Lodo szemszöge.

- Justina rendben van feleségül veszlek, de lőtte engedd el Albat- parancsolt rá Facu Justinára, mire az lesütötte a szemeit.

- Te komolyan elvennél engem azért, hogy elengedjem Albat? De ez nem jó így

- Most meg miről beszélsz nem értelek

- Azt, hogy ezt nem akartam, csak a szerelem elvette az eszemet és nem gondoltam át mit teszek.

- Nézd a szerelem mindenkinek elveszi az eszét, ez amolyan természetes dolog- nyugtattam Justinát, akinek megeredtek a könnyei. Facu is látta, mennyire megbánta amit tett, ezért magához ölelte a lányt.

- Tudod, még ha nem is igaziból, de megérdemled azt az esküvőt, mert végül a helyes utat választottad-  Facu felém biccentett, én pedig levettem az ujjamról, a Diegotol kapott gyűrűmet. Facu Justina ujjára húzta, a gyűrűt, majd egy puszit nyomott a szájára.

- Ezt meg sem érdemeltem Facu, mert gonosz voltam veletek.

- Mindenki érdemel egy második lehetőséget- Justina sarkon fordult és elment, Facu pedig megcsókolta a zokogó barátnőmet. Szerencsére Albanak nem esett komolyabb baja, ezért orvost sem kellett hívnunk hozzá. Végre mindenki fellélegzett, köztük én is, hiszen végre visszakaptam a barátnőmet, Facu pedig a szerelmét. És ami a legjobb: Facu és Alba holnap összeházasodnak. Most éppen a kanapén fekszem, az ölemben pedig a férjem feje pihen. Annyira imádom, mikor itt van mellettem, és élvezhetem a csókjait, a simogatásait és a szerelmét.

- Ugye most már megnyugodtál?- kérdezte tőlem és egy puszit nyomott a számra.

- Igen végre megkerült Alba. De mi lenne, ha ma megint elmennénk randizni?- kérdeztem sejtelmesen.

- Ez jól hangzik, de mi lenne ha most a kicsiket is elvinnénk magunkkal?

- Jól hangzik akkor mehetünk?- kérdeztem, mire a férjem felpattant a helyéről, és a kicsikért futott a szobába. Én természetesen jót nevettem ezen. Mikor felöltöztettük a kicsiket, el is indultunk. A közeli parkba mentünk, ahol Mia és Diego rohangáltak nevetve, én pedig a kicsi Rodrigoval játszottam. Közben mosolyogva pillantottam a férjemre és a lányomra, akik felszabadultan játszadoztak. Mikor már alaposan kifáradtak, leültek ők is és elkezdtünk ebédelni. Ebéd után, kicsit leültem a fűbe Diegoval.

- Olyan jó végre kettesben lenni, és élvezni a szerelmünket drágám.

- Igen végre minden megoldódott Diego. Most már nem kell izgulnunk semmi miatt.

- Olyan jó látni, a mosolyt az arcodon. Mikor rám nevetsz és piszkálod a hajad, az többet ér nekem mindennél.

- Te mindig meg tudsz engem lepni. Néha el gondolkodom, hogy ugyanazzal a Diegoval vagyok e, aki mindig annyira magabiztos volt és nem tartott semmitől.

- Nem én már nem vagyok ugyanaz az ember. Megtanultam szeretni, és türelmesnek lenni, mert érted megérte ez az egész. Segítettél abban, hogy jobb lehessek és megtanuljak együtt dolgozni másokkal.

- Amikor ilyeneket mondasz nekem, akkor az mindig melegséggel tölti el a szívemet.

- Elárulhatok neked egy titkot?- súgta a fülembe.

- Persze szeretem a titkokat.

- Annyira szerelmes vagyok beléd, hogy az már zavarba ejtő. Nem is értem, de mindig mikor a közelemben vagyok, nem tudok nem rád koncentrálni és megtenni mindent, hogy te boldog lehess- erre én csak megcsókoltam őt. Tudom, hogy mennyire szeret, hiszen ezt minden nap ki is mutatja. Csodálatos férj és apa, e ami a legfontosabb csodálatos ember. Boldog vagyok, mikor mellette lehetek. Miután befejeztük a beszélgetést, elköszöntünk egymástól, ugyanis Cande és Alba már vártak engem, hogy elmenjünk vásárolgatni. Már régen voltunk hármasban, e úgy döntöttünk, most bepótoljuk az elmaradást. Először, egy szépségszalonba mentünk, ahol kaptunk manikűrt meg pedikűrt is.

Igen a nap végén, persze teljesen véletlenül megjelent Facu is. Bár én abban biztosabb voltam, hogy csak Alba miatt jött, nem pedig azért, mert annyira jó barát. Miután elköszöntem a csajoktól, hazaindultam, hogy elmondhassak a férjemnek egy nagyon fontos dolgot. Nem régiben felajánlottak nekem egy turné lehetőséget Európában, én azonban nem tudom, hogy elfogadjam e. Diego és a kicsik nekem a legfontosabbak, és nélkülük nem bírnám ki ezt az egészet. Miután hazaértem, láttam, hogy a férjem a kicsikkel együtt alussza az igazak álmát, ezért nem akartam megzavarni őket. Nyomtam egy puszit az arcukra, majd a férjem mellé bújva, engem is elnyomott az álom.