Lodo szemszöge.

Reggel,a férjem vad bökdösődésére ébredtem.Lassan kinyitottam a szemeimet.

- Jó reggelt anyuka -mosolygott és Miát a kezembe adta. Ez csak egyet jelenthetett, még pedig azt,hogy a lányom most kelt fel. Mivel elég nyűgös volt,ezért megetettem. Ettől persze átváltott mosoly üzemmódba és abba sem bírta hagyni. Hiába ezt tőlem örökölte. Mialatt Diego megcsinálta nekünk a reggelit,én elszórakoztattam, a lányunkat. Hagytam,hogy az egyik hajtincsemmel játszon. Szemmel láthatólag élvezte a játékot.
Mikor felöltöztettem, lementünk,hogy elindulhassunk a stúdióba. Ma kivételesen Miát is magunkkal vittük, mert anyának egy fontos ügyfelével kell találkoznia. Összecsomagoltam neki,és elindultunk. Ruggero, ma nem jön velünk, mert megígérte Mechinek,hogy beviszi dolgozni. Egy óra alatt beértünk, Diego leparkolt és be is mentünk. Mikor besétáltunk a többiekhez, Cande letámadott, hogy a keresztlányával akar lenni. Na ez tipikusan rá vall.
- Na kérem szépen,had legyek most én is vele-kérlelt engem Cande.
- Rendben van tessék-mondtam és a kezébe adtam.Mindannyian a nagyterembe mentünk,mert Sergio-nak igen fontos bejelenteni valója volt.
- Srácok,bemutatom csapatunk legújabb tagját,Justinat. Lengyelországból érkezett ide,hogy csatlakozzon hozzánk-Justina csodaszép.Hosszú szőke haja van és kék szeme.Miután egyesével köszöntött minket,hozzám sietett.
- Jaj,nem hiszem el hogy veled forgathatok, én vagyok a legnagyobb rajongód!-mondta,széles mosollyal.
- Nahát köszönöm ez nagyon kedves tőled-mosolyogtam vissza rá.
- Na és mond csak Facu jár valakivel?-kérdezte,majd az épp Samuval beszélgető Facura pillantott.
- Igen Alba a barátnője,már majdnem 2 éve-mondtam neki,mire eléggé elszomorodott.Remélem nem szerelmes Facuba,mert akkor csak szenvedni fog.Úgy döntöttem,hogy próbálok egy kicsit,felmentem a színpadra és énekelni kezdtem,az Aprendir Decir Adiost. Mindenki odagyűlt és végig engem néztek.Szuper érzés volt újra a színpadon állni.Nagyon szuper,mikor átjár az energia.Mikor végeztem,Miaval együtt elmentünk sétálni,mikor a táncteremből hangos sírásra lett figyelmes.Megkértem Jorgét,hogy vigyázzon a lányomra,amíg én megtudakolom,hogy ki volt az aki ennyire itatta,az egereket.Bementem,hát a táncterembe és megláttam Albat,akit épp Cande vigasztalt.
- Alba mi történt?-guggoltam le mellé.
- Úgy félek,mert Justina és Facu,nagyon jól elvannak együtt,félek hogy el fogom veszíteni.

- Erre ne is gondol,Facu szeret téged,ez sosem fog megtörténni,nyugtattam a barátnőmet.
- Na jó csajok van egy ötletem,mi lenne ha énekelnénk?-próbálta oldani a feszültséget Cande.
- Nem előtte beszélnie kell Facuval-mondtam és felállítottam Albat. Szerencsére,sikerült rávennem és odament Facuhoz,mi pedig Candeval,hallótávolságon belül maradtunk.
-Facu figyelj beszélhetünk?
- Igen,de mi a baj?Te sírtál?Megbántott valaki?
- Csak azt szeretném tudni,hogy Justina elválaszthat e minket egymástól?
- Ez soha nem történhet meg,mert szeretjük egymást-mondta neki Facu és megcsókolta,mi pedig Candeval mosolyogva néztük végig a jelenetet.Elbúcsúztam a barátnőmtől és hazaindultam Miával. Diego,csak később jön haza,mert még el kell intéznie valamit.Mikor hazaértem,csak a bátyámat találtam otthon.
- Szia Rugge,te máris végeztél?-kérdeztem tőle.
- Igen,szerencsére,Mechi nem könyörgött,hogy maradjak ott-nevetett.
- Nézd csak mit találtam Rugge-mutattam Rugge kedvenc cipőjére.
- Hé az az enyém ad szépen vissza-mondta,de én nevetve felszaladtam vele a lépcsőn.Erre ő megfogta a cipő elejét,én pedig a cipő végét,és elkezdtük húzni magunk felé.Azonban Ruggero,túl erőset rántott,én pedig láttam,ahogy zuhanok,majd minden elsötétült előttem.

Ruggero szemszöge.

Mikor láttam,hogy a húgom lezuhant,odamentem hogy megnézzem hogy van. Szerencsére nem sok lépcsőfokot zuhant le, de így is nagyon megijedtem.
Azonnal felhívtam a mentőket,akik szerencsére,gyorsan odaértük értek és bevitték a kórházban.Természetesen én is velük mentem.Útközben felhívtam Doigot is.

- Haló Ruggero mi történt?-kérdezte.

- Lodo csak játszottunk,de leesett a lépcsőről

- Mond hogy ez most valami vicc Ruggero.

- Nem bárcsak az lenne siess kérlek-mondtam és lecsaptam a mobilt.Mikor beértünk a kórházba,az orvosok elvitték én pedig ott maradtam a folyosón teljesen egyedül.

Diego szemszöge.

Amint megtudtam Ruggerotól mi történt,a gázra tapostam és siettem haza,felkaptam a lányomat a bölcsőjéből,és siettem vele a kórházba.A többiek már mind ott voltak.

- Mi történt hol van most?-kérdeztem idegesen.

- Még vizsgálják de Ruggero mi történt?-kérdezte könnyes szemmel Mechi

- Csak játszottunk egy cipőn,de túl erőset rántottam,elveszítette az egyensúlyát és leesett.

- Na idefigyelj Ruggero,ha bármi baja esik,azt nagyon megfogod bánni-közöltem vele és kirohantam a kórházból.Leültem a hideg kőre és eszembe jutott,amit tegnap mondott nekem Lodo,hogy fél attól,hogy nem láthatja majd felnőni a lányunkat.Erre még jobban elszomorodtam és képtelen voltam abbahagyni a zokogást.Az apámat és a húgomat már el kellet veszítsem,őt már képtelen lennék. Alba odament hozzám,mert az orvos velem akart beszélni.

- Doktor hogy van a feleségem,meg fog halni?-kérdeztem tőle.

- Ezt egyelőre nem tudjuk megmondani most csak annyit tehetünk hogy várunk-mondta és otthagyott.Én pedig bementem a feleségem szobájába,ahol egy gép pittyegése jelezte,hogy még életben van.A jobb lába,teljesen be volt kötve.Odaültem mellé és csak vártam.Vártam egy pillantása,bármire,amitől úgy érzem van még remény.