Diego szemszöge.

Miután megtudtam,hogy az én szépséges Lodom ugyanabban a betegségben szenved,mint anno a húgom,képtelen voltam abbahagyni a zokogást.Nem tudnám elveszíteni,mert mellettem kell lennie.Féltem,hogy fog reagálni,a történtekre,ezért bementem hozzá.Az arca,sápadt volt,és könnyek áztatták,Tehát már tudja az igazat.

- Diego örülök hogy most itt vagy-mondta,majd a karjaimba vetette magát.

- Igen itt vagyok és itt is leszek történjen bármi,remélem ezt tudod.

- El kell mondjak valami fontosat. Diego nem igaz az hogy,gazdag vagyok mert nem vagyok az az egyetemet sem jártam végig.Mert a nővéremnek is ugyanez volt a baja,mint most nekem,és anyuék nem tudták fizetni az egyetemet.-ekkor egy pillanatra megremegtem.Szóval Lodo nővére is meghalt?Akkor már értem,miért hiányozhatott annyira a családja.

- Lodovica nem számít,azért tetted,mert nem akartad hogy tudjuk ezt,én megértem és szeretlek.Nekem is van egy titkom.Tudtam arról amire Tini készül,és már bánom hogy nem mondtam el neked.

- De ugye többször nem lesz ilyen és soha többé nem hazudunk majd egymásnak igaz?

- nem lesz ilyen.Az én húgom is rákban halt meg mint a nővéred.

- A húgod is?Akkor azért voltál a múltkor annyira szomorú igaz?

- Igen nagyon fáj,hogy nincs velem és szenvedek-ekkor Lodo magához húzott és megcsókolt.

- Tudd Diego,hogy bármi is lesz veled leszek mert szeretlek.

- Na és mikor kezdik el a gyógyszerezést?

- nem lesz gyógyszer.Nem vállalok semmilyen kezelést.

- Mi az hogy nem vállalod akkor mi lesz?

- Diego értsd meg nem akarok keresztül menni azokon amiken a nővérem.Ő erős volt de én nem vagyok az-ekkor éreztem,hogy minden reményem hogy Lodoval lehessek szertefoszlott.

- Csak azt ígérd meg,hogy itt leszünk egymásnak oké?

- Örökké még a síron túl is együtt leszünk.

Lodo szemszöge

néhány órával később,már a stúdió felé vettük az irányt,mert szeretettem volna egy fontos bejelentést tenni.Már mindenki ott volt.

- Lodo mi a baj történt valami?Miért hívattál minket ide?-kérdezte Alba

- Srácok,leukémiám van,ezért nem folytathatom veletek a közös munkát-ekkor a teremben néma csönd lett.A többiek lesújtva álltak,még Tini és Mercedes is.

- Mi mégis miért hogyan ez nem lehet igaz-zokogott Cande.

- Srácok  úgy döntöttem,nem vállalok semmilyen kezelést,mert nem akarom az életem még hátralévő részét úgy leélni,hogy összetört vagyok.

- Na és ránk nem gondolsz?Hogy lehetsz ilyen önző Lodo-Mondta Alba ő is zokogva.

- Ti gondoljatok rám.Én így döntöttem tartsátok ezt tiszteletben kérlek-mondtam nekik,majd sírva kiszaladtam. Ruggero pedig rögtön futott utánam.

- Húgi várj egy kicsit-ekkor megálltam

- Ruggero te miket beszélsz nem vagyok a húgod.

- De igen az vagy,az anyukád és az én anyukám egy és ugyanaz a személy-mondta,majd magához ölelt.Nem is tudtam semmi mondani.csak öleltem őt.Az életemnek lassan vége,de megtudtam,hogy van egy bátyám,ráadásul az a bátyám akit mindig is szerettem volna