Lodo szemszöge.

A mai nap egyszerre csodálatos, ugyanakkor keserédes is egyben. Igaz, hogy kiengednek és végre magamhoz ölelhetem a gyerekeimet, de a Diegoval való veszekedésünk, mély nyomot hagyott a szívemben. Borzasztóan fájt, amit mondtam neki, de végre meg kell értenie, hogy én nem egy kisgyerek vagyok, akit pátyolgatni kell. Felnőtt vagyok, és mg tudom védeni magamat ha kell. Összefogtam a hajamat, és felvettem egy fehér pöttyös ruhát. Magamra helyeztem a Diegotól kapott nyakláncomat és úgy vártam Ruggerot. Őt kértem meg, hogy jöjjön értem, mert nem szeretnék találkozni Diegoval. Még túlságosan fájna. Miközben várakoztam, folytattam a dalt, amit akkor kezdtem e írni, mikor Mia megszületett. Azóta valamiért elfelejtődött. Mikor kopogtattak az ajtón, a bátyám helyett az én drága barátnőm Mechi lépett be, a karján az unokahúgommal. Végre alkalmam volt rá, hogy közelebbről is megszemlélhessem. A nagy barna szemeit ugyan a bátyámtól örökölte, de ezen kívül teljesen olyan volt, mint Mechi. Magamhoz öleltem, és átvettem tőle a kicsit.

- Mechi, annyira gyönyörű kisbaba. Alig hiszem el, hogy végre megfoghattam.

- Jaj Lodo annyira boldog vagyok, amiért kiengednek. Rugge nem tudott jönni, mert behívták próbálni, de nekem mindenképpen el kellett jönnöm.
. Semmi baj, úgyis szükségem van a levegőre, mert itt a kórházban mindig úgy éreztem, hogy megfulladok.
- Az én véleményem szerint itt valami más van a dologban. Mondjuk a Diegoval való veszekedésetek a gond, vagy tévedek?
- Nem tényleg igazad van Mechi. Nem tettem túl még magam a tegnapin, de már megbántam amit tegnap mondtam neki. Néha már magamat sem értem meg. Mindig olyan dolgokat mondok vagy teszek amikkel megbántok másokat.
- ne mondj már ilyeneket, te csodálatos lány vagy, és biztos vagyok benne, hogy meg fogjátok tudni beszélni a dolgokat, és ugyanolyan jóban lesztek, mint eddig.
- Te mindig fel tudsz dobni engem Mechi.
- Igen erre valók a barátnők - magához húzott és jó szorosan magához ölelt. Olyan jó érzés tudni, hogy rá mindig számíthatok, történjék bármi. Lassan úgy döntöttünk, ideje lesz végre elmenni a kórházból. Mechi átvette tőlem a kicsit és elindultunk az autóhoz. Beszálltunk, és elindultunk hazafelé. Közben elmesélte, hogy Maca és Jorge szakítottak, mert Macanak elege lett, hogy a rajongók inkább Tinivel látnák szívesen Jorgét, ami őt is nagyon kiborította. Mikor megérkeztünk és kinyitottam az ajtót, láttam, ahogy Diego a kicsikkel játszik. Mosolyra húztam a számat, és odamentem hozzájuk. Mikor Diego meglátott, felpattant a helyéről, és csak  néztük egymás szemét.
- Figyelj Lodo, tudom, hogy egy idióta voltam, de csak azért tettem mert féltettelek - én válaszul csak magamhoz húztam és megcsókoltam. A csók után mindketten bambán vigyorogtunk a másikra.
- Ezt meg miért kaptam? - Kérdezte zavarodottan, mire én csak felnevettem.
- Azért, hogy ne kérj már mindenért bocsánatot te bolond. Nem kellett volna azt mondanom, hogy válni akarok, mikor át se gondoltam rendesen.
- Akkor szent a béke - Kérdezte, mire én csak vadul bólogattam.
- Végre, már azt hittem komolyan gondoltad amit mondtál. A hideg is kirázott valahányszor csak erre gondoltam.

- De remélem többször nem fogsz úgy kezelni, mint egy gyereket, mert komolyan mondom nagyon meg fogok rád haragudni Diego megértetted?
- Persze, hogy meg különben is fogalmam sincs mihez kezdenék nélküled - magához húzott és egy puszit nyomott az arcomra, én pedig teljesen elvörösödtem.
- Egyébként sikerült befejeznem a dalt, ha érdekel - kiabálta, a konyhába tartó férjem után.
- És tudod már miről fog szólni, a videó klip?
- Milyen videoklip? Nekem senki se mondta, hogy klipet is kell csináljak a dalhoz?
- Mintha nem lenne egyértelmű - A hang a fürdő felől jött, én pedig egyből tudtam, hogy kiről van szó.
- Pasquarelli, miért nem tolod ki inkább s képedet? - Mire az említett személy előjött, és jól megölelgetett.
- Bocsi, hogy nem tudtam érted menni, de Sergio megint fel akart vetetni, egy új dalt a srácokkal és muszáj volt ott lennem. Te is tudod, milyen ha valamit a fejébe vesz, nem lehet róla lebeszélni.
- Igen sajnos pontosan tudom milyen, szóval ne aggódj megértelek.
- Szerintem induljunk, mivel a csajok már biztos tűkön ülnek, hogy láthassanak téged.
- Pontosan, szóval siessünk, mert már késében vagyunk - Így fogtuk magunkat és elindultunk. A kicsikkel majd a stúdióban találkozunk, mert most a keresztanyjukkal vannak. Röpke egy óra alatt meg is érkeztünk. A lányok rögtön odaszaladtak hozzám és jól megölelgettek, kivéve Albat, amit nagyon furcsálltam. Odamentem hozzá, mert észrevettem, hogy eléggé lehangolt.
- Ki vele mi a fenét művelt, már megint Facu?
- Semmit, csak olyan kedvetlen vagyok mostanság, hogy folyton csak veszekszem vele.
- Ugyan már Albi, nem lehet, hogy ideje lenne elmenned orvoshoz?
- Lodovica, ne kombinálj, egészen biztos, hogy nem várok gyereket.
- Pedig én is kedvetlenséggel kezdtem - rákacsintottam, mire elnevette magát, és végre ő is megölelt.
- Na jó gyere Lodo, itt az ideje megkeresni Candet, meg a kicsiket - Diego összekulcsolta a kezemet az övével, és elindultunk, a táncterembe, ahol Candee épp mesét mondott a kicsiknek. Mikor megláttak engem, az apró lábaikkal oda szaladtak hozzám. Felkaptam mindkettőt, és jól megpusziltam az arcukat.
- Anyuci, ugye már itt leszel velünk? - A lányom rám nézett azokkal a nagy boci szemeivel, én pedig még egy puszit nyomtam az arcára.
- Persze, hogy veletek leszek, mert ti vagytok a mindeneim. Ekkor hirtelen sötétségbe borult az egész terem. Észrevettem, hogy a többiek is mind odasereglettek Ez után ismerős dallam csendült fel: Annak a dalnak, a sorai, amit én írtam. A vetítőn, pedig egy videó is tartozott hozzá, amin a Miával közös pillanataim voltak, a születésétől egészen mostanáig. Könnybe lábadt szemekkel néztem végi a videót. Volt egy sejtésem arról, hogy ki készíthette a videót, de, csak ebben a pillanatban akartam maradni örökké.