Mechi szemszöge.

- Én Mechi vagyok a barátnőd.Nem emlékszel rám?

- Sajnos nem emlékszem rád-a szívem darabokban hevert.Alig tudtam felfogni,hogy pasim,nem emlékszik rám.Csalódottan,kimentem a teremből és hagytam,hogy a többiek is bemehessenek hozzá.Hihetetlen,hogy csak rám nem emlékszik.Ezt nem értem,miért kellett nekem ez? Mit tettem,hogy ezt érdemeltem? Fogtam magam és elmentem sétálni.Kicsit hűvös volt az idő,de nekem ez pont jól jött.Így jobban érzem magam.A szél elkezdte fújni a szőke hajamat.Csak sétáltam,miközben azon gondolkoztam,hogy kerülhettem ilyen helyzetbe.Ekkor megláttam Diegot.
- Szia minden rendben?-kérdezte tőlem.

- Szerinted mi lehetne rendben? Hogy lehet,hogy csak rám nem emlékszik?

- Nyugodj meg,ma viszik haza a kórházból és neked is ott kell lenned.

- Mi lesz,ha soha nem fog emlékezni? -kérdeztem.

- Ugyan már,ne legyél ennyire pesszimista. Emlékezni fog.
- Köszönöm,ezzel most nagyon feldobtál- mondtam neki és megöleltem.

Hazakísért,amíg átöltöztem.
Mikor elkészültem,beszálltunk a kocsijába,és elindultunk a házukhoz. A gyomrom görcsben volt,amikor megérkeztünk. Bementünk a házba,ahol már Ruggero is ott volt.Én csak mosolyogtam egyet.

- Szia Ruggero-köszöntem neki.

- Szia Mercedes,nagyon csinos vagy.

- Köszönöm. Na és jobban vagy már? -kérdeztem tőle.

- Igen már sokkal jobban érzem magam,köszönöm,hogy megkérdezted.

- Akkor én nem is zavarok tovább -mondtam,de ekkor Ruggero elkapta a karom

- Ne menj,inkább maradj még itt -mosolygott rám.

- Hát ha te is ezt szeretnéd,akkor legyen itt maradok még.
- Ez szuper,akkor gyere -mondta nekem,átkarolt és megpuszilt.

Ez most igazán jól esett,hogy annak ellenére,hogy nem tudja ki vagyok,mégis próbál közeledni hozzám. Bementünk a szobájába,én az ágyra ültem,míg ő az asztalhoz,és elkezdett játszani a gitárján.
- Nagyon klassz új dal?-kérdeztem.
- Az akar lenni,de sehogy sem akar összeállni.
- Ha akarod segíthetek neked.
- Persze ez szuper köszi-mosolygott rám.
- Ugyan már ezt ne köszönd,szívesen segítek neked -mondtam és ismét elkezdett gitározni,de ezúttal,én is énekeltem vele.A dala címe Luz camara y accion. Nagyon szuper dal,mint ő maga.Igazán jól elvoltunk együtt.Rengeteget nevettünk,és próbáltam neki mesélni a kapcsolatunkról is.

Lodo szemszöge.

Boldog voltam,hogy Ruggero és Mechi olyan jól elvoltak.Ez kicsit feldobta a barátnőm hangulatát is.Úgy döntöttem,hogy pihenek egy kicsit,hogy ne legyek fáradt.A szundikálásomból,egy apró puszi ébresztett fel.Mikor kinyitottam a szemem,megláttam a lányomat,aki éppen az ölemben csücsült.Felvettem és egy jó nagy puszit nyomtam az arcára.Ekkor jelent meg Diego is,fülig érpő mosollyal az arcán.Felálltam és odasétáltam hozzá,majd a kezébe nyomtam a lányunkat. Mia elkapta a férjem arcát és nyomott rá egy puszit

Rájuk mosolyogtam,Mia pedig elkezdett az ajtó felé mászni.Biztos a kertben akart játszani,ezért Diego kiengedte.Nagyon jó látni,hogy ilyen tökéletes családom van.Egy isteni férj és egy csodálatos gyerek.Kell ennél több? Szerintem nem.Odamentem a férjemhez és egy puszit nyomtam az arcára.
- Na most ide jöttél hízelegni?-kérdezte tőlem.
- Na Domingez többet sem csinálok ilyet-vágtam be a durcit.

- Ugyan már csak vicceltem,nagyon jól esett gyönyörű-kacsintott rám,mire elnevettem magam.
- Ugye tudod mennyire szeretlek?
- Annyira nem mint én téged-mondta és megcsókolt.