Lodo szemszöge.

Reggel mikor felébredtem, és kinyitottam a szemeim láttam, hogy az egész udvart hó borítja.Vagyis hivatalosan is megkezdődött a tél.A hó, nagy pelyhekben hullott a földre, és csak úgy szikrázott a talajon.Ma egy különleges napnak nézünk elébe.Ma van karácsony, a nap, amikor végre együtt lesz a családom.Az este kicsit más lesz, ugyanis a családomon kívül ott lesz még Ruggero apja, Mechi mamája Florencia és az apukája, valamit Alba és Cande anyukája is nálunk lesznek.Egy szóval, igazi családi ünneplés lesz.Kómás fejjel baktattam le a konyhába, mikor Diego már egy hatalmas dobozzal várt engem.Lesétáltam hozzá, majd a dobozra pillantottam.

- Jó reggelt drágám, mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.

- Neked is jó reggelt, na és mi ez az ajándék.

- A karácsonyi ajándékod, de igazából a családunknak szántam.

- Na és megmutatod?-kérleltem.

- persze-mondta és kinyitotta a doboz fedelét.A dobozból, két szem kukucskált ki.Belenyúltam és egy apró kiskutyát vettem ki belőle.A kutya igazán kicsi volt még, fehér és göndör szőre volt.
- Nahát milyen aranyos, na és mi a neve?
- Mondjuk lehetne Domingo, mit szólsz?
- Ez tetszik, de most már igyekezzünk, mert el fogunk késni-mondtam, majd a kiskutyával együtt elindultunk.Ma lesz egy konferencia, ahol hivatalosan is eláruljuk, pontosan mikor folytatjuk a turnét, illetve az újságírók is feltehetnek pár kérdést.Az út nagyon hosszúnak tűnt.Mivel csúsztak az utak, ezért lassan mentünk, hogy semmi bajunk se essen.Mikor megérkeztünk a többiek már ott voltak, de a levegő a tegnap történtek miatt, eléggé fagyos volt.Mikor megérkeztünk, egyesével megölelgettem a lányokat.Persze a csajok egyből kiszúrták a kutyámat, és le is támadták szegényt. Alba még fotót is csinált velem, és Domingóval, nagyon aranyos kis kép lett.

@AlbitaNavarro: Az új kedvencemmel@LodoComello

Nem sokára, el is kezdtük az interjúkat.Miután helyet foglaltunk, jöttek is a kérdések.

- Lodovica, tudjuk, hogy Alba és Candelaria a legjobb barátnőid, de melyiket szereted jobban?-kérdezte az egyik újságíró.A lányok tágra nyílt szemekkel meredtek rám.

- Ez egyszerű, egyiket sem szeretem jobban a másiknál.Mindkettőjüket gyerekkorom óta ismerem, és képtelen lennék választani közülük.

- Diego, mégis mi a véleményed arról, hogy Jorge még mindig táplál érzéseket a feleséged felé, annak ellenére, hogy Martinaval jár?-ebben a pillanatban,minden megfagyott.Csak annyit vetem észre, hogy Diego dühösen fut oda és neki taszítottak Jorgét a falnak. Sergio kirángatta őket, mielőtt még az újságírók bármit is tehettek volna.Gyorsan utánuk rohantam.
- Remélem nem igaz az amit az a nő állít!-kiabált Diego.
- Na és ha igen? Akkor mit tennél mi?
- Beverném a képedet-mondta és neki akart menni, de Nico, még idejében leállította.
- Elég legyen végre!-kiabáltam rájuk.Ma karácsony van, egyébként is Jorge már nem szerelmes belém, ezt te is jól tudod-fordultam a férjem felé.
- Tudom és sajnálom, csak túl reagáltam-mondta és békülékenyen  nyújtotta a kezét Jorge felé, majd kezet ráztak.Megöleltem mindkettejüket, majd hazamentünk mindannyian.Anya és a szülők, már mind ott voltak és készülődtek.Köszöntünk nekik, és asztalhoz ültünk.A vacsora mennyei volt.Anyu Mechi anyukájával együtt készítették a sült csirkét.A desszert természetesen rengeteg sütemény volt, aminek persze mindenki örült.