Lodo szemszöge.

Másnap már jó korán fel kellett kelnünk.Ma ismét forgatás van, és nincs ideje a henyélésnek.Felkeltem az ágyból, elvégeztem a napi rutinomat, és lementem a többiekhez.Már csak anya és Diego voltak otthon.

- Sziasztok-köszöntem nekik vidáman.

- Szia drágám, na jól aludtál?-kérdezte Diego é megpuszilta az arcomat.

- Melletted mindig jól alszom.

- Gyerekek, megcsináltam az ebédeket, mert lassan indulnom kell dolgozni-mondta nekünk anya.

- Rendben, meg fogjuk enni anyu-mondtam neki és Diegoval elindultunk a stúdióba.Egy óra alatt, meg is érkeztünk.Az első, amit észrevettünk,hogy vírusjárvány söpört végig a stábban, ezért Diegon és rajtam kívül, csak Mechi, Rugge, Alba és Maca voltak bent. Sergio, nagyban vakargatta a homlokát, hogy mihez is kezdjen most.Ennyi emberrel képtelenség próbálni.Úgy döntöttem, hogy amíg a többiek azon töprengtek, hogy mit fogunk csinálni, én felhívtam Candét.

- Szia csajszi, hogy vagy?-kérdeztem tőle.

- Hát nem valami jól, az unoka nővérem totál megfertőzött-panaszkodott.

- Nyugodj meg jobban fogsz lenni, de most pihenj, hogy minél előbb jobban legyél-mondtam és letettem a telefont.Ezután visszamentem a többiekhez, akik még mindig nem tudták eldönteni, mit is csináljunk. Rugero szerint haza kellett volna menünk, Alba ötlete az volt menjünk moziba.Azonban Sergio ötlete volt a legjobb, így felelsz vagy merszt játszottunk.Leültünk a földre, és elkezdtünk pörgetni. Alba kezdett és Maca-nál állt meg.Mindannyian kíváncsiak voltunk mi fog kisülni.

- Maca árulj el egy piszkos titkodat-kacsintott Alba.

- Rendben van, Samu szülinapján, én meg Jorge csókolóztunk-válaszolt Maca büszkén.

- Micsoda-kérdeztük egyszerre, mire Maca fütyörészni kezdett.Ha ezt Tini megtudja megöli.

- Lodo felelsz vagy mersz?-kérdezte Sergio

- Merek--válaszoltam kissé bizonytalanul.

- Akkor vedd le a szekrény tetejéről, Facu sapkáját, amit egy hete hagyott fent-mondta és a szekrényre mutatott.Elindultam, a szekrény felé, majd felálltam ez előtte levő székre.Elkezdtem nyújtózni a sapka felé, de amikor sikerült elérnem, kicsúszott alólam a szék és a földre estem.A többiek mind odarohantak hozzám.

- Szerelmem mi a baj jól vagy?-kérdezte Diego

- Nagyon fáj a hasam, kérlek vigyél be a kórházba sírtam el magam.A karjába kapott és rohant velem a kórházba. Éreztem, hogy a hasam, egyre jobban fáj.Miután megérkeztünk, Diego hívott egy orvost, aki el is vitt engem.Ekkor már csak egy tűszúrást éreztem semmi mást.

Diego szemszöge.

Ez a várakozás, teljesen megőrjít.Nem elég nekem az, hogy aggódnom kell a lányom miatt, most még Lodo balesete is.Nagyon furdal a lelkiismeret fordulás.Ha valami baja lesz, azt nem bocsátom meg magamnak.Leültem a hideg kőre, és engedtem, hogy a könnyeim végig folyjanak az arcomon.

- Ez nem a te hibád-hallottam meg Ruggero hangját a hátam mögött.

- De igen, nekem kellet  volna vigyázzak rá, erre tessék 

- Ne hibáztasd magad, jobban lesz higgy nekem-mondta és otthagyott engem.Nem bírtam megállni sírás nélkül.Egész végig csak ara tudtam gondolni, mi van ha komoly baja lesz.Miután feltápászkodtam, visszamentem a többiekhez.Az orvos addigra már ott volt.

- Doktor hogy van a feleségem?

- Sajnálom, de elveszítette, a gyermekét-a teremben néma csönd lett.Csak akkor tértem észhez, amikor Lodo torkaszakadtából kiabálni kezdett.Rögtön beszaladtam hozzá, majd mikor láttam, hogy az orvos nyugtató akar neki beadni, rögtön átkaroltam és nem engedtem ezt meg neki.Helyette én próbáltam megnyugtatni.Szorosan magamhoz öleltem, és próbálta elrejteni a könnyeimet.

- Megöltem a gyerekemet Diego, megöltem -  zokogott.

- Nem, te erről semmit sem tehetsz, nekem kellett volna vigyáznom rád.

- Mindkét gyerekünket elvesztettük.

- Ne mondj ilyet, Mia él tudom, hogy él -ekkora már szép lassan elaludt.

Mechi szemszöge.

Ami történt, teljesen lesokkolt.Hihetetlen, hogy Lodo elvesztette a gyermekét.Ráadásul, én meg pont valami fontosat akartam mondani, de már képtelen vagyok rá.Apa tegnap elmondta, hogy a jövőhéten, Madridba utazunk, és közel sem biztos hogy visszajövünk ide.De már nincs szívem elmondani nekik.Ezért Ruggerot félrehívtam, hogy neki mondjam el egyedül.

- Ruggero beszélnünk kell.

- Mercedes, kérlek bocsáss meg könyörgök -nézett rám könnyes szemekkel.

- Én szeretlek téged, ezt te is tudod, hogy képtelen vagyok utálni téged.

- Akkor megbocsátod nekem, hogy ennyire hülye voltam?

- Igen megbocsátok neked -mondtam ő pedig magához ölelt.

- Ugye ez most azt jelenti, hogy örökké együtt leszünk igaz? -kérdezte

- Ez sajnos lehetetlen. Ruggero a jövőhéten, it hagyom Buenos Airest.