Lodo szemszöge.

Ma végre hazavihettük, a kicsi Rodrigot. Diego választotta ezt a nevet neki, és szerintem is igazán illik hozzá. Anya elvitte Miát játszani, hogy ne legyen egyedül. Ma ugyanis, találkozni fogok az új testvéremmel, pontosabban Ruggero öcsével Leonardo-val. Már mindannyian nagyon várjuk, hogy megismerhessük őt. Diegot, meg egész nap nem láthatom, ami teljesen elszomorít. Nem tudom, hogy  fogom kibírni nélküle. Szerencsére, reggel még otthon volt és el tudtam köszönni tőle.
- Nem akarom elhinni, hogy ma egész nap külön leszünk- szomorkodtam.
- Édesem, ne aggódj nem fogok más nőkkel találkozgatni, csak a srácokkal próbálunk, ígérem, hogy sietek haza.
- Ne aggódj, majd meg leszek valahogy- közöltem és kiléptem a ház ajtaján. Nagyon nem esett jól, hogy el kell szakadjak tőle, akár csak egy napra is. De nem volt szabad szomorkodnom, hiszen ma van a napja, hogy találkozom az új testvéremmel. Megindultam hát, az étterembe, ahol Jeremias Rugge Mechi és természetesen Leonardo vártak rám. Az idő mondhatni, nem volt túlságosan kegyes hozzám. Rettenetesen tombolt a szél. Én mégis kibírtam mer ki kellett bírnom. Lassacskán megérkeztem és bementem az étterembe.
- Lodo nagyon örülök, hogy eljöttél- köszöntött Jeremias és nyomott két puszit az arcomra.
- Köszönöm a meghívást, nagyon jól esett az egész.
- Húgi, drága egyetlen barátnőm Mechi- szeretném nektek bemutatni, a Pasquarelli család legifjabb tagját Leonardot- erre az egyik asztal mögül előugrott, egy 12-13 év körüli fiú. Nem meglepően, Ruggero hasonmása a gyerek. Ugyanaz a haj, ugyanaz a nagy barna szemek. Először természetesen Jeremiashoz ment és megölelgette őt. Ezek után én következtem.
- Szia biztosan te vagy az új nővérem Lodo. Én Leonardo vagyok a testvéred.
- Nahát, milyen kis udvarias vagy- mondtam neki és átöleltem. Ez a szép pillanat, azonban nem tartott sokáig, ugyanis mikor a szeme Mechi hosszú szőke hajára szegeződött, rögtön ellökött magától.
- Mercedes Lambre, el sem hiszem, hogy előttem áll a földkerekség legszebb lánya.
- Tetszik nekem a gyerek!- Vigyorgott Mechi és hátradobta a haját. Természetesen nagyon szereti, ha megdicsérik ez most sem volt másképpen.
- Igen, igen nagyon szereted Mechi, de te a barátnőm vagy inkább velem legyél- Szólt közbe a bátyám. Látszott rajta, hogy zavarja az, hogy Leo ennyire nyomul Mechire. Én csak nevetni tudtam az egészen.
- Ugyan már dinoszaurusz, a kisasszony most velem akar lenni. Mechi elkísérnél engem fagyizni?- kérdezte Leo és a karját nyújtotta Mechinek.
- Na hát, ilyen apró kísérőm még sose volt, de kicsit se bánom- Erre előre siettek, mi pedig mögöttük kullogtunk. Ruggero útközben nagyon bosszankodott, amiért Leo lenyúlta tőle Mechit. Miután megérkeztünk, rendeltünk egy- egy gombóc fagyit, és egy benti asztalnál leültünk.
- Szóval Mechi, hallottam hogy nagyon szeretsz énekelni.Véletlenül, én is énekes vagyok.
- Tényleg Leó? Akkor énekelnél is velem valamit?
- Persze az Ahi estare jó lesz?- Kérdezte tőle Leó és bekapcsolta a zenét. Mechi elkezdett énekelni, Leó pedig bekapcsolódott. Nagyon édesek voltak együtt, amitől Rugge sírva fakadt. Ezt meglátva Mechi rögtön odaszaladt hozzá.
- Jaj szerelmem, most meg miért sírsz?
- Mert a tesóm, jobban érdekel téged mint én
- Ez nem igaz édes, nekem te mindig a dinoszauruszom elszel, ebben biztos lehetsz.
- Igen Ruggero meg különben is, nem vagyok szerelmes Mechibe még fiatal vagyok ehhez.
- Na látod bátyus, most már nyugodtan hazamehetünk, én pedig végre megint a férjemmel lehetek- ugrándoztam örömömben. Úgy döntöttünk, hogy ez után a fárasztó délután után hazamegyünk. Leó még marad pár napot, mielőtt hazamenne az anyukájához. Én pedig rohantam fel a szobámba, hogy Diegoval lehessek végre, mikor megcsúsztam a lépcsőn, és a bokámra estem. Elkezdtem zokogni, és erre már a férjem is felfigyelt.
- Édesem mi történt?- Én azonban ijedtemben rákiáltottam.
- Ne nyúlj hozzám Diego, nem akarom, hogy bánts engem.
- Drágám mi ütött beléd nem foglak bántani téged. Valaki csinált veled valamit Lodo?
- Peter megtalált veszekedtünk és.... Kezdtem volna bele, d képtelen voltam kimondani. Nagyon szégyelltem magam Diego előtt, úgy éreztem, ezzel elárultam a szerelmünket.
- Az a szemét megerőszakolt téged szépségem?
- Nem,de nem sok híja volt. Sajnálom hogy nem mondtam semmit.
- Gyönyörűségem inkább te bocsásd meg, hogy nem voltam ott melletted, és nem védhettelek meg téged. De tudod, hogy mennyire szeretlek és törődöm veled.
- Jaj Diego minél alázatosabb vagy, én annál jobban szeretlek téged.
- Most volt az utolsó alkalom, hogy valaki is hozzád ért drágám. Megígérem- mondta és az ajkát gyengén az enyémhez tapasztotta.