen családom lehet. Anya kicsit szomorkás, hiszen ő is nagyon szeretne már egy kisbabát Jeremias-tól ami sajnos, nem akar összejönni neki. Próbálom, azt sugallni feléje, hogy ne adja fel ilyen könnyen. Kivettem, Miát és lesétáltam vele a lépcsőn. Diego már nagyban a reggelit készítette, a kicsi Federico, pedig, a járókájából, kukucskált kifelé. Betettem melléje Miát, és a férjem háta mögé lépve, egy puszit nyomtam az arcára.

- Jó reggelt drágám, kialudtad magad?- kérdezte fülig érő mosollyal az arcán.

- Igen, fantasztikusan aludtam, hála neked, amiért visszahoztad, a kislányunkat.

- Azért tettem, mert már nem bírtam elviselni, hogy a szemeid nem ragyognak úgy mint régen.

- Mikor veled lehetek, a szemeim, örökké ragyogni fognak- mondtam neki, és gyengéden megcsókoltam. Már akkor tudtam, hogy ő a tökéletes férfi, mikor először csókolta meg, az ajkamat. Az volt életem legcsodásabb napja. Különlegesnek érzem magam, mikor mellette vagyok. Az ő, és a gyermekeink szeretete jelent nekem mindent.

- Hali srácok!- köszönt nekünk Ruggero, és lesétált a lépcsőn. Na hogy van, az én kedvenc unokaöcsikém?- kérdezte a kicsitől, és a karjába vette. Amióta örökbe fogadatuk Federicot, Ruggero képtelen letenni, akár egy percre is a karjából. Imádja elkényeztetni, ugyanúgy, ahogy Miát is. Bár azt el kell ismerni, hogy még Mia sem kapott ekkora figyelmet tőle, ami kicsit zavar. De nem aggódom emiatt, hiszen Ruggero mindkettejüket, ugyanúgy szereti. Bár az utóbbi időben, a hangulata eléggé lapos, amit nem tudok hová tenni. Annak viszont örülök, hogy Mechi megbocsátott neki. Legalább ebből nem lesz több probléma. Leültem az egyik székre, majd tárcsázni kezdtem Mechit.
- Szia Lodo, miért kerestél?- kérdezte a barátnőm a vonal mögött.
- Nem tudod véletlenül, mi a baja Ruggero-nak? Már egy hete nagyon szomorkás, és nem hajlandó elmondani mi a baja. Nagyon aggódom érte.
- nekem fogalmam sincs mi van vele, de most mennem kell, a próbán majd találkozunk- mondta idegesen és lecsapta a telefont. Nem értem, mi ütött beléjük? Talán tudnak valamit amit mi nem? Vagy megint összevesztek? Fogalmam sem volt mit gondoljak. Miután megreggeliztünk, és a kicsiket is megetettük, nekivágtunk az útnak. Ma újra forgatunk, ami már megszokottá vált. Alig húsz részt forgattunk már le a harmadik évadból, de ez így is elég jó teljesítmény. Bár közel sem mondhatjuk, késznek magunkat, hiszen még rengeteget fogunk forgatni, és próbálni, ráadásul, újabb turné veszi kezdetét, pontosabban a Violetta Live. Már mindannyian izgatottan várjuk, hogy ismét úton legyünk. Beültettük a kicsiket az autóba, majd mi is beültünk. Ruggero a kicsikkel ült hátul, én pedig az anyóssülésen foglaltam helyet, az autót Diegot vezette. Az út, csendesen telt volna, ha nem töltötte volna be, hangos gyermek kacaj az autót. Ruggero jól el szórakoztatta őket. Nagy sokára, meg is érkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, majd a karjaimba vettem a gyermekeimet. Besétáltunk, ahol a srácok, már készültek neki vágni a napnak. Ahogy megláttak minket, rögtön hozzánk siettek.
- Annyira boldogok vagyunk, hogy a kicsi Mia is itt van végre- mosolygott Alba.

- Igen mi is nagyon örülünk, hogy végre velünk van ő is- mondta Diego és egy puszit nyomott a lányom arcára. Erre a kicsi Federico halkan szipogni kezdett, jelezvén, hogy ő is szeretné, ha Diego megpuszilná. A férjem a karjaiba vette, és azonmód puszilgatni kezdte, ami édes gyermeki kacajokat eredményezett. A többiek halkan kuncogtak, és nem győzték dicsérni a kicsit. Azonban minden jónak vége szakad egyszer, így ennek a pillanatnak is. Elkezdődött a fárasztó próbánk, amit Ruggero és Mechi kezdett el. Mivel kibékültek, így sokkal nagyobb összhangban dolgoznak együtt. Természetesen, a Luz Camara Y Accion koreográfiájáról beszélek. Amikor ők ketten együtt táncolnak vagy énekelnek, senki sem képes arra, hogy arra a pár percre ne őket figyelje. Egyszerűen szólva, hatással vannak az emberekre. Nem hiába egy pár, ami azonban elkeserít, hogy Mechi itt hagy minket. Ő azt hiszi, még nem tudunk a dologról, azonban Ruggero tegnap tájékoztatott minket. Nagyon szomorúak vagyunk, mindannyian. Mechi nélkül semmi sem lesz ugyanolyan. Remélem, hogy nem örökre szól az elutazása, és úgy dönt, hogy visszajön ide.Mi mindig szívesen fogjuk őt fogadni. Nagyon boldog voltam, mikor láttam őket tánc közben. Olyankor mindketten sokkal felszabadultabbak, mint általában. A táncuk után, egy kis szünet következett. Szerettük volna, ezt kicsit kihasználni, és pihenéssel tölteni. Mivel mindössze egy óránk volt erre, úgy döntöttünk, hogy sétálni megyünk. Jorge megkérdezte, nincs e kedvünk, a titkos búvóhelyükre menni, ahol a srácokkal próbálnak. Persze furdalt a kíváncsiság, ezért benéztünk oda is. A "titkos" búvóhely valójában, Jorge garázsa volt. Egyedül Maca volt ott, aki éppen takarított. Mikor megérkeztünk, Jorge sunyin sandított Maca felé, ami kicsit nyugtalanított. Úgy döntöttem, hogy félrehívom. Ki akartam faggatni, hogy mi folyik itt.
- Hé ugye tudod, hogy Jorge Tini pasija?- kérdeztem tőle.
- Csak volt a pasija. Tini hercegnő, már megint ugyanaz a hisztis liba lett mint volt.
- Ezt komolyan mondod? Vagy csak be akarod mesélni nekem?
- Persze, hogy komolyan mondom. De ha nekem nem hiszel, Jorge szívesen választ ad a kérdésedre- válaszolt nekem, és ott hagyott. Hihetetlen mennyi mindenről maradtam le, azalatt az egy hét alatt, ameddig nem voltam dolgozni. Nem értem mi üthetett Tinibe, de ha időm lesz rá felkeresem. A srácok, elkezdtek próbálni, éppen egy új dalt énekeltek fel. Sikerült meggyőzniük a férjemet is, hogy énekeljen velük. Addig én vigyáztam a kicsikre. A dal címe Mas Que Una Amistad volt. Mindannyian élvezettel hallgattuk a dalt. 

A rövid kis buli után, visszatértünk, a stúdióba. Folytatódott a forgatás, a szokásos módon. A fiúk előkaptak egy kamerát, hogy a rajongóknak is megmutathassák, a mostani felvételt.

- Helló skacok, képzeljétek, ma egy különleges forgatás lesz, amit élőben nézhettek végig, hála ennek a szuper kamerának, ami a kezemben van- beszélt Facu a kamerába. A fiúk végig hülyéskedték az egész forgatást. Imádom őket, igazán viccesek tudnak lenni. Nem is értem, miért nem mentek humoristáknak, vagy valami hasonló. A lányokkal boldogan néztük, ahogy a szerelmeink, egymás kezébe adják a kamerát, hogy néhány kedves szót mondhassanak a rajongóknak. Megérdemelnek ennyit, hiszen nélkülük, most nem tartanánk itt. A szívem repes az örömtől, mikor felismernek az utcán. Mindig is erre vágytam, hogy a saját erőmből legyek valaki. Valaki, akire felnézhetnek a fiatalok. Akihez tanácsért fordulhatnak, és aki bátorítja őket. Úgy döntöttem, kicsit elvonulok a többiektől, és arra fordítom a maradék időmet, hogy kicsit gyakorolhassak. A nagyteremből, egyenesen, az énekterembe mentem. Leültem háttal a zongorának, előkaptam a szüleimtől kapott gitáromat, és elkezdtem játszani az Algo se enciendét. Imádom ezt a dalt. 

Anya írta, és ez inspirálja többek között a dalaimat. Szeretem hallani ezt a dalt az ő szájából is, de én is szívesen éneklem el. Az ujjaimat a gitár pengetőre helyeztem, és elkezdtem játszani a dalt. Kellemes volt, hogy csak én voltam a teremben. Hallottam visszhangozni s fejemben a dalt, miközben énekeltem.  Imádok, csak egyedül énekelgetni, szinte már gyerek korom óta, ezt csinálom. Mikor az utolsó hangot is kiénekeltem magamból, halk tapsra lettem figyelmes. Alba sétált be a terembe, az én egyik legjobb barátnőm.

- Barátnőm, annyira tehetséges vagy, hogy azt el sem tudom mondani- mondta és átölelt.

- Ugyan már, te sokkal tehetségesebb vagy mint én

- Nincs kedved, ma nálam aludni? Olyan rég voltunk már kettesben.

- Rendben van, de csak akkor, ha csinálhatok rólad egy fényképet- válaszoltam kicsit huncutul. 

- Oké, de siess, mert anya pizzát csinál vacsorára- válaszolt, és leült velem szemben.

Szerencsére, sikerült beszélnem Diegoval, aki megengedte, hogy Albanal töltsem az éjszakát.