*9 hónappal később*

Lodo szemszöge.

Eltelt 9 csodaszép hónap.Ezalatt az idő alatt,a srácokkal elkezdtük a turnét,de 4 hónap után,szünetet tartottunk,hogy neki kezdhessünk a 3.évadnak.Szerencsére,kaptunk pár hónap szünetet.A bátyám elvitte Mechit Milánóba,hogy megnézhessenek egy divat bemutatót,amit már Mechi régóta szeretett volna látni. Alba és Facu Córdoba-ban voltak,Facu családjánál.Én pedig Diegoval nyaraltam Brazíliában.Ami hivatalosan is mondható,életem legjobb nyaralásának.Hogy miért is? Mert hivatalosan is senora Domingez lettem.Igen Diegoval a legnagyobb titokban házasodtunk össze.Még senkit sem értesítettem róla,mer szerettem volna ezt akkor elmesélni,mikor már otthon vagyunk.A másik csodás dolog,hogy néhány nap mulva megszületik a kislányom,akinek a Mia nevet fogom adni. Diegonak nem terveztem elmondani,mert azt szeretném,ha meglepetés lenne neki.Magam mellé néztem és láttam,ahogy a férjem,a vállamra dőlve alussza az igazak álmát.Adtam egy puszit a kissé borostás arcára,és hagytam,hogy tovább aludjon.Én pedig elővettem,a laptopom,bekapcsoltam a webkamerát és felhívtam a csajokat.Mivel lassan megérkezünk,szerettem volna köszönni nekik.

- Szia csajszi!-kántálták egyszerre.

- Jaj csajok olyan jó hallani a hangotokat.

- Na és milyen volt a nyaralás Diegoval?-kérdezte Alba

- Szuper hihetetlen és az esküvő-ekkor hirtelen a számra csaptam.

- Lodovica Comello,te nélkülünk mentél férjhez?-kérdezte Cande.

- Hát ami azt illeti igen,ne haragudjatok csajszik.

- Hogy haragszunk e? Dehogyis ez olyan romantikus-váltott át Alba a kislányos énjére.

- Olyan szuper volt,a naplemente,Diego beszéde minden olyan csodás volt.

- Képzeld Córdobában,az egész Gambanade családdal megismerkedtem,beleértve Gambanade anyuval és apuval-nevetett Alba.

- Így kell hívnod őket-fakadtam ki nevetésbe.

- Szerencsére,nekem nem kellett találkoznom Samu családjával.Annyira egyformák,hogy meg sem bírom őket különböztetni-sopánkodott Cande.

- Tényleg és Diego hogy van?-kérdezte Alba

- Most éppen alszik-mondtam és odafordítottam Dioego felé a laptopot,hogy bizonyítsam az állításomat.Nyomtam egy puszit az arcára,és visszahelyeztem az ölembe a laptopot.Nem mertem a csajoknak elmondani az igazat. Diego,amióta visszajött,azóta sokkal ragaszkodóbb,mint valaha.A turnén,nem is beszélgetett rajtam kívül mással,és ha nem voltam ott vele,szörnyen letört volt.Elvittem orvoshoz,aki megmondta,hogy nagyon megviselte,az a pár hónap amit a katonaságban töltött,ezért vissza kell szoknia.Szerencsére,már kezd jobban lenni,ezért kicsit kevesebbet kell aggódnom miatta.

- Na jó csajok most le kell tennem,mert lassan leszállunk-mondtam nekik és kikapcsoltam a laptopom.Belehelyeztem,a bőröndöm zsebébe,és elkezdtem felébreszteni a férjemet.

- Drágám megérkeztünk kelj fel-mondtam és egy gyöngéd csókot leheltem az ajkaira.

- Már meg is érkeztünk?-motyogta és lassan kinyitotta a szemeit.

- Igen és le is kéne szállni,hogy hazamehessünk-erre felpattant,segített levinni a cuccaim,és hívtunk egy taxit.Mivel Diego kocsija otthon maradt.Beszálltunk a taxiba és elindultunk hazafelé.Már alig vártam hogy hazaérjünk,mikor megérkeztünk,anya karjaiba vetettem magamt.

- Jaj anyu úgy hiányoztál,hogy azt el sem tudom mondani.

- te is angyalom,úgy tűnik szépen fejlődik a kis drága.Na és mikorra vagy kiírva?

- Elméletileg szombatra,de az orvos szerint,előbb is megszülethet.Apropó Ruggero hol van?

- Mercedessel már a stúdióban vannak,mert ma mutatják be az új szereplőket-mondta anya,a szemeim,pedig megakadtak, Ruggero apjának szemein.

- Jeremias te mit keresel itt?

- Kicsim el akartam már neked mondani,hogy Jeremias és én együtt vagyunk-én erre semmit sem szólva,csak az autóhoz rohantam.

- Szerelmem,mi a baj miért sírsz?-kérdezte tőlem Diego

- Csak vigyél el innen kérlek-sírtam.

- Szerelmem nem szeretem,ha ilyen vagy-mondta és letörölte,a könnyeimet.Ettől kicsit jobb kedvem lett,és beültem az autóba,amivel egészen a stúdióig hajtottunk.Mikor odaértünk,bementünk,ahol a srácok,már csak ránk vártak.

- Hát húgi nem is gondoltam volna,hogy nélkülem mész férjhez-köszöntött Ruggero és a karjaiba zárt.Vajon honnan tudhatták meg? Na persze a csajok.

- Hiányoztál bátyuskám,de nagyon.

- Na és mi nem is?-kérdezte Tini,majd megölelt.

- Dehogyisnem,na és hogy haladtok Yoyival?

- Hát már randizgatunk-mondta nekem kissé titokzatosan.Vajon ezek mit művelhetnek?

- Lodovica Diego,örülünk,hogy újra köztünk vagytok-köszöntött minket Sergio és megölelt minket.

- Jó újra veletek lenni-mosolyodtam el.

- Srácok szeretném nektek bemutatni,az új szereplőinket,Macat és Damient. Maca,egy rövid hajú őzike szemű csaj,látszott,hogy szemezik Jorgeval. Hát ebből nem hiszem hogy jó fog kisülni. Damien egy helyes,francia srác.Szintén,barna hajjal és szemekkel.A srácok,próbáltak Damiennel ismerkedni,én pedig Macaval maradtam kettesben.

- Na és hanyadik hónapban vagy?-kérdezte széles mosollyal az arcán.

- Már a kilencedikben,de remélem hamarosan megszületik már.De inkább te mesélj magadról.

- Hát Mexicóban nőttem fel és már kiskorom óta imádom az éneket és a táncot.

- Na és van kedvenc dalod?

- Igen van egy a Voy por ti Jorge dala.

- Akkor mi lenne ha elénekelnéd nekem-kérdeztem tőle és átnyújtottam neki a gitárom.Ő nekifogott az éneklésnek.Elképesztően szép hangja van,egyszerűen csodálatos.Még egy darabig beszélgettünk,megismertük a két új szereplőnket.Annyira szuper,hogy egy nemzetközi csapatot alkotunk.Hiszen van közülünk,Argentin,Mexicói,Spanyol,Brazil,Olasz és most már Francia is.Bár Sergio elszólta magát és elmondta,hogy hamarosan egy Lengyel csaj is csatlakozni fog,egy ideig a csapatunkhoz.Lassan hazamentünk,mert már későre járt,nem nagyon szerettem volna,beszélni az anyámmal,hiszen nem árulta el,hogy Jorge apjával,van együtt.Lassan átöltöztem,és befeküdtem az ágyba.Mikor a másik oldalamra fordultam,egy papírt vettem észre a földön,Diego írásával.Felvettem a levelet,szét nyitottam és olvasni kezdtem azt.Magamban tettem,hogy más ne hallja meg.

"Drága kislányom!"

"Az anyukád,azt hiszi,hogy nem tudom,hogy kislány leszel.Nem is tudod elképzelni,hogy mennyire várlak már.De nem csak né hanem az anyukád is.Elkezdett írni,neked egy dalt,amelyben leírja,hogy milyen érzés,ahogyan rugdosol a hasában,hogy mennyire várja már azt hogy a karjaiban lehess és rámosolyogj.Mielőtt,megismetem volna az anyukádat,csak egy beképzelt és bizalmatlan srác voltam.De miután megismertem,őt megváltozott az életem.Minent sokkal másképpen láttam.A legjobb nap mégis akkor ért,mikor megtudtam a létezésed.Te teszed majd teljessé az életemet,azt a boldog életet amire mindig is vágytam és bár tudom,hogy soha nem érhetek fel amjd az anyukádhoz,de remélem,hogy büszkévé tudlak lenni kislányom.

Nagyon szeretlek.

Az apukád Diego."

Miközben végig olvastam a levelet,könnyek szöktek ki a szememből.Ezeket a szavakat olvasva,teljesen másképp látom Diegot. Biztos vagyok benne,hogy tökéletes apja lesz a lányomnak,aki majd mindig ott lesz mellette és egy pillanatra sem hagyja magára.Mikor befejeztem az olvasást,megláttam Diegot bejönni.Leült mellém és gyengéden megpuszilta a hasamat.

- Köszönöm-súgtam a fülébe.

- Mégis mit köszönsz meg?-kérdezte tőlem.

- Hogy szeretsz,hogy a gyermekem apja vagy,köszönök mindent Diego-lassan hozzám hajolt és megcsókolt.Mindig ezt akarom érezni,ezt az ajkat ezt a csókot.