Április 18. (kedd)
Enikő szülinapja. :)
Reggel, amikor a sulis szekrényembe pakoltam a folyosón, kiszúrtam egy szórólapot a faliújságra kitűzve.
- Ugye, leadtad a jelentkezési lapot? - kérdezte Saci az énekversenyre utalva.
- Még nem. Mikor van a határidő? Teljesen kiment a fejemből - vallottam be őszintén.
Mostanában más dolgok kattognak az agyamban, többet között a pszichopata exem.
- Tegnap reggelig kellett volna jelentkezned. Szegény - nézett rám együttérzően Saci.
- Hát, akkor ez a hajó elúszott - sóhajtottam - Na, mindegy. Majd jövőre.
Ezt elmeséltem Cassonak is.
- Szerintem ha lemész a titkárságra, még megpróbálhatod - tanácsolta - Arrafele mindenki imád téged - tette hozzá halványan elmosolyodva.
- Nem fontos - legyintettem - Tavaly már úgyis megnyertem.
- Te tudod - vont vállat Casso.
Ma szerencsére elmaradt az angol, úgyhogy mivel Pásztor jött be helyettesíteni, ofőórát tartottunk és megünnepeltük Enikőt, aki egyébként hozott muffint az osztálynak.
- Finom - dicsértem meg.
Duplatesin gátfutás volt, jegyre. Pfúj.
Suli után Saci és én a legjobb időtöltésnek véltük beülni a KFC-be enni, mivel az ebéd borzasztó volt. Ez alapján cselekedtünk. Nesze neked, alakformálás. :)
Délután "csajos bulit" tartottunk Enikőéknél. Anyuék csak egy kicsit lepődtek meg, amikor csillámlós parókával a fejemen tértem haza. Véletlen rajtam maradt. :)

Mai nap - 5/5: fáj a fejem a sok röhögéstől. :) A csillámokat pedig, ami otthon kihullott a parókából, nekem kell holnap felporszívózni. Hurrá.