Május 3. (szerda)
Szerintem a világ megérett a pusztulásra, ugyanis ma Dani nem jött suliba, vagyis Lili egy teljes délelőtt erejéig nem láthatja. Úristen!
Úgyhogy Lili ma egész nap úgy viselkedett, mint aki éppen temetésen van.
Illetve, pontosítanék - nagyon úgy tűnt, hogy nemsokára majd őt kell eltemetni, amiért körülbelül tizenöt óráig nem láthatja az ő imádott Danikáját.
- Pénteken nem lesz suli? Ez aaaaz - ugrott fel Andris a padra, majd valami táncszerűséget adott nekünk elő, amikor megtudta, hogy holnapután továbbképzik a tanárokat (vagy mi), ezért nem lesz suli.
Ebédszünetben Lili ugyan leült hozzánk, de semmilyen ételt nem hozott maga elé.
- Nem eszel? - csodálkoztam - Pedig most nem is olyan rossz a kaja.
- Nem kérek - rázta a fejét Lili.
- De hát egész nap csak azt a két darab abonettet etted, amit adtam neked - pislogott Saci értetlenül - Nem tesz jót.
- Nem érdekel - vont vállat - Le kell fogynom.
- Jézusom, ne ijesztegess, te vagy az egyik legvékonyabb lány az osztályból - hitetlenkedett Enikő.
- Az lehet. De akkor is fogyókúrázom - erősködött Lili.
- De miért? - értetlenkedtem.
- Tegnap utánanéztem Dani volt barátnőinek. Mindegyik sokkal vékonyabb nálam - sóhajtott Lili - Úgyhogy fogynom kell.
Ekkor tudatosult bennem, hogy Lili nagyon nem okés, és már szóltam volna, csakhogy Enikő megelőzött.
- Tudod, mi erre a véleményem? - fújta ki magából Enikő az idegességet szép lassan.
- Na, mi? - kérdezte Lili.
- Őszinte legyek, vagy kedves?
- Inkább őszinte.
- Igen? Akkor őszinte leszek. Rossz hatással van rád.
- Nem, Dani jó hatással van rám, a legjobb dolog, ami életemben történt velem!
- Neked elmentek otthonról - közölte egyszerűen.
- Miért? Mert nem szeretném, hogy elhagyjon a barátom?
- Nem, azzal nincs probléma. Az a baj, hogy ezért olyan dolgokat akarsz csinálni magaddal, ami beteges, felrúgod a saját elveidet, és teljesen eltorzította az önképedet. Ha tényleg szeret, akkor elfogadja, hogy ilyen vagy. Ezért nem kell megváltoznod, mert hülyeség - tárta szét a karját Enikő - Most pedig szedd össze magad, és egyél, mert ha így folytatod, akkor szépen legyengülsz és összeesel itt nekem, de úgy se hagyom, hogy koplalj, szóval egyél velünk - vázolta fel a következményeket, majd kivitte a tányérját.
Suli után Lili őrült tempóban rohant Daniékhoz, Casso pedig átjött hozzánk.
Casso a telefonját nyomkodta, én pedig eldőltem az ágyamon, hozzá bújtam, és a rajzfüzetembe firkálgattam.
- Tényleg - ültem fel hirtelen - Lerajzolsz?
- Mi? - nevetett fel hitetlenül.
- Lerajzolsz? Rólam még egy rajz se készült soha - néztem rá könyörgően - Vagyis de, egyszer Saci lerajzolt kilencedik elején - tettem hozzá - De légyszi.
- Még ha meg is próbálom, nem fog hasonlítani rád - röhögött.
- Egy teljes évig korrepetáltalak, csak fejlődtél valamit - győzködtem.
- Oké, most az egyszer, de őrizd meg, ilyen több nem lesz - adta meg magát sóhajtva - Adj egy lapot.
- Tessék - nyújtottam oda neki egy ceruzával együtt - Beüljek valami szexi pózba? - nevettem.
- Ülj, de a rajzon nem fog átjönni.
- Akkor csak simán leülök törökülésbe. Így jó lesz? - kérdeztem.
- Tökéletes - bólintott.
Casso körülbelül két perc alatt kész lett, amin egy kicsit el is csodálkoztam, majd megnéztem a rajzot.
- Na, jó, én értem, hogy vékony vagyok, de azért ennyire nem! - kértem ki magamnak nevetve, amikor megláttam a pálcikaemberes megoldását az én drága páromnak - Rajzolj le normálisan.
- Úgy volt, hogy most az egyszer.
- Nagyon jófej vagy - forgattam a szemem nevetve.
De azért kitűztem a parafatáblámra a rajzot, miután elment. :)

Mai nap - 5/5: egészen egyszerűen Casso mellett lehetetlen unatkozni. :)