Lodo szemszöge.

*Hónapokkal később*

Eltelt néhány hónap, mielőtt újra a nyilvánosság elé léptünk. Már csak néhány nap, és megszületik, a Diegoval közös gyerekünk, akiről kiderült, hogy fiú lesz. A férjem, most sokkal jobban figyel rám, mint eddig valaha. Persze megértem, nem szerettük volna, ha megtörténne, az ami miatt egyszer, már majdnem tönkrement a házasságunk. A többiek sem unatkoztak, ez idő alatt. Ruggero, egy időre Madridba utazott, hogy Mechivel lehessen. Maca és Jorge úgy döntöttek, a média előtt is hivatalossá teszik a kapcsolatukat. Tini szakított, azzal a nyomorult Peter-rel, ami miatt most kicsit boldognak látszik. Egyedül szegény Damient sajnálom, akinek még most sincs senkije. Úgy döntöttem, meghívom őt magunkhoz, hogy ne érezze egyedül magát. Diego úgysincs itthon, Miát vitte el a bölcsibe. Igen a lányunk a múlt hónapban kezdett el bölcsődébe járni. Anya és Jeremias, még mindig a nagy baba projekt előkészületein fáradoznak. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem sikerült nekik. Elkezdtem, megcsinálni az ebédet, mikor kopogtak az ajtón. Én fogtam magam és kinyitottam az ajtót.

- Szia Lodo, ne haragudj, hogy késtem, csak nagy volt a dugó- Lépett be Damien az ajtón, én pedig két puszival köszöntöttem őt.

- Semmi baj ne aggódj, egyébként lesz van az ebéd nem vagy éhes?

- Végül is, ez nem hangzik rosszul, mert ma még egy falatot sem ettem.

- Na látod, majd én leszek a gonosz boszi, aki felhizlal téged és aztán a kemencébe doblak- Nevettem el magamat.
- Nagyon jól áll neked a nevetés, ilyenkor csak úgy ragyogsz.
- Ez kedves tőled, de nem kell kamuznod, tudom hogy nagyon bénán nevetek.
- Ugyan már, ha Diego beléd tudott szeretni, akkor valamit biztos jól csináltál.
- Tudod, a srácok közül, veled tudok nyíltan beszélni. Mert meghallgatsz és nem adod rögtön tovább a férjemnek.
- Én sosem tenném ezt veled- Erre én csak átöleltem.
- Na jó de most mennem kell, mert ha az apám megtudja, hogy nem gyakorlok vagy próbálok, meg fog ölni engem, de szó szerint.

- Ne aggódj és köszi még egyszer, hogy eljöttél és beszélgethettünk.
- Én köszönöm, hogy a mosolyoddal jobb kedvre derítettél- Mondta én pedig kikísértem őt. Nagyon jól éreztem vele magam. Végre valaki, aki tudja, hogy mire van szükségem. Pár gyengéd szóra, egy ölelésre és máris jobb a kedvem. Kicsit gyengének éreztem magam, a terhesség miatt, ezért leültem a kanapéra. Egy óra múlva, a férjem is megjött a lányunkkal együtt.
- Szia anyuci, nézd csak kit hoztam- Majd Die lábai mögül előbukkant a kislányom fülig érő mosollyal az arcán, és az apró lábaival, rögtön elkezdett az apró lábaival felém szaladni.
- Anyuci anyuci- kiabálta, én pedig a karomba kaptam és elkezdtem puszilgatni őt.
- Drágám, ne haragudj, hogy késtünk, csak a kisasszony fagyizni akart- Mondta Diego mosolyogva, Mia pedig csak gyermekien kacagott.

Kicsim, Samu már megvette a gyűrűt? Suttogtam, hiszen ebben a házban még a falnak is füle van és ez a fül általában Ruggero.
- Igen megvette. Akkor Albaval el tudjátok csalni Candét, a szokásos helyre?
- Természetesen. Juj már úgy izgulok, jobban mint mikor te kérted meg a kezemet.- Igen így van, Samu végre rászánta magát, és ma, vagyis március utolsó vasárnapján, végre megkéri Cande kezét. Cande az egyetlen, aki nem tud erről a meglepetésről. Mi azt mondtuk neki, hogy kimegyünk sétálni, és rávettük, hogy jöjjön velünk. Reméljük Cande nagyon boldog lesz.
- Szerelmem, Damien átjött hozzánk, remélem nem baj.
- Ameddig, nem akar a szeretőd lenni felőlem akkor jöhet, amikor csak akar.
- Nagyon vicces vagy Dominguez, de most menjünk, mert el fogunk késni.
- Szerelmem, előtte öltözz át és már indulunk is- Igaza volt, eléggé nyúzott voltam, és kicsit sem festettem ki szépnek. Megcsináltam a hajamat, egy fekete fehér csíkos ruhát vettem fel, és hozzá egy sárga kardigánt. Mivel kezd jobbra fordulni az idő, már nem volt szükség a meleg ruhákra.

- Anuci, moszt hová megyünk?- kérdezte a kislányom tágra nyílt szemekkel.
- Samu bácsi, ma eljegyzi Cande nénit, úgy hogy sietünk nehogy elkéssünk picim.- Miután Diego is elkészült, beültünk a kocsiba és elindultunk a parkba. Mai egész úton aludt, hiába ezt a nagybátyától örökölte. Rugge is ugyanilyen szunya gép, mint Mia. Mikor megérkeztünk, Diego segített kiszállni a kocsiból.
- Na jó srácok, köszönjük hogy eljöttetek ide. Cande is nemsokára itt lesz.- Igaza volt Samunak. Cande perceken belül megérkezett Facu és Alba társaságában.
- Na jó srácok, ti meg mit kerestek itt?
- Nyugi már csajszi, mindjárt meg tudod- nyugtatgattam a barátnőmet.
- Igen kejeszt anu nyugodj meg- Mondta a kislányom, mire Cande teljesen elolvadt.
- Jaj tündérkém, ha te mondod persze hogy megnyugodok- Mondta Cande és átvetet tőlem Miát.
- Cande, szóval a srácokat én hívtam ide. Már régóta tervezem ezt a lépést, scak eddig fogalmam sem volt róla, hogyan is kezdjek neki. Nem vagyok a szavak embere, de remélem, hogy a kérdésemre, igen választ kapok. Candelaria Molfese, hozzám jössz feleségül?- kérdezte tőle Samu.
- Én, hogy én? Én, én igen persze, hogy hozzád megyek, ez minden vágyam- Sikongatott Cande, és Samu nyakába ugrott. Mi hatalmas tapssal köszöntöttük a jegyes párt, ás gratuláltunk nekik. Samu pedig Cande ujjára húzta,k a csodaszép eljegyzési gyűrűt. Ám ami ezután jött, az egy igazi meglepetés volt, mindannyiunk számára.

- Kislány, el sem hiszem, hogy elfogattad azt az olcsó vacakot!- mikor hátrafordultunk, Mechi érkezett meg a bátyámmal együtt.
- Mechi barátnőm, futottam oda hozzá és szorosan megölelgettem.
- Csak nem gondoltátok volna, hogy nem jövök látogatóba.
- Na és mi volt az oka, hogy visszajöttél?- kérdezte tőle Alba.
- Igazából, csak gratulálni szerettem volna az ifjú párnak, meg leszólni Samu ízlését- Nevetett a barátnőm. A nevetése, annyira tiszta és őszinte volt.
- Ana, ana oda szejetnék menni Mechi nénihez- nyújtózkodott a lányom Mechi felé.
- Jaj kis tündérkém, ide szeretnél jönni hozzám igazama van?- Kérdezte tőle Mechi, mir a lányom csak hevesen bólogatott.
- Lodovica, miért hív néninek, elárulnád nekem?
- Mindenkit így hív: Cande néni Facu bácsi stb.
- Neki megengedem, hogy így hívjon, mert ennivaló kisgyerek- Mondta és agyon puszilgatta a lányomat.
- Mechi, ne haragudj, amiért nm mondtam el neked, hogy terhes vagyok, scak nem akartam, hogy rosszul essen neked.
- Ugyan már, én örülök neked meg Diegonak, és annak is, hogy hamarosan lesz még egy kisbabátok.
- Ugye tudod, hogy imádlak és annyira, de annyira boldog vagyok amiért itt vagy velünk.
- Igen én is örülök, de egy valamit árulj el nekem. Mi van közted és Damien között?
- Nincsen köztünk semmi. Csak megbízok benne és tudom, hogy nem árulja l a titkaimat.
- Szerintem, tetszel neki és ezt biztos, hogy a tudtodra is fogja adni, előbb vagy utóbb.
- Szerintem meg túl sokat hallgatsz Ruggerora.
- Rendben, megyek mert össze kel még szednem a holmimat, és megyek hozzátok, már szeretném látni anyukátokat.- Mondta és elköszönt tőlem. Pillanatokkal később, már a férjem is ott volt.
- Életem, mégis miről beszélgetettek Mechivel?
- Csak csupa csajos téma szerelmem, semmi különös.
- Hallottam, hogy Damien is szóba került. De ne hidd azt, hogy féltékeny vagyok.
- Nem is kell, mert ő benne megbízok, és tudom, hogy amiket elmondok neki, azt tiszteletben tartja, de ennyi. Te vagy a férjem, a szerelmem és a gyerekeim apja.
- Na és miféle titkokat osztasz meg vele?
- Csak olyan titkokat, amik velem kapcsolatosak, ha rosszul érzem magam vagy hasonló.
- Miért drágám, nem érzed magad jól?
- Tudod, a terhesség nagyon lefáraszt. Már ahhoz sincs kedvem, hogy kikeljek az ágyból.
- Szerelmem, ez természetes.
- Nem az Diego, amikor Miát vártam, nem volt ilyen.
- Mert akkor kislányt vártunk, most pedig kisfiút. És a fiúk, sokat rugdalóznak. Ne aggódj, én itt vagyok neked és gondoskodok rólad.
- Tudom, és azt is, hogy te vagy az álmaim hercege drágám- Mondtam neki és megcsókoltam.