Lodo szemszöge

Szerencsére a mai nap egész jól kezdődött.Ma nincsen forgatás,mert Sergionak dolga van ezért,ma szabadnapot kapunk.Felkeltem az ágyból és lementem a konyhába. Diego éppen a lányomat etette,meg Ruggero pedig éppen Mechivel telefonált.Vagyis egy teljesen átlagos nap kezdődött el.

- Szerelmem, Angie most hívott,hogy megkérdezze,nem e tudunk vigyázni a fiamra.

- Mond meg neki hogy szívesen vigyázunk rá-mondtam és átvettem tőle Miat. A kis Diego valami ennivaló kisgyerek mindenben az apjára ütött.Már elég régóta nem láttam,de remélem emlékszik még rám.Miközben készülődtem,egy kicsit beszélgettem Candeval is.

- Na és szerinted nem gáz az,ha a férjed gyerekére kell vigyáznod?

- Nem,mert a kis Diego egy tündér nem lesz vele bajom Cande nyugi.

- Jó oké ha te mondod elhiszem,de most megyek mert Samu elhívott reggelizni Csaó.Miután befejeztük a beszélgetést,elindultunk. Mia is jött velünk,mert anya és Jeremias a nászútjukon vannak,Ruggero meg Mechivel megy moziba.Lassan megérkeztünk,ahol Angie elköszönt tőlünk,a kicsi pedig rögtön Diegohoz futott.Csak úgy futott azokkal az apró lábaival.

- Hé te kis törpe-mondta és felkapta a kicsit.Jó volt rájuk nézni.

- Na és engem megismersz még?-kérdeztem tőle és megpusziltam a homlokát.

- Igen te voltál az aki tejbegrízt csinált nekem.

- Szóval te tudsz főzni? Nem is tudtam-viccelődött Diego.Először is,mivel reggel volt és a kicsi már evett is,elmentünk egyet sétálni. Mia nem jött velünk,mert megkértük Albat,hogy vigyázzon rá és a házra,amíg mi távol vagyunk.Szerencsére elvállalta,ezért el is indultunk.A kicsinek már nincs szüksége babakocsira,ezért Diego a kezében vitte egész végig.Látszik mennyire jó apa.Igyekszik jól nevelni a gyerekeit,ami meg is látszik,hiszen mindkettő egy igazi angyal.Mikor már eleget sétáltunk,betértünk egy cukrászdába és Diego vásárolt magunknak egy-egy szelet csokitortát.Nagy meglepetésemre megtaláltam Mechit,aki egy napszemüveget és egy kendőt viselt.

- Mechi? Mi ez rajtad?-kérdeztem a barátnőmet.

- Csak próbálom kideríteni,hogy kivel találkozik Ruggero. Túl furcsa nekem-sóhajtott fel,én pedig úgy döntöttem inkább otthagyom őt.Visszamentem Diegohoz és hazamentünk.Amíg a férjem a kicsivel játszott,addig én elkezdtem megcsinálni az uzsonnát,ami almás pite volt,természetesen forrócsokival,mivel már tél van.Megcsináltam nekik és az asztalra tettem.Persze a fiúk rögtön rákaptak és pár perc múlva,már mind elfogyott.Ekkor elkezdtük játszani.Először fogócskáztunk,persze azért vigyáztunk arra,hogy ne törjünk össze semmit.

Miután lefektettük, Miat és kis Diegot. Mi is befeküdtünk az ágyba.

- Olyan jó látni,hogy ennyire szereted a fiamat,pedig nem is te vagy az anyja.

- Viccelsz imádom,olyan aranyos mint az apja.

- Bárcsak te lenél az anyja,mert akkor mind együtt lehetnénk.

- Ezzel mit akarsz mondani?

- Mi lenne ha újra belevágnánk a baba projektbe?