Lodo szemszöge.

Másnap sokáig lustálkodtam Diegoval. Ő gyengéden simogatta a karomat, én pedig apró puszikat hintettem az arcára. Annyira csodálatos vele minden pillanat. Az egész életemet megváltoztatta. Tiszta szívemből szeretem őt és azt szeretném, ha örökre velem is maradna. Kikeltem az ágyból és kivettem az ágyból a kicsiket. Ők rám néztek, a hatalmas szemeikkel és eleresztettek egy mosolyt.

- Drágám, etesd meg őket aztán menjünk nem fognak megvárni minket.

- Ne legyél ünneprontó. Inkább kérek egy puszit az arcomra.

- Mi lenne, ha inkább megcsókolnálak?- kérdezte tőlem és magához húzott. Én azonnal megcsókoltam és hosszas, szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Diego megpróbált visszaédesgetni az ágyba, én azonban meghátráltam.

- Most irány a munka- szóltam neki és megindultam kifelé. A kicsik ma anyáékkal lesznek, ameddig próbálunk. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Amíg Diego vezetett én zenét hallgattam. Elkezdtem írni egy új dalt, amit nagyon remélem, hogy be tudok fejezni. Miután megérkeztünk, átöltöztünk és elkezdtünk próbálni. Először is, a Juntos Somos Mas-t énekeltük fel. Igaz ez második évados dal, de ez az egyik kedvencünk. Az összetartásról szól, hogy együtt mindig jobbak vagyunk. A dal most is mint mindig, fantasztikusan szólt. Imádunk együtt énekelni és táncolni. Olyankor mindig felszabadulunk. Miután végeztünk, szusszantottunk egy keveset, mikor Tini egy idegen sráccal lépett be. A srác haja borzasztó volt össze vissza állt. Nem is értem, hogy bírhatja őt Tini.

- Srácok szeretném bemutatni nektek a pasimat Peter-t.

- Ez a kész átverés vagy mi? Tini ennél jobbal nem tudtál volna helyettesíteni?- nevetett fel Jorge

- Blanco, neked nem kell magyarázkodnom. Én tökéletesen boldog vagyok vele drága exem.

- Na jó, ezt most fejezzétek be!- Álltam közéjük.

- De hát ő kezdte a cinizmusával Lodo

- Nem érdekel. Szia én Lodovica Comello vagyok, de csak Lodo- Mutatkoztam be a srácnak.

- Helyesbítenék: Lodovica Domingez Comello- Karolt át Diego, mire én megforgattam a szememet.

- Igen ez a teljes nevem, de kezdem utálni- Néztem mérgesen a férjemre, mire ő gyorsan elengedett.

- Nagyon örülök Lodo, már sokat hallottam rólad. De azt nem sejtettem volna, hogy ennyire szép vagy. Szerencsés a pasid, vagy bármid is legyen.

- Kedves tőled, hogy ezt mondod- Mondtam és rámosolyogtam. Természetesen, csak kedvességből, mert egyébként rá sem néznék egy ilyenre. Miután a többiek is bemutatkoztak, én Candeval és Samuval együtt kimentem, az udvarra.

- Nézzétek, csináltam Tortillát.- Dicsekedett Cande, mire mindketten felnevettünk.

- Ez nem nem vicces igenis, én csináltam- Nyitotta ki a doboz fedelét, minket pedig megcsapott a a kellemes illata. Azonnal hozzá is láttunk, hogy megegyük Cande főztjét.

- Hú édes, ez nagyon finom lett.- Dicsérte meg Samu a barátnőmet. Miután teletömtük a hasunkat visszamentünk, hogy folytathassuk a próbánkat. Most az én drága férjemen volt a sor. Egy új dallal kezdett, aminek a Para ti volt a címe. Nagyon tetszett a dal és nagyon romantikus volt. Én végig énekeltem a dalt, és táncoltam is, a dal lassú zenéjére. Diego közben rám kacsintott, amitől halkan kuncogni kezdtem. Azonban egy idő után észrevettem, hogy Peter is engem bámul, és ez nagyon nem tetszett. Már készültem volna, hogy beszélhessek vele, mikor Tini odament hozzá, ezért inkább békén hagytam őt. Úgy döntöttem inkább kimegyek egy kicsit a folyosóra, hogy levegőzhessek. Nagyon megterhelő volt a próba, és szükségem volt a pihenésre. Magamra kaptam a kardigánom, hogy ne fázzak. Tökéletes volt a pillanat, mindaddig, amíg meg nem jelent Tini új pasija.

- Szia Lodo, minden rendben? Azt hittem rosszul lettél.

- Nem semmi bajom sincsen, de te mond csak miért figyeltél engem a próba közben?

- Csak mert nagyon tetszett, ahogy nevettél és mosolyogtál- mondta és egy lépést közelebb lépett.

- Igen, de van barátnőd, esélyed sem lenne nálam.

- na azt most majd meglátjuk- Erre erősen szorítani kezdet a karomat, és csókolgatta a nyakamat Annyira borzasztó érzés volt. Elkezdtek potyogni a könnyeim, de olyan erősen szorított, hogy képtelen voltam ellökni magamtól. hangosan elkiáltottam magamat, mire megjelent Diego.

- Azonnal engedd el a feleségemet, mielőtt szétverem az arcodat! De ő nem engedett el. Elkezdte leszakítani rólam a ruhámat, mire még jobban előtört belőlem a félelem. Erre Diego elrángatta őt, és eszméletlenre püfölte. Tini megfogta Petert és elvitte magával, én meg a földön ülve zokogtam.

- Semmi baj drágám, ez az idióta, soha többet nem fog hozzád érni megígérem- mondta a férjem és szorosan magához ölelt engem.

- nem is tudom mi lett volna, ha nem jössz időben. Soha nem akarom, hogy rajtad kívül bárki más hozzám érjen. Én a tiéd vagyok és senki más- zokogtam és az arcomat a vállába fúrtam.

- Igen az enyém vagy és megvédelek mindenkitől, mert ígéretet tettem mikor elvettelek emlékszel?

- Jóban és rosszban- ismételtem szipogva.

- Amíg a halál el nem választ!- Én válaszként egy apró puszit hintettem a vállára.