Április 28. (péntek)
A kihagyott három nap nem volt túl eseménydús.
Talán annyi lenne említésre méltó, hogy Dani és Lili egyre szorosabb kapcsolatban vannak egymással, délután például együtt mennek haza, valamelyik szünetekben lemennek közösen büfébe, üzenetezgetnek, meg ilyesmik. Eléggé sínen megy a dolog.
Persze, örülök neki, hogy Lili boldog ezzel a tizenegyedikes sráccal, de valahogy... na. Szóval szerintem neki, a romantikus, vallásos művészléleknek nagyon nem Dani mellett van a helye, aki a pletykák szerint nem igazán volt egy komoly kapcsolatnak sem a részese (khm) és havonta van legalább két barátnője.
Na mindegy, erről most egyelőre ennyit, ő tudja. Én csak akkor fogok beleszólni, amikor már tisztán látom, hogy baj lesz, vagy ha már az van. Addig ráhagyom, az ő dolga.
Ma megrendezésre került az énekverseny, aminek a jelentkezéséről jól lemaradtam, úgyhogy a lányok többsége, aki ma indul rajta, totál be volt pörögve. Nem csodálom (tapasztalat alapján).
Szünetben, az udvaron Enikővel és Sacival üldögéltünk a padon hárman, mivel Lili most sem volt közöttünk, hanem inkább Danival beszélgetett, aki a suli falának támaszkodva hallgatta őt.
- Szerintem Lacihoz sokkal jobban illett - sóhajtott Saci, mire Enikővel egyetértésünket bólogatással jeleztük.
- Na, tessék - biccentett Enikő egy kis szótlanság után Liliék irányába, ahol az említett barátnőnket Dani épp megcsókolta.
- Hát, ez gyors volt - jegyeztem meg - Egy hete még azt se tudta, ki ez a gyerek - túrtam a hajamba - Bárcsak nekünk is ilyen gyorsan ment volna minden Cassoval.
- Az tényleg jó lett volna - értett egyet Saci bólogatva.
- Egyébként lehet, hogy csak én vagyok ilyen negatív, de szerintem Dani nem azért hajtott rá Lilire, mert hogy aranyos, meg szerelmes lett belé, mert ez nagyon nem vall rá. Mármint, nekem ez a véleményem - vakarta meg a homlokát Enikő.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett Saci.
- Vajon hogy? - forgatta a szemeit Enikő - Úgy értem.
- Biztos. Még mindig nem értem, de szerintem cukik - vonta meg a vállát Saci.
Enikővel összenéztünk, majd ráhagytuk.
- Úristen! - ugrott a nyakamba Lili, amikor beértünk a terembe. Ezt egy kicsit mindenki hallotta, úgyhogy az osztály nagy része felénk fordult - Összejöttünk! Úristen!
A szemem sarkából láttam, ahogy Laci csak megfordul, majd kimegy a teremből.
- Láttam - bólogattam mosolyogva, mivel nem nagyon tudtam máshogy reagálni. Ja, és asszem megroppant a gerincem, úgyhogy lassan meg kéne látogatnom egy ortopédust.
Becsengetéskor lehuppantam Casso mellé, majd beszélni kezdtem neki a friss eseményekről.
- Lili egy kicsit nagyon boldog az utóbbi napokban. Összejött az új gyerekkel a tizenegyedikből, és most örül. Mondjuk nekem egyáltalán nem szimpi a srác, de mindegy, az ő dolga - vontam vállat.
- Mármint, aki a múlt héten jött? - nézett rám.
- Pontosan - bólintottam.
- Ez komoly? - kérdezte "ugye ez most csak egy rossz vicc?" stílusban.
- Hát, igen. Miért? - ráncoltam össze a szemöldököm. Fura, de én éreztem magam zavarban emiatt.
- Nem akarom összetörni a lelkivilágát, de ez a kapcsolat se fog két hétnél tovább tartani - közölte egyszerűen.
- Szerinted megmondjam neki? - gondolkodtam el.
- Észre fogja venni.
- Akkor nem mondom meg neki - határoztam el.
- Oké - vont vállat lazán.
- De azért szerintem egy kicsit fura, hogy egy hete Lili még azt se tudta, hogy létezik egyáltalán ez a srác, most meg már összejöttek. Illetve szerintem - tettem hozzá.
- Hát ja - bólintott - Te meg anno szilveszterkor azért dobtál, mert még csak négy hónapja ismertük egymást - nevetett fel feszülten, miközben fél kezével beletúrt a hajába.
Na, erre tényleg nem tudtam mit mondani.
- Tudod mit, van egy jó ötletem! - szólaltam meg - Ezt a témát inkább hanyagoljuk, ha lehet - mondtam, mire Casso szimplán csak elröhögte magát.
Vannak ilyen pillanatai. :)
Utolsó óra után, miközben kipakoltam a szekrényemből, rábeszéltem Cassot, hogy menjünk el moziba a hétvégén.
Mondjuk nem tartott sokáig meggyőzni, mivel szeretünk közösen filmezni.
Mások edzenek, meditálnak, kirándulnak, vagy hasonlókat csinálnak együtt, mi pedig filmezünk. Ez van. :)

Mai nap - 5/5: igazából nem volt vészes. Jó, mondjuk a Lili+Dani dolgot még nem igazán tudtam helyre rakni, de mindegy. Ő dolguk. Lili pedig csak legyen boldog. Hiszen ez a lényeg, nem? :)