11.rész - Félreértés és szakítás
Lodovica szemszöge.
Éreztem ahogy a szemeim egyre jobban,megtelnek könnyekkel.Rögtön lecsaptam a telefont és sírva az ágyamra ültem.Persze Cande mindent látott és el is kezdett kérdezősködni.
- Lodo mi történt?
- Diego részegen ült kocsiba,és nekihajtott egy fának.
- Micsoda?Akkor mégis mire várunk mennyünk oda-mondta így hát el is indultunk. Cande ült a volán mögött,mivel én túl zaklatott voltam a történtek miatt.Alig tudom elhinni ami történt.Ráadásul az egész az én hibám.Ha nem beszélek vele olyan keményen,akkor ez az egész meg sem történik.Egy óra alatt a kórházba is értünk,ahol a srácok Tini és Mechi kivételével mind ott voltak.Mindannyian idegesen várták,hogy kijöjjön az orvos,legfőképpen Jorge,akinek az arcáról sütött a bűntudat.
- Hé mond jól vagy?
- nem az egész az én hibám,Mechi átvert,azt mondta hogy Diego csak kihasznál téged,én meg hittem neki.Miattam vesztetek össze és az egész baleset is ezért történt.
- Ne hibáztasd magad,én voltam vele túl kemény-mondtam,majd megsimogattam a karját.Ekkor kilépett az orvos,mi pedig idegesen hallgattuk.
- Mi a baja?Ugye nem fog meghalni?-kérdeztem,a könnyeimmel küszködve
- Szerencsére nincs komolyabb baja,kapott egy enyhe agyrázkódást és eléggé valószínű,hogy nem fog mindenre emlékezni a baleset előtte,de jobban lesz-mikor az orvos ezt kimondta,hatalmas kő esett le a szívemről.Mikor az orvos elment,én voltam az első aki bement hozzá.
Nagyon jó volt látni,hogy békésen alszik.Én odahúztam,az egyik széket a sarokból és leültem mellé.Egy ideig néztem hogy alszik,majd elkezdtem közeledni felé,és halkan dúdolni kezdtem,az universo dallamát.Mikor ott voltam a másik oldalán,fölé hajoltam,és gyengéden megcsókoltam.Nagy örömömre,lassan kinyíltak a szemei is.Én elhúzódtam tőle,ő pedig próbált elmosolyodni.
- Mi történt,mit keresek itt?
- Karamboloztál,ezért kerültél ide-muszáj volt előtte,elferdítenem az igazságot,mert nem akartam megint megbántani.Odaültem mellé,és lassan megfogtam a kezét.Ő pedig rám mosolygott.
- Örülök hogy felébredtél,remélem tudod.
- Én meg annak örülök hogy te most itt vagy velem,mert ha nem lennél,nem is tudom mi lenne velem.Valószínűleg még mindig az lennék aki eddig voltam
- Neked most pihenned kell.Az az első hogy felépülj-ekkor megcsörrent a mobilom,és láttam,hogy Tini küldött egy üzenetet,hogy meghív magukhoz ebédre.Én visszaírtam neki,hogy ott leszek.Lassan sikerült elérnem,hogy Diego elaludjon,így nyugodtan el tudtam menni Tiniékhez vacsorára.Rajtam kívül,Rugerro is ott volt,hiszen ő Mechi pasija.Nagyon jól éreztük magunkat,majd Tini hirtelen félrehívott,Felmentünk a szobájába és ott folytattuk a beszélgetést.
Mikor már későre járt,elköszöntem tőlük és hazafelé vettem az irányt.Útközben,betévedtem a kórházba és úgy döntöttem,inkább Diego mellett maradok,nehogy történjen valami.
Ruggero szemszöge.
Nagyon jól éreztem magam a csajokkal. Lodo fantasztikus lány,mintha a húgom lenne.Közben pedig,váltottam pár SMS-t az apámmal.Nos az anyámat nem ismerem.Az apám nevelt,aztán elvett egy másik nőt,és most van egy 12 éves öcsém Leonardo is.Majd elkezdtem,összepakolni a cuccaimat,amikor kintről meghallottam Tini és Mechi beszélgetését.
- Szóval húgi jól halad a terved?
- Igen a lehető legjobban,Lodo a tenyeremből eszik.Szegény még nem is tudja mi vár rá-majd mindketten,elkezdtek nevetni,mire én dühösen beviharoztam,a konyhába.
- Ezt jobb ha most azonnal meg magyarázzátok!
- Ruggero mégis mit kéne meg magyaráznom pont neked?-kérdezte Tini,majd egy laza mozdulattal,távozott a konyhából.Én ezek után Mechire fordítottam a tekintetemet,választ várva.
- Igen igaz amit Tini mond.Tényleg ezt tervezzük Lodoval,nem fogom előtted tagadni.
- Ki vagy te?Mert nem az a lány akibe beleszerettem,az egyszer biztos
- Ruggero mit akarsz ezzel mondani?
- Azt hogy én befejeztem Mercedes.Szakítok veled-mondtam majd otthagytam őt.
- Ruggero kérlek ne csinál ezt nem szakíthatsz én szeretlek.
- Kérlek ne nehezítsd meg ezt még jobban.Remélem rájössz hogy hibáztál-mondtam neki,majd csalódott arccal lassan kisétáltam a házból.Nagyon csalódott voltam.Mikor még egyszer visszanéztem,láttam Mechit ahogy könnybe lábadt szemmel bámul utánam.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro