Lodo szemszöge.

- Miket beszélsz Diego? Komolyan mondtad? Neked teljesen elment az eszed.

- Drágám, kérlek hallgass meg, nem akarok veszekedni veled.

- Elegem van ebből a beszélgetésből. Inkább ne is szólj hozzám- Fogtam maga és visszamentem a szobába. Mégis mit gondolt? Hogy majd örömömben a karjaiba vetem magamat? Nem várhatja el, hogy megértsem ezt az egészet. Szörnyen elkeserített a tudat, hogy képes csak úgy otthagyni a műsort. Ahogy teltek a napok, ez az érzés inkább bűntudatba fordult át. Már Buenos Airesben vagyunk, de alig látom Diegot. Ez a tudat pedig elborzaszt engem. Úgy döntöttem, hogy kiderítem mi van a férjemmel.

- Ruggero mi van Diegoval? Már napok óta nem láttam.

- Die elköltözött Lodo. Azt mondta, hogy nem bírja elviselni, hogy már nem szereted őt.

- De hát szeretem őt. Bátyus most mit csináljak? Nem maradhatok egyedül a kicsikkel.

- Nyugodj meg húgi, minden meg fog oldódni- mondta és magához ölelt. Szörnyen éreztem magamat. Elüldöztem magamtól a férfit, akit szeretek. Mindezt puszta bizalmatlanságból. Nem bíztam meg benne, nem is hagytam, hogy megmagyarázza a dolgokat. Fogtam magam, és elmentem sétálni a parkba. Próbáltam kiszellőztetni a fejemet, és rájönni arra, hogy hová mehetett Diego. Csak sétáltam, és sétáltam, mikor egy ismerős hangra lettem figyelmes. Közelebb mentem és a parkban megtaláltam a férjemet, aki egy csodálatos dalt énekelt és gitáron kísérte magát. Kicsit közelebb mentem, hogy halhassam.

Mikor meglátott engem, a szája mosolyra húzódott. Már tudom, hogy nem utál engem, ezért odamentem hozzá. Ő pedig letette maga mellé a gitárját.

- Diego figyelj én annyira sajnálom, csak azt akartam mondani hogy....

- Boldog évfordulót drágám!- A szemeim kikerekedtek. Hogyan lehettem ennyire buta. Teljesen kiment a fejemből, hogy ma van az évfordulónk.

- Ne haragudj, teljesen kiment a fejemből és nm is hallgattalak meg téged, te meg miattam költöztél el.

- Igen miatta költöztem el, mert akartalak lepni téged drágám. Nem utállak téged. Igaz, hogy nem esett jól, hogy nem hallgattál végig, de soha nem lennék képes utálni téged. De most elmondom az egészet. Igen tényleg felmondtam, de ez nem azt jelenti, hogy vége a kapcsolatunknak. Csak már kimerültem és nem érzem magamat már képesnek arra, hogy még jobban megerőltessem magamat. De ne aggódj, te l fogsz járni próbálni, és mikor hazaérsz, én ott foglak várni téged, hogy kényeztesselek és veled töltsem a nap további részét.

- Olyan csodálatos vagy, meg sem érdemellek téged Diego.

- Ne mondj már ilyet nagyon szeretlek téged. Még az ajándékodat sem adtam oda.

Vettél nekem ajándékot?- A szemeim csillogni kezdett és a férjemhez bújtam. Elővett egy apró dobozt a zsebéből, és átnyújtotta nekem. Én kinyitottam és megláttam benne egy csodaszép nyakláncot, a neveink kezdőbetűjével. Annyira meghatódtam, hogy egy apró könnycsepp jelent meg a szemem sarkában.

- Remélem tetszik és nem akartalak felizgatni. Azt szeretem volna, ha boldog lennél.

- Az is vagyok, mert melletted minden gondomat elfelejtem és nagyon de nagyon szeretlek drágám- Ő közelebb jött hozzám, és megcsókoltuk egymást. Csodálatos volt. Mikor megcsókol, ezer pillangó repdes a gyomromban.

- Na jó drágám, most menjünk átöltözni, nehogy lekéssük az eljegyzést.

- Milyen eljegyzést? Miről beszélsz?

- Arról, hogy Facu ma megkéri Alba kezét, úgy hogy ha nem akarsz lemaradni róla, azt ajánlom, hogy siess- Nagyon meglepett amit mondott, de természetesen örültem neki. Gyorsan hazamentünk, és felöltöztünk. Én egy kék felsőt vettem fel, egy hozzáillő szoknyával és lapos sarkú cipővel. A hajamat begöndörítettem, és úgy vártam Diegot. A férjem, bőrdzsekiben volt, amiben nagyon de nagyon dögös volt. Anya és Jeremias vigyáztak a kicsikre. Beültünk a kocsiba és elindultunk, Die közben beszélt Facuval, aki megnyugtatott minket arról, hogy minden a helyén van. Helyszínnek kibéreltek a srácok egy diszkót. Mikor odaértünk, a többiek már mind ott voltak. A rácok előkészítették a zenét, a lányok pedig csinosítgatták magukat.

- Lodo nagyon jól nézel ki- ölelt át engem a vörös hajú legjobb  barátnőm.

- Nálad senki sem szebb barátnőm- Miután minden a helyén volt, már csak Alba hiányzott. Facu felhívta őt telefonon, azonban Alba nem vette fel. Egy órával később, már mind nagyon aggódtunk, mert Alba soha egyetlen alkalmat sem tudna kihagyni, hogy Facuval lehessen. Nagyon aggódtam, hogy valami baj lehet Albaval. Ekkor megjelent Facu, az arca pedig fal fehér volt.

- Facu mi történt? Tudsz már valamit Alba-ról? - kérdeztem idegesen.

- Justina.... Justina elrabolta Albat!