Lodo szemszöge.

A mai napom szuperül kezdődött.Reggel jó korán keltem,Diego pedig halkan szuszogott mellettem.Nem volt szívem felkelteni,de kénytelen voltam felkelteni,ha nem akartam elkésni.Egy gyengéd csókot leheltem az ajkára,és amíg ő felébredt,én elkészítettem a reggeli bundás kenyeret.Mire elkészültem vele,Diego is lefáradt,és együtt hozzáláttunk a reggelihez.

- Na hogy aludtál ma?-kérdezte tőlem.

- Sokkal jobban,de csak azért mert melletted kelhettem fel-mondtam neki mosolyogva.Miután megreggeliztünk,még megvártuk Ruggerot,aki hivatalosan is ideköltözött.Így már négyen lakunk a házban.Mikor már egy órája csak vártunk,bekopogtam a fürdőbe.

- Pasquarelli igyekezz már,mert el fogunk késni.

- Jól van na igyekszem nyugi.

- Egy órája is ezt mondtad!-mondtam neki bosszúsan.Szerencsére felfogta,amit mondtam és végre elindulhattunk.Mikor megérkeztünk,Mechi már türelmetlenül várt minket.

- Ti meg hol a fenébe voltatok?-kérdezte tőlünk

- A pasidat kérdezd-mutatott Ruggera Diego.

- Nem tehetek róla,hogy fontos a séróm!-nyafogott Rugge.

- Nem érdekel Ruggero,Mechi most lelép-közölte és egy Ludmilla csettintéssel odébb is állt.Úgy döntöttem,hogy próba előtt bemelegítem kicsit a hangszálaimat,ezért bementem az énekterembe és elkezdtem skálázni.Mikor befejeztem,már egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban.Tudtam,hogy ma történni fog valami,csak fogalmam sem volt hogy mi az.A csajokkal,ma nem beszéltem,mert nagyon el voltak foglalva,a dalokkal.Egyedül mechit sikerült szóra bírnom.A táncteremben találtam rá,ahol Facuval,a Ser mejor koreográfiáját gyakorolták.

- Sziasztok srácok,minden rendben van?

- Igen persze miért kérdezed?-kérdezte tőlem Facu.

- Csak a csajok ma hozzám se szóltak-feleltem szomorúan.

Nyugi csak elfoglaltak.te is tudod,hogy hamarosan itt a turné,és totál le vagyunk maradva-sóhajtott Mechi.Igaza is volt.Még egy hónap volt hátra a koncertig,és már mindenki,a fejét vesztve próbált,hogy mikor Madridab megyünk,ami az első állomásunk lesz,minden sikerüljön.El is kezdtem velük gyakorolni,e mivel képtelen voltam koncentrálni,ezért fél óra múlva,ott is hagytam őket.Úgy döntöttem,hogy kiszellőztetem a fejem,ezért a park felé indultam és az egyik közeli,padon helyet is foglaltam.Elkezdtem az egyik új dalomat,az Aprendir decir adiost énekelni,amikor Diego alaposan megijesztett.Én meg is ugrottam egy kicsit ijedtemben.

- Szia drága,mi újság?

- Semmi csak gyakoroltam egy kicsit-feleltem mosolyogva.

- Imádom hallani a hangod,az mindig megnyugtat engem.

- Mi lenne,ha visszamennénk,mert a többiek várnak már ránk-mondtam és felálltam a padról. Diego követte a példámat,és visszamentünk a stúdióba.Mikor beértünk,egy eddig ismeretlen nő arcát láttam meg.Vele,egy kis barna hajú alig 3 éves kisfiú állt.Mikor meglátta Diegot az apró lábaival odaszaladt hozzá és alaposan megölelte.

- Apuci nagyon hiányoztál-én erre a mondatra,meginogtam és hirtelen elsötétült minden.

Diego szemszöge.

Borzasztó volt.Tudom hogy hiba volt eltitkolni a többiek elől hogy van egy fiam,de már kezdtem megfeledkezni róla.Az anyjával,volt egy egy éjszakás kalandom és abból született meg a kis Diego. Én persze megadtam neki mindent,de nem igen látogattam.Mikor megláttam Lodot a földön fekve,odasiettem hozzá,de Ruggero ellökött onnan.

- Ne nyúlj hozzá!A te hibád hogy ez történt.

- Nem tehetek róla,nem én akartam ezt az egészet-szabadkoztam,de Ruggero meg sem hallotta. Jorge és ő,elvitték Lodot a kórházba,Mechi pedig félrehívott engem.

- Diego mikor tanulod meg a leckét?-kérdezte tőlem csalódottan.

- Én szeretem őt,és nem akartam hogy ez legyen.

- Ha szereted Lodot,akkor változz meg.Adj időt,hogy meg tudj változni,az ő érdekében-mondta és ott hagyott.Bármennyire is fájt belátnom,de igaza volt.Gyorsan hazamentem,összepakoltam az összes holmimat végül írtam egy levelet Lodonak,amit remélem el is fog olvasni.Majd kimentem a házból és a reptér felé vettem az irányt.Még nem tudom pontosan hová is megyek,de addig vissza sem jövök,amíg nem leszek az a férfi akire Lodonak szüksége van.