Lodo szemszöge.

Másnap mindannyian,Mechinél ébredtünk.Mi Diegoval,a kanapén aludtunk el,a többiek pedig mind máshol.Kikászálódtam Diego karjaiból,majd nekiláttam a reggeli melegszendvicsnek.Miután elkészültem,felébresztettem a többieket,hogy megreggelizhessenek és elindulhassunk a stúdióba.A forgatások nem állhatnak meg,még akkor sem,ha tegnap eléggé kirúgtunk a hámból.Miután mindenki felébredt,tálaltam a reggelit.Nagyon hamar elfogyott az összes szendvics,én pedig ezt annak vettem,hogy ízlett nekik.Szerencsére Mechi adott nekem ruhát,ezért nem kellett hazamennem.Én Diegoval mentem be a stúdióba.Most kivételesen gyalog,mert leesett az első hó.

- Olyan jó volt a tegnap este-súgta a fülembe.

- Igen főleg mert,veled lehettem-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.

- Na és van mára valami terved?-kérdezte tőlem.

- Nem semmi különös,lehet,hogy elmegyek egy kicsit Mechivel,úgyis rég voltunk kettesben.

- Mutatni szeretnék neked valamit -mondta és elvitt egy régi raktárba,ami teljesen fel volt újítva. Mintha egy mini suli lenne.Bementem Diegoval és megcsodáltam a helyet.

- Ez gyönyörű,de mégis minket hoztál ide?-kérdeztem tőle.

- Mert ezt a helyet,Rodrigo és én közösen kezdtük el megtervezni és már csak fel kell újítani és üzemképes lesz.Igazad volt,nem utálhatom őt amiatt mert beleszeretett az anyámba.De ez az egész egy kicsit közelebb hozott minket.Már kezdem őt elfogadni és szeretném,ha valóra válna az álma.

- Örülök,hogy ezt mondod.Ez a hely különleges,úgy érzem,hogy itt majd valóra válhatnak az emberek álmai.Boldog vagyok,hogy elfogadtad őt-mondtam neki és megöleltem.Végre eggyel kevesebb a gond.Láttam,hogy Rodrigo is bent van,ezért köszöntünk neki,én pedig gratuláltam a helyhez.Mikor végeztem,úgy döntöttem,hogy elmegyek egy kicsit sétálni.Szerettem volna szívni egy kis friss levegőt.Út közben találkoztam Candeval,aki szokatlanul furcsa volt.Oda is mentem hozzá.

- Szia csajszi mi a baj? Történt valami?

- Velem semmi,miért kérdezed?-válaszolta egy kicsit feszülten.

- Biztos olyan furcsa vagy.Tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz.

- Tudom,de komolyan nincs semmi,csak rosszul aludtam ennyi.De szerintem menjünk,mert a végén még elkésünk-mondta és tuszkolt volna el.Mintha lett volna valami,amit nem láthatok.

Hé mi az? Had nézzem meg-mondtam és megfordultam,ekkor megláttam ahogy Diego,egy számomra tök ismeretlen csajt ölelget.Erre féltékeny feleség üzemmódba váltottam és odamentem hozzájuk. Cande,loholt a nyomomban.

- Szia drágám mit keresel itt?

- Szerelmem szeretném bemutatni neked Ericat-mondta,az ismeretlen csaj,pedig felém nyújtotta a kezét,de én ahelyett,hogy kezet fogtam volna vele,dühösen tovább álltam. Cande még mindig futott utánam.Én dühösen leültem egy padra.

- Hé te csak nem féltékeny vagy?-kérdezte nevetve.

- Ki? Én nem, mégis honnan veszed?

- Onnan,hogy elhúzod a szavaidat és csak akkor szoktad ezt csinálni,mikor féltékeny vagy.

- Nézd én nem vagyok féltékeny és soha nem is voltam az.

- Ja persze,de komolyan te Diego unokatesójára vagy féltékeny?

- Hogy micsoda? Az unokatestvére? -kérdeztem ledöbbentem.Azt hiszem lesz mit magyarázkodnom Diegonak. Elköszöntem Candetol és sietve a stúdióba mentem,ahol Diego éppen a kottáit rendezgette.Oda mentem hozzá és leültem vele szemben.

- Nézd ne haragudj amiért ilyen voltam az unokatesóddal.

- Tudom hogy féltékeny voltál,elhúztad a szavakat mikor beszéltél.

- Ne már,most már te is kezded-sopánkodtam.Hihetetlen,hogy ennyire kiismerhető vagyok.

- Na jó,de most már tényleg mennem kell Mechihez szeretlek majd beszélünk -mondtam neki és otthagytam.A parkba mentem,mert megbeszéltük,hogy ott találkozunk. Azonban mikor odaértem,csak egy síró Mechit találtam ott. Odaszaladtam hozzá és megöleltem.Ő sírva a vállaimra borult.

- Mechi hé mi a baj? Miért sírsz? -kérdeztem tőle.

- Ruggero megcsalt engem.Méghozzá Candeval -zokogott.Én teljesen ledöbbentem. Hiszen már szakítottak.Vagy mégsem? Teljesen összezavart az egész,és alig bírtam elhinni a dolgot. Mechi előkapta a mobilját,és onnan mutatta meg a videót.

A felvételen tisztán látszott,hogy Ruggero megcsókolja Candet,aki még élvezte is.De hogy tehették ezt Mechivel? Hiszen ő nem tett semmi rosszat.Ráterítettem a felsőmet és elkísértem magunkhoz.Felmentünk a szobámba és megkértem,hogy pihenjen egy kicsit.Nem szerettem volna,ha hallaná,hogy miket mondok a bátyámnak.Még a végén megvédené,vagy valami.Lementem a lépcsőről és kiabálni kezdtem.

- Ruggero Pasquarelli azonnal gyere le -kiabáltam neki,amit anya és Jeremias is meghallott.

- Kincsem mi a baj? Miért kiabálsz?

- Most majd megtudjátok,hogy milyen a kis fiacskátok.

- Hé mi a baj?-jött le az említett,én pedig tiszta erőből megpofoztam.

- Hogy tehetted ezt Mechivel? Ő szeret,te meg megcsalod?

- Mi ugye nem látta azt a videót? -kérdezte ijedten.

- Mindenki látta Ruggero. Csalódtam benned,én nem ilyennek ismertelek meg-mondtam azzal,ott is hagytam. Diego már ott volt a szobámban és éppen Mechi homlokát simogatta.

- Jobban van már?-kérdeztem tőle.

- Egy párszor felébredt,de jobban van-mondta,én pedig szomorúan hozzábújtam. Úgy sajnáltam,nem hiszem el,hogy Ruggero ennyire kihasználta.Nem ezt érdemelte.

Mechi szemszöge.

Már este tíz volt,mikor nagy hangzavarra keltem fel. Lodo zokogva rohangált fel alá és hallottam,ahogy a kórházat említi.Én kiszaladtam hozzájuk.

- Hé mi történt?-kérdeztem tőlük.

- Mechi inkább feküdj vissza-mondta Diego és vissza akart tessékelni a szobába.

- Addig nem,ameddig el nem áruljátok mi történt!

- Ruggeronak balesete volt,most vitték be a kórházba-mondta Lodo sírva.Ekkor egy pillanatra megállt bennem az ütő.Csak ott akartam lenni a kórházban. Szerencsére megengedték,hogy velük menjek.Egy óra alatt már ott is voltunk.Sietve megkerestük Ruggero szobáját és helyet foglaltunk.

- Ugye nem fog meghalni? -kérdeztem,miközben patakokban folytak a könnyeim.

- Erre gondolni se merj-nyugtatott minket Diego. Ekkor befutott Cande is.

- Mechi beszélnem kell veled.

- Kérlek,hagyj a magyarázatoddal.

-  De az a csók csak egy próba volt, egy felvétel miatt kellett. Egyikünk sem akarta hogy kikerüljön a netre.

- Csak nem akarom,hogy meghalljon -mondtam és sírva átöleltem.Nagy sokára az orvos is megérkezett,mi pedig egyszerre pattantunk fel a helyünkről.

- Doktor úr hogy van?-kérdezte Lodo

- Szerencsére a sérülései nem túl súlyosak.

- Bemehetek hozzá?-kérdeztem tőle.

- Igen menjen csak -mondta én pedig kinyitottam az ajtót és bementem.Leültem a mellette lévő székre és megfogtam a kezét.A kezei jég hidegek voltak,és nyomasztott,hogy mi lesz vele.Ekkor azonban kinyitotta a szemeit,én pedig nagyon megörültem.

- Ruggero jól vagy?

- Igen,de te ki vagy?