Diego szemszöge.

- Mit mondtál? Nem válhatunk el, hogyan jött ez a képtelenség Lodovica

- Diego, kérlek ne tedd ezt nehezebbé, hát nem tudod felfogni, hogy mennyire össze vagyok törve?

- Ezt nem fogom annyiban hagyni, küzdeni fogok a szerelmünkért, mert nélküled, nem lenne miért élni- mondtam neki, és kisiettem a szobából. Hihetetlen, hogy el akar válni tőlem. Tiszta szívemből szeretem, és nem engedem meg, hogy ez megtörténjen. Tudtam, hogy csak egy valamivel, tudom őt meggyőzni. Beszéltem, Lodo orvosával, és elmondta, hogy az elvesztett kisbabánk helyét pótoljuk, egy másik babával. Szerencsére, a kórházban hagytak egy kisfiút, akit az anyja hagyott a kórházban. Sikerült, meggyőznöm, az orvost, hogy magammal vihessem. Lodonak egyelőre nem szólok, szeretném, ha meglepetés lenne. Visszamentem Lodo szobájába, és becsuktam magam mögött az ajtót. Ő csak ült az ágyon, és nézett kifelé az ablakon.

- Az orvos azt mondta, már hazamehetünk. Már összecsomagoltam neked.

- Rendben, de ma forgatás van, inkább oda vigyél.

- Nem neked az a fontos, hogy pihenni tudj, mert nem vagy jól.

- Ezt csak azért mondod, hogy még többet lehess velem, nem igaz?- kérdezte gúnyosan.

- Nem akarok vitázni veled, inkább menjünk- mondtam és megfogtam a kezét. Elindultunk hazafelé, e az út szörnyen csöndesen telt el. Rossz volt, őt így látnom, ennyire ősze törtnek. Miután hazaértünk, Lodo fel akart menni a szobánkba, de én visszahúztam őt.
- Hé maradj még egy kicsit jó?
- Nem akarok, inkább lefekszem aludni, nagyon elfáradtam és pihenni szeretnék.
- De ez most nagyon fontos- mondtam és a kisbabával a karomban megindultam felé.
- Diego kié ez a gyerek, mit keres ez nálad?- kérdezte, mint aki halálra rémült volna.
- Ez a kicsi, a tiéd és az enyém. Azért akarom örökbe fogadni, hogy kicsit pótoljam az űrt, amit a babánk elvesztése okozott. Nem akarom, hogy tovább kelljen szenvedned, emiatt.
- Ugye ezt, most nem mondod komolyan? Azt hiszed ideállítasz, egy idegen gyerekkel, és már el is felejtem, hogy elvesztettem a gyerekemet? Mégis kinek képzelsz te engem- kiabálta, és felrohant a szobába. Teljesen magamba zuhantam, hogy gondoltam azt, hogy ezzel majd minden rendbe jön. Úgy döntöttem, tanácsra van szükségem, ezért felhívtam Mechit, hogy jöjjön át. Szerencsére, nem okozott neki problémát, ezért tíz percen belül, ott is volt.
- Szia, miért hívtál?- kérdezte tőlem és megölelt.

- Meg fogadtam az orvos tanácsát, és örökbe fogadtam egy kisbabát. De Lodo rossz néven vette, és most utál is. Nem tusom, hogy tegyek már a kedvére, fel kéne adnom.
- Nem mondhatod ezt. Szeretitek egymást, nem szabad, hogy így legyen vége a kapcsolatotoknak.
- Ezt pont te mondod, aki nem vagy hajlandó megbocsátani Ruggero-nak? Mit tegyen már az a szegény srác, hogy végre meg bocsáss neki?
- Igen, igazad van, most azonnal beszélek vele. Nagyon köszönök mindent- mondta, majd még egyszer átölelt. Ezek után, elköszöntünk egymástól, és hazament. Nekem pedig, végig az járt a fejemen, hogyan békíthetném meg a feleségemet.

Mechi szemszöge.

Úgy öntöttem, muszáj lesz beszélnem Ruggero-val. Diegonak teljesen igaza volt abban, mikor azt mondta harcolnom kell érte. Nem szabad hagynom, hogy a makacsságom miatt elveszítsem őt. Megkértem, hogy a stúdióhoz közeli parkban várjon meg, mert fontos volt, hogy beszélhessünk. Megkértem, az anyámat, hogy vigyen el a kocsijával. Szerencsére, nem volt semmi fontosabb dolga, ezért beleegyezett. Beültem a kocsiba, és meg sem álltunk s parkig. Ruggero már ott várt rám.

- Szia Mechi, miért akartál beszélni velem?

- Ruggero, én nagyon szeretlek, de ezt te is tudod és újra akarom kezdeni veled.

- Ez most, komoly, vagy csak álmodom?

- Ez a valóság szerelmem, veled akarok lenni örökre, és azt szeretném, ha boldogok lennénk, még akkor is, ha el kell költöznöm. Mert jobban fájna ha el kellene veszítselek, mint gondolnád.

- Ne aggódj, mert én várni fogok rád, ha kell évekig- mondta és az ajkait gyengéden az enyémre tapasztotta. A csókunk, újra értelmet adott az életnek. Tudom, hogy ő kell nekem, és senki más nem érdekelt rajta kívül. Ő az a srác, akire legbelül, mindig vártam.

- De a többieknek, hogyan mondjam el, hogy elköltözök?- komolyodtam el.

- Nyugodj meg, majd együtt megoldjuk- mondta és belepuszilta a hajamba, mire én halkan kuncogni kezdtem. Legalább egyet biztosan tudok, méghozzá azt, hogy Ruggero szerelme mindig velem lesz.

Lodo szemszöge.

Újra forgatnunk kellett, bár nem volt sok kedvem hozzá. Még mindig pocsékul érzem magam, és az sem segített, hogy Diego a házamba hozta, azt a gyereket. Bár azt el kell ismernem, hogy nagyon sokat jelent nekem, az, hogy igyekszik vissza nyerni a szerelmemet. Ez pedig, nagyon jól esik nekem. Éppen, egy új dalon dolgoztam, mikor Cande jött oda hozzám.

- Szia Cande jobban vagy már?- kérdeztem tőle.

- Igen, de te, hogy vagy tudom, hogy el akarsz válni Diego-tól, de komolyan gondoltad ezt?

- Nem is tudom, talán csak össze voltam zavarodva. Te is tudod, hogy mennyire szeretem őt.

- Igen tudom, de ne aggódj, majd minden meg fog oldódni. A kapcsolatotok, már sok mindent kibírt, ezen is túl lesztek, és boldogok lesztek mindketten- én semmit sem szólva csak magamhoz öleltem a barátnőmet. Örülök, hogy ennyire csodás barátaim vannak, akikről elmondhatom, hogy mindig itt voltak velem, és ezek után is itt lesznek majd. A beszélgetésünket, Mechi érkezése, szakította félbe, aki csatlakozott hozzánk.

- Figyeljetek lányok, valami nagyon fontosat, szerettem volna mondani nektek. Én a jövőhéten.... Kezdte volna el, mikor egy ismerős gyermek sírásra lettem figyelmes. A szívem, egyre hevesebben kezdett dobogni. Mikor megfordultam, megláttam Diegot, a karján a lányunkkal. Lassan felálltam, és azonmód Diego karjaiba vetettem magamat. Ő szorosan átölelt engem, én pedig a vállaiba fúrtam az arcomat. Hatalmas boldogság töltötte el a testemet. A lányom arca, újra képe volt mosolyt csalni az arcomra. Gyengéden megsimogattam, a z arcát, és egy puszit nyomtam rá. Ezek után, mélyen Diego szemeibe néztem, és kimondtam, az egyetlen dolgot, amit ki kellett mondanom.

- Köszönöm, Diego el sem hiszed mennyire boldoggá tettél engem.

- Teljes szívemből szeretlek Lodovica és képtelen vagyok, elszakadni tőled.

- Nem akarok elválni tőled, mert boldoggá teszel, és nélküled, ne lenne teljes az életem- mondtam neki, és az ajkunk egy tökéletes csókban forrt össze. Végre teljes lett a boldogságom.