Lodo szemszöge.

A mai reggelem is teljesen átlagosan,kezdődött.A szülinapom,mindig is semleges téma volt.Mikor még Olaszországban éltem,a barátaimmal,hatalmas buli csaptunk,mikor már ideköltöztünk,Cande és Alba voltak csak a barátaim.Biztos vagyok benne,hogy a srácok mind megfeledkeztek róla.Mikor reggel felkeltem kiválasztottam magamnak,valami egyszerű ruhát,és elkezdtem megcsinálni a reggelimet. Diego még nagyban aludt,ezért nem akartam felkelteni.Mikor készen lett a reggeli,csöngettek.Kinyitottam az ajtót és megláttam az anyukám.

- Anya te mit keresel itt?

- Csak nem gondolod,hogy kihagyom a lányom szülinapját?

- Jaj anya úgy hiányoztál-mondtam és megöleltem.Erre Diego kisétált félig meztelenül.

- Kislányom ki az a fiú?

- Anya ő Diego a barátom.

- Mikor Diego észrevette anyukámat,magára terített egy törölközőt és úgy ment anya elé.

- Nagyon örülök hogy megismerhetem.

- Igen én is e legközelebb,talán vehetnél is magadra valamit

- Persze ez csak természetes-mondta majd elment átöltözni,de én utána szóltam.

- Diego nem felejtettél elmondani valamit?

- Ja tényleg nem vagyok éhes,majd forgatás után eszünk-hát ez remek,a pasim elfelejti a szülinapomat.Na mindegy,inkább vele mentem a stúdióba.

- Sziasztok srácok-köszöntem nekik.

- Jaj Lodo de jó hogy jössz már épp kerestelek-mondta nekem Alba

- Tényleg és mégis miért kerestél?

- Csak azt akartam kérdezni,hogy kölcsön tudnád e adni azt a kék szoknyádat?

- Igen Alba persze hogy kölcsön adom-mondtam és csalódottan elmentem.Hihetetlen,hogy mindenki elfelejtette a szülinapomat.Mivel nagyon egyedül éreztem magam,ezért inkább hazamentem.

- Kislányom mi történt?

- Mindenki elfelejtette a szülinapomat anya-mondtam és sírva az ölébe bújtam.

- Jaj kincsem biztos nem felejtették el.Na de most töröld le a könnyeidet és énekelj nekem valamit-mondta anyu,én pedig eleget téve a kérésének,a zongorához ültem és elkezdtem énekelni az új dalom.

- Kislányom ez csodaszép volt.Na és mi a címe?

- A címe az hogy szavak nélkül.De még csak az első fele van meg.

- Ne aggódj hamarosan a másik fele is kész lesz.

- Anya én most elmegyek sétálni,majd jövök-mondtam és kisétáltam,Mivel kellemes tavaszi idő volt,ezért levettem,magamról a kabátot.Leültem egy padra mikor megláttam Diegot.

- Lodo már mindenhol kerestelek.

- Hagyj békén jó-kicsit ellöktem magamtól

- Lodo most mi a bajod?

- Micsoda? Az hogy a pasim vagy,mégis elfelejtetted a szülinapomat.

- De az nem úgy van ahogy te gondolod szerelmem.

- Hagyj inkább békén-megfordultam és elindultam,de ekkor a hátára vett és elcipelt magával.

- Na már itt is vagyunk gyere be-én kedvetlenül bementem és feloltottam a lámpát.

- Meglepetés!-mondták egyszerre a srácok,mire én csak elfordultam tőlük.

- Lodo most mi a bajod?-kérdezte tőlem a bátyám,

- Mi a bajom? Az hogy egész nap szóba sem álltatok velem,most meg elvárjátok hogy örüljek ennek a hülye bulinak?Nem köszi elvettétek a kedvem ettől az egész szülinaptól,és a többitől is-sírva kifutottam,ert nem akartam velük beszélni.Túlságosan is fájt nekem amit ma tettek.

Diego szemszöge.

A csajok Lodo után akartak menni,de én beelőztem őket.

- Lodo most mi a baj áruld el nekem.

- Az a baj,hogy azt képzelitek egy bulival majd,elfeledtetitek,hogy egész nep levegőnek néztetek.

- De az csak azért volt,hogy megszervezzük a bulit.

- nekem már nincs kedvem bulizni oké?

- Lodo kérlek ne csináld ezt velem,én bármit megtennék érted

- Tudom és nekem nem ezzel van a gond.

- Akkor gyere vissza kérlek-szó szerint könyörögtem neki,erre ő csak magához ölelt.

Mindketten visszamentünk a srácokhoz,de Lodon még mindig látszott hogy mennyire megvan bántva.Próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni,ezért felhívtam a színpadra,hogy együtt énekeljünk.
A dal után látszott,hogy egy kicsit feldobódott és magához hívott

- Köszi mindent,bár még szomorú vagyok

- Ne legyél az,mert ha szomorúnak látlak,az olyan mintha kést szúrnának belém

- Szeretlek Diego nagyon

- Én is szeretlek Lodovica Comello,mert boldoggá teszed az életemet.

Mikor már nagyon későre járt,hazavittem Lodot. Szerencsére könnyű volt a dolgom,mivel Lodo nem ihat,ezért nem kellett tartanom attól,hogy részeg lesz.Mikor hazaértünk,segítettem neki levenni a ruháját és mindketten az ágyba feküdtünk.

- Köszönök mindent te tényleg a világ legjobb pasija vagy.

- Nem a pasid akarok lenni,hanem a férjed ugye tudod mire gondolok?

- Nézd erről már beszéltünk,még fiatalok vagyunk.Ki szeretném élvezni az életet.

- De mellettem is ki tudnád élvezni.

- Rendben ha tényleg ezt akarod akkor igen.Hozzád megyek,de legalább egy fél évet várjunk ezzel oké?-ennél jobb hírt még soha életemben nem kaptam.Fogtam a gyűrűt,az ujjára húztam és gyengéden megpusziltam a kezét.

- Most a világ legboldogabb férfija lettem hála neked.

- A te érdemed,mert boldoggá teszel-mondta és elaludt a karjaimban.