94. Florida
Április 21. (péntek)
Zsombiról már egy hete semmi hír, nem hívogat, nem ír. Tényleg semmi. Betartja a szavát. Egyelőre. És ez jó.
Pontosabban, ez az egyetlen dolog a történetben, amire azt tudom mondani, hogy jó. Egyébként szörnyű.
- Úristen - pislogott Lili a radiátor előtti padon ücsörögve.
- Mi az? - kérdeztem.
Lili csak biccentett egyet a lépcső felé, ahol valami ismeretlen srác lépdelt fel. Nem nézett ki rosszul, de nem az esetem.
Lilinek viszont látszólag annál inkább.
- Ez meg ki? - ráncolta össze a szemöldökét Saci.
- Egy új gyerek a tizenegyedikben - mondta Enikő.
- Honnan tudod? - érdeklődtem.
- A nővérem egy barátnője abba az osztályba jár - felelte.
- Ja, vagy úgy - biccentettem.
- Szerintem nagyon helyes - áradozott Lili.
- Biztos - vont vállat Enikő - Képzeld - nézett rám - Nándi nem rég összejött valami ribivel.
- Megöljük? - nevettem fel.
- Ja, jó lenne - bólogatott Enikő - Ott jön.
- Hát, tényleg nem az a szerzetesi stílus - húztam el a szám.
- Ugye? És ennek a faszkalapnak meg ez a barbie baba kell, hogy rohadjon ketté - háborgott Enikő, majd folytattuk Nándi és a lány kritizálását.
Törin kiosztották a dogákat, ami hármas aláaláaláalá lett. Ponthatáron voltam, Bíró pedig kivételesen jófej volt (nem szokása) és megadta a jobb jegyet.
- Beülünk a mekibe, jöttök? - kérdezte Ricsi Sacira és rám nézve.
- Én igen - bólintottam Sacival együtt.
- Oké. Laci? - nézett az említettre, aki éppen a táskájának a cipzárjával variált, mivel beakadt.
- Megyek, de háromnegyed négykor el kell jönnöm - mondta, mire mindannyian kérdőn néztünk rá.
- Miért, mit csinálsz? - nézett rá Casso.
- Tetováltatok - húzta ki magát Laci büszkén.
- Mit? - kíváncsiskodott Saci.
- Megmutatom - halászta elő a telefonját és megmutatta a képet.
Díszes betűkkel van leírva, hogy "FL", körülötte meg mintás a keret. Ezt így kicsit nehéz leírni. De egyébként nagyon vagányan néz ki. :)
- És mi az, hogy FL? - kérdezte Enikő, halványan sejtve a dolgot. Szerintem ugyanarra gondoltunk.
- Floridában laknak a nagynénémék - felelt Laci némi habozás után.
Enikővel csak sejtelmesen összemosolyogtunk. Természetesen Laci annak az államnak, ahol laknak a rokonai, a postai rövidítését tetováltatja magára.
Véletlenül se Lili monogrammját (Fodor Lilianna). Dehogyis gyanús. :)
- Veszek a sült krumplidból, jó? - nyúltam Casso tányérja felé - Meg a ketchupodból is.
- Akkor is veszel, ha azt mondom, hogy nem vehetsz, úgyhogy mindegy - röhögött vállat vonva, mire én is elmosolyodtam. Igaza van. :)
Mai nap - 5/4: nagyjából átlagos. Viszont nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de Laci milyen aranyos már? :)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro