Március 28. (kedd)
Az, hogy Cassoval már majdnem egy hónapja összejöttünk a Balaton-parton, az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem. De tényleg.
Viszont ezzel együtt jön/jött a hideg zuhany is, amire nyilván számítani lehetett, és amiről régen azt hittem, hogy jobban fogom elviselni. Hát, nem nagyon.
És hogy mi az a bizonyos hideg zuhany?
Hogy Cassoért odavannak, fiúk és lányok egyaránt, de ezek közül bevallom őszintén, az utóbbi sokkal jobban zavar.
Ma például ebédszünetben miután megláttam, hogy mi a kaja (tojásleves és sült hús valami zöldséges trutyiszósszal), visszafordultam a terembe, Casso viszont lement focizni a többiekkel, úgyhogy a teremben megvártam őt (addig is rajzoltam), amikor pedig feljött az emeletre, éppen egy barna hajú, csinos lánnyal beszélgetett. Azt hiszem, tizenegyedikes volt, vagyis Cassoval egykorú, de ez nem biztos.
A lépcsőnél elköszöntek egymástól, mivel a lány terme a folyosó másik végén volt, Casso pedig bejött az osztályba, leült mellém és egy puszit nyomott a hajamba.
- Az a lány melyik osztályba jár? - kérdeztem mindenféle bevezetés nélkül.
- Inez? 11/A, asszem - vont vállat - Miért?
- Semmi, csak kérdeztem - ráztam a fejem, majd nekidőltem a vállának.
A karjával átkarolta a derekam oldalról, miközben a rajzomat figyelte.
- Mit rajzolsz? - érdeklődött.
- Lemásolom Pásztor virágait - biccentettem a tanári asztalra állított váza felé.
- Ott kicsit sok az árnyék, nem? - mutatott a vázámra.
- Igen, tudom, csak nem akarom kiradírozni, mert egy csomót dolgoztam vele, úgyhogy inkább a többi színt is megerősítem, hogy nagyjából jók legyenek az arányok - avattam bele a terveimbe.
- Te tudod. Kérsz rágót? - nyújtotta felém a csomagot.
- Nem, köszi, attól csak éhesebb leszek.
- Büfé?
- De csak akkor, ha felhúzol a székemről - vigyorogtam, mire Casso mosolyogva megforgatta a szemeit, majd megfogta a karom és felhúzott.
Most szerencsére nem volt akkora a sor, úgyhogy vettünk egy croissant-t és egy ásványvizet (az utóbbit Cassonak), majd felmentünk a terembe.
Sietnem kellett az öltözőbe, ugyanis a következő óránk tesi volt, amin Lelley felméréseket végeztetett velünk és az a-s lányokkal (sajnos tesin össze vagyunk vonva), a fiúk meg persze közben kosaraztak.
Ez sehol sem igazságos.
(Megjegyzem: Casso nagyon ügyes volt, és rá kellett döbbednem, hogy ő még izzadtan is nagyon jól néz ki, hogy csinálja ezt? <3)
Órák után Lilivel, Enikővel és Sacival elmentünk egy közeli plázába ajándékot venni, ugyanis nemsokára szülinapot fogunk ünnepelni, de erről még nem mondok semmit. :)
Vásárlás után beültünk egy palacsintázóba enni.
Már nagyban ettünk, beszélgettünk, meg mindent csináltunk, amikor mondtam a lányoknak, hogy egy perc, elszaladok mosdóba, de maradjanak nyugodtan.
Ahogy a mosdó irányába tartottam, egyszerűen csak éreztem egy tekintetet magamon, néztem is körbe, hogy ez mi, vagy ki lehet, de nem láttam senki különöset.
Egyedül, amikor kijöttem a mosdóból, akkor láttam valakit elmenni a folyosón egy másodpercre, és mindenre megesküszöm, hogy Zsombi volt, nem láttam rendesen, de szerintem ő volt.
Ezt azóta se tudom hova tenni, mindenesetre nem foglalkoztam vele többet.
Délután Casso átjött hozzám (nyilván, miután hazaértünk), és egészen estig értelmetlen videókat néztünk YouTube-on. Nesze neked, közösségi élet. :)

Mai nap - 5/5: Cassot nagyon szeretem, és tudom, hogy ő is engem, de egy picit félek is, mert nyilván vannak nálam szebb lányok is, és... szóval na. Nem akarom elveszíteni.