Március 27. (hétfő)
Casso nyaralós-hete nagyon jó volt, majdnem minden szempontból, mivel gyakorlatilag egész vasárnap pótoltam és tanultam a mai biosz tézére.
És sajnos, mivel nem igazán tartozom Hajdú kedvenc diákjai közé, tuti nem fogadja majd el, hogy egy hétig hiányoztam, ő ezt valószínűleg úgy fogja fel, hogy "ahelyett, hogy iskolába jöttem volna, mint más, szorgalmas diákok, én csak pihentem és loptam a napot az én imádott barátommal, ezért vessek magamra, talán az összefoglaló órákon nem áztatni kellett volna magam egy jacuzziban, és hogy mit szólnék hozzá, ha ő bármely családtagjának a születésnapján elutazna egy hétre...".
Olyan cuki ez a nő.
Na, mindegy.
Miközben Cassoval a suli felé sétáltunk, már messziről megláttam a társaságunkat a szokásos helyén, viszont nem a szokásos létszámában.
- Laci? - kérdezten elhúzva a számat.
- Bement - vont vállat Ricsi.
- Mindjárt jövök, megkeresem - dobtam le a táskám a többiek lábához (remélem, nem lopják ki a kajámat... kitelne belőlük :D), majd bementem a suliba.
A sulirádióból az I Need Your Love szólt, Niki a lépcsőfordulóban flörtölt egy tizenegyedikessel, hangosan nevetve a srác minden második szava után, a portás (Gecsey) Kolosra förmedt rá az a-ból, amiért "nagyon gyanús a tekintete" (?), Lau egy pár rajzkörös lánnyal együtt rakta fel a tavaszi dekorációt (már éppen ideje volt) az aulában található faliújságokra, egy végzős lány pedig (azt hiszem, Imolának hívják) kék lufival és egy arany színű, papír koronával a fején járt fel alá, mivel gondolom aznap volt a szülinapja, szóval minden a szokásos volt, én meg csak rendíthetetlenül mentem fel a lépcsőn.
- Szia. Nem jössz le hozzánk? - kérdeztem Lacit, aki a helyén ült, csendben zenét hallgatva.
- Bocs, nem hallottam - vette ki a fülhallgatóját füléből.
- Nem jössz le a többiekhez? - ismételtem meg.
- Nem, most nem - rázta a fejét.
Sóhajtottam egy nagyot, majd egy széket odahúztam az övé mellé és leültem.
- Próbálj kicsit jobban hozzáállni. Biztos van más lány is, akivel... - próbáltam megvigasztalni, több-kevesebb sikerrel, de Laci közbe vágott.
- Nincs - nézett rám.
- Akkor... - folytattam volna, de egy pillanatig leálltam. Ennyi volt a bölcsességem. - ... hát akkor se legyél ilyen szomorkás, csendes, mert ez nem te vagy. Kicsit legyél pozitívabb, és kihevered. Vagy valami ilyesmi. Biztos találni fogsz valakit egy idő után - biztattam, mire rám nézett.
- Jófej vagy, kösz, tényleg, de majd valahogy megoldom.
- Biztos vagyok benne - mosolyogtam rá.
Ezután már nem akartam sokat zavarni, úgyhogy visszamentem a többiekhez.
- Mindenki megfordítja a füzetét és hátul felírja címnek, hogy "írásbeli felelet". Az ablak felőliek az "A", az ajtó felőliek pedig a "B" csoport - mondta Horváth matekórán, miközben felírta az öt-öt kérdést a táblára. Remek, röpdoga. Még jó, hogy semmit nem tudok.
Amikor Horváth kiment a teremből egy kis időre, természetesen egy emberként fordítottuk meg a füzetünket és lapoztuk át, hogy megtaláljuk a választ arra, amiket nem tudtunk a dogában, csak sajnos Horváth, mint valami sunyi betörő, nesztelenül érkezett vissza a puskázásunk kellős közepén.
- Egy percre sem lehet titeket itthagyni, mert annyi becsület sincs bennetek, hogy amíg nem vagyok itt, nem lesitek ki az egész dolgozatot??? - kiabált ránk. De jó.
És persze kaptunk egy tonna házit. Még jobb.
Nyelvtanon Bogdánnal az év végi kompetencia-mérésre gyakoroltunk. Eleinte nem voltam oda érte, hogy egész órán ilyen feladatokat kell csinálnunk, de nem baj, jobb, mint ha körmölnénk végig.
Duplaangolon Kocsisnál is kihúztuk a gyufát, ugyanis észrevette, hogy többen is telefonoznak az óráján (jelen esetben Casso, Ricsi, Andris, Laci, Enikő és Saci voltak... vagyis több, mint az osztály fele), ezért beszedte a telefonokat, amiket csak nap végén láttunk legközelebb, ugyanis akkor "meglágyult a szíve" és visszaadta őket.
A nagy lágy szívével pedig mindenkinek kiosztott egy beírást is.
A telefonkiosztás előtti bioszórán amúgy tényleg megírtuk a dogát, ami egész jól sikerült.
Délután megcsináltam a házit, játszottam Csepivel, aztán Saci átjött hozzánk, mert nem értette a matekot, én pedig amennyit tudtam, segítettem neki.

Mai nap - 5/5: a délutánom feljavítja öt pontra. :)