Lodo szemszöge

- Srácok el mondanátok hogy mi ez?

- Nézd nem történt semmi csak egy csók és kész-mondta mérgesen Rugge

- És miért csókoltátok meg egymást?

- Hát nem mindegy az nekem amúgy is mennem kell-mondta Cande,majd sarkon fordult és elment.Nagyon furcsák voltak,mintha titkolnának valamit. Diego hazakísért,majd adott egy csókot és hazament.Másnap reggel,már korán ott voltam a forgatáson.El is kezdtük a forgatást hogy minél előbb befejezzük.Szerencsére Diego nyugodt volt és nem volt semmilyen galiba.Rendben lement a forgatás, és időben befejeztünk mindent. Diego és én úgy döntöttünk,hogy elmegyünk együtt reggelizni.Látszott rajta,hogy már nagyon megbánta,hogy tegnap verekedett Jorge-val.

- Tudod mit szeretek nagyon?-kérdeztem tőle.

- Nem nem tudom.

- Téged és azt hogy te mindig tudod mit kell mondanod hogy jobb kedvem legyen.

- Te vagy nekem minden ami ahhoz kell,hogy minden nappal egyre jobb legyek.

- Amikor ezt mondod eltörlöd minden gondomat-feleltem neki,erre ő közelebb jött és egy puszit nyomott az arcomra. Diego mindig tudja,hogyan vehet le engem a lábáról.

Nagyon hamar elment az idő,ezért úgy döntöttünk elindulunk,ám ekkor Jorge is megérkezett nem éppen vidáman.Én kicsit meg is ijedtem,Diego pedig maga mögé bújtatott

- Te meg mit keresel itt mi?

- Utoljára figyelmeztettelek-mondta és bevert egyet Diegonak. Diego visszaütött és nemsokára,már az egész kávézó tőlünk zengett.Én próbáltam szétválasztani és mikor végre sikerült is,odafordultam a két vérző arcú srác felé,és elmondtam nekik amit abban a pillanatban éreztem.

- Na jó most lett elegem belőletek. Diego szerintem szüneteltessük ezt az egészet kérlek-Mondtam majd sarkon fordultam és hazamentem.Nagyon szomorú voltam és bántam már hogy olyan kemény voltam Diegoval,de inkább felhívtam Candet hogy jöjjön át.

- Szia csajszi figyelj át tudnál jönni légyszi-szipogtam.

- Szia máris ott vagyok-mondta majd letette.Tényleg gyors volt,10 perccel később már ott toporzékolt az ajtóm előtt.Én szomorúan beengedtem őt.

- Csajszi mi a baj?Miért sírtál már megint a fiúk?

- Nem most én voltam a hibás-szipogtam,majd töviről hegyire elmeséltem neki mindent.Ő erre csak magához ölelt,én pedig szomorúan viszonoztam az ölelését.Rájöttem,hogy mennyire idióta voltam,hogy így beszéltem Diegoval. Azonnal fel akartam hívni,hogy megtudjam hogy van,ám mikor már ötödjére sem vette fel,elkezdtem aggódni.Ekkor megcsörrent a telefonom.Én rögtön felvettem,abban reménykedve hogy Diego lesz az.Ám amit halottam attól sokkot kaptam.

- Mi az nem lehet Diego!-kiabáltam,majd egy könnycsepp gördült le az arcomról.