Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

11.rész - Félreértés és szakítás

Lodovica szemszöge.

 Éreztem ahogy a szemeim egyre jobban,megtelnek könnyekkel.Rögtön lecsaptam a telefont és sírva az ágyamra ültem.Persze Cande mindent látott és el is kezdett kérdezősködni.

- Lodo mi történt?

- Diego részegen ült kocsiba,és nekihajtott egy fának.

- Micsoda?Akkor mégis mire várunk mennyünk oda-mondta így hát el is indultunk. Cande ült a volán mögött,mivel én túl zaklatott voltam a történtek miatt.Alig tudom elhinni ami történt.Ráadásul az egész az én hibám.Ha nem beszélek vele olyan keményen,akkor ez az egész meg sem történik.Egy óra alatt a kórházba is értünk,ahol a srácok Tini és Mechi kivételével mind ott voltak.Mindannyian idegesen várták,hogy kijöjjön az orvos,legfőképpen Jorge,akinek az arcáról sütött a bűntudat.
- Hé mond jól vagy?
- nem az egész az én hibám,Mechi átvert,azt mondta hogy Diego csak kihasznál téged,én meg hittem neki.Miattam vesztetek össze és az egész baleset is ezért történt.
- Ne hibáztasd magad,én voltam vele túl kemény-mondtam,majd megsimogattam a karját.Ekkor kilépett az orvos,mi pedig idegesen hallgattuk.
- Mi a baja?Ugye nem fog meghalni?-kérdeztem,a könnyeimmel küszködve
- Szerencsére nincs komolyabb baja,kapott egy enyhe agyrázkódást és eléggé valószínű,hogy nem fog mindenre emlékezni a baleset előtte,de jobban lesz-mikor az orvos ezt kimondta,hatalmas kő esett le a szívemről.Mikor az orvos elment,én voltam az első aki bement hozzá.

Nagyon jó volt látni,hogy békésen alszik.Én odahúztam,az egyik széket a sarokból és leültem mellé.Egy ideig néztem hogy alszik,majd elkezdtem közeledni felé,és halkan dúdolni kezdtem,az universo dallamát.Mikor ott voltam a másik oldalán,fölé hajoltam,és gyengéden megcsókoltam.Nagy örömömre,lassan kinyíltak a szemei is.Én elhúzódtam tőle,ő pedig próbált elmosolyodni.
- Mi történt,mit keresek itt?
- Karamboloztál,ezért kerültél ide-muszáj volt előtte,elferdítenem az igazságot,mert nem akartam megint megbántani.Odaültem mellé,és lassan megfogtam a kezét.Ő pedig rám mosolygott.

- Örülök hogy felébredtél,remélem tudod.

- Én meg annak örülök hogy te most itt vagy velem,mert ha nem lennél,nem is tudom mi lenne velem.Valószínűleg még mindig az lennék aki eddig voltam

- Neked most pihenned kell.Az az első hogy felépülj-ekkor megcsörrent a mobilom,és láttam,hogy Tini küldött egy üzenetet,hogy meghív magukhoz ebédre.Én visszaírtam neki,hogy ott leszek.Lassan sikerült elérnem,hogy Diego elaludjon,így nyugodtan el tudtam menni Tiniékhez vacsorára.Rajtam kívül,Rugerro is ott volt,hiszen ő Mechi pasija.Nagyon jól éreztük magunkat,majd Tini hirtelen félrehívott,Felmentünk a szobájába és ott folytattuk a beszélgetést.


Mikor már későre járt,elköszöntem tőlük és hazafelé vettem az irányt.Útközben,betévedtem a kórházba és úgy döntöttem,inkább Diego mellett maradok,nehogy történjen valami.

Ruggero szemszöge.

Nagyon jól éreztem magam a csajokkal. Lodo fantasztikus lány,mintha a húgom lenne.Közben pedig,váltottam pár SMS-t az apámmal.Nos az anyámat nem ismerem.Az apám nevelt,aztán elvett egy másik nőt,és most van egy 12 éves öcsém Leonardo is.Majd elkezdtem,összepakolni a cuccaimat,amikor kintről meghallottam Tini és Mechi beszélgetését.

- Szóval húgi jól halad a terved?

- Igen a lehető legjobban,Lodo a tenyeremből eszik.Szegény még nem is tudja mi vár rá-majd mindketten,elkezdtek nevetni,mire én dühösen beviharoztam,a konyhába.

- Ezt jobb ha most azonnal meg magyarázzátok!

- Ruggero mégis mit kéne meg magyaráznom pont neked?-kérdezte Tini,majd egy laza mozdulattal,távozott a konyhából.Én ezek után Mechire fordítottam a tekintetemet,választ várva.

- Igen igaz amit Tini mond.Tényleg ezt tervezzük Lodoval,nem fogom előtted tagadni.

- Ki vagy te?Mert nem az a lány akibe beleszerettem,az egyszer biztos

- Ruggero mit akarsz ezzel mondani?

- Azt hogy én befejeztem Mercedes.Szakítok veled-mondtam majd otthagytam őt.

- Ruggero kérlek ne csinál ezt nem szakíthatsz én szeretlek.

- Kérlek ne nehezítsd meg ezt még jobban.Remélem rájössz hogy hibáztál-mondtam neki,majd csalódott arccal lassan kisétáltam a házból.Nagyon csalódott voltam.Mikor még egyszer visszanéztem,láttam Mechit ahogy könnybe lábadt szemmel bámul utánam.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro

Tags: #lc