Lodo szemszöge.

Ma kezdem az első napom, az új munkahelyemen. Reggel arra ébredtem, hogy az én drága barátnőim az ágyam körül ugrálnak és igyekeznek rávenni arra hogy ébredjek fel.

- Gyerünk lustaság ugye nem akarsz elkésni? - Kérdezte Cande csípőre tett kézzel.

- Csak még egy percet kérek szépen- majd magamra húztam a takarómat.

- Semmi egy perc!-mondta Alba majd lehúzta rólam a takarómat. Erre már kénytelen voltam felkelni az ágyból és amíg én felöltöztem, addig a barátnőim megcsinálták a reggelimet. A mai szerelésem egy fehér cseresznye mintás ruhából egy és egy kék balett cipőből állt.

Miután meg reggeliztem a csajokkal elindultunk. Mivel nincs pénzem kocsira, ezért taxival mentünk. Nagy sokára meg is érkeztünk és a sorozat egyik producere Thomas igazított útba engem, miközben a barátnőim a stáb többi tagjához ment. Miután én is odaértem be mutattak a többieknek.

- Srácok ő itt Lodovica az új stylistunk. Remélem nem lesz semmiféle probléma- Én pedig meg láttam egy szép barna hajú csajt aki épp az ajtónál ácsorgott.

- Szia én Lodovica vagyok te pedig biztosan Martina.

- Igen Martina vagyok, te pedig egy kis senki.

- Hogy mondtad? Egy senki mégis mit képzelsz magadról? - Emeltem fel a hangom

- Jól hallottad szívi ha túl akarod itt élni akkor jobb ha nem állsz az utamba- mondta majd tovább állt. Hihetetlen úgy tűnik ezzel a csajjal csak a bajom lesz. Később a producer elmondta, hogy kinek milyen stílust találtak ki, én pedig elkezdtem a tervezést Martina-nak egy igazán aranyos összeállítást sikerült kitalálnom: Egy egyszerű barna szoknya fehér felsővel és hozzáillő kislányos cipővel. Mikor felvette rögtön el is kezdték fotózni, és látszólag tetszett is neki, ám mikor a fotónak vége lett levette a ruhát és a szemem előtt tépte szét.

- Nézd csak így fog majd az álmaid is tönkre menni- Ekkor éreztem hogy a szemeim megtelnek könnyekkel. Nem értem mi lehet a baj? Miért érzi azt hogy vetélytársként kell rám tekintenie. Aztán Martina mögé lépett, egy barna hajú kedves arcú srác.

-Hé te meg miért nem hagyod őt békén mi?

- Jaj Jorge észre sem vettelek- Ekkor hirtelen Tini megfordult és mézes mázosan nézett a Jorge nevű srác felé, ám őt ez nem igazán érdekelte, mert a szemeivel csak engem nézett.

- Hé jól vagy nem bántott?- Kérdezte miközben a kezeit végig simította a karomon.

- Nem de mégis miért csinálja ezt?

- Diego miatt fél hogy majd rád fog hajtani, őt meg hanyagolja.

- De ki is az a Diego?

- Tini pasija de csak azért jár vele hogy engem féltékennyé tegyen - Kicsit furcsállva hallgattam. Szóval csak azért ilyen velem mert fél hogy a pasija rám mászik? Ugyan azt sem tudom hogy ki az. Ekkor azonban belépett Diego is. Hú tényleg helyes srác. Fekete mellényben volt a haja oldalt le volt nyírva ami manapság nagy divat erre felé.

- Hé Jorge nem hagynál magunkra?

- Miért akarsz te kettesben lenni vele? Azért hogy rámászhass ne nevettess.

- Ahhoz neked semmi közöd- majd szépen lassan kituszkolta Jorge-t az ajtón.

- Nos cukor falat kettesben maradtunk- mondta majd el kezdett közeledni felém.

- Igen de nekem igyekeznem kell haza- mondtam majd próbáltam el menni azonban erősen megfogta a kezem. Én ijedten a szemébe néztem, mert nem tudtam mit akarhat tőlem.

- Mondok neked valamit cicuska: Itt az van amit mi mondunk és ha valami ne m tetszik hidd el repülni fogsz innen megértetted?

- Igen megértettem- majd szép lassan kisétáltam az ajtón és igyekeztem haza, meg sem várva a barátnőimet. Mikor hazaértem gyorsan magamra zártam az ajtót és zokogva dőltem az ajtónak.