Január 18. (szerda)
A hétvége és a hét első két napja üres volt, mint Niki feje (új közmondás), ma pedig korcsolyázás van. :)
- Adsz egyet? - kérleltem Kittit, aki nem túl diszkréten majszolta a cukorkáit.
- Bocs, nem. Vegyél a saját pénzedből - biccentett a büfé felé flegmán.
- Köszi - nevettem fel kínosan.
- Ne aggódj, már nem kell sokáig elviselned az fejemet, félévkor húzok innen - közölte.
- Mi? Hova? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- A Hajósba - vont vállat, majd visszament a jégre.
Az áruló. :(
Mivel melegem volt, levettem a sapkám, így viszont fázni kezdtem, de mindegy.
Nemsokára Casso megszólított a hátam mögül.
- Egy kör? - kérdezte mosolyogva.
- Mehetünk - fordultam meg, majd felmentünk a jégre, én pedig nyilván abban a pillanatban majdnem elestem, csak Casso időben elkapta a karom.
- Megvagy? - nézett rám halványan elmosolyodva, miközben felhúzott.
- Igen, köszi - igazítottam meg a hajam zavartan mosolyogva.
Egy kicsit se gáz. No comment.
Egymás mellett elindultunk a korcsolyával, miközben folyamatosan beszélgettünk, és nevettünk egymással.
Aztán egyszer csak, egy pár pillanatig egyikünk se szólalt meg - bár csend volt közöttünk, tulajdonképpen csak kívülről hallatszott annak, mondhatnám úgy is, hogy szavak helyett egészen más kifejezésmódok, na meg persze az érzések vették át a hatalmat.
Az ujjaink többször össze-össze értek, amit az ajkaimba harapva, mosolyogva nyugtáztam, majd egy ilyen alkalmat megragadva szinte egyszerre, gyengéden megfogtuk egymás kezét, én egy picit félénken, Casso pedig mosolyogva rákulcsolta az ujjait az enyéimre, így kéz a kézben haladtunk tovább.
- Puha a kezed - állapítottam meg halkan, miközben magamban folyamatosam vigyorogtam.
- Neked meg hideg - lassított le Casso mosolyogva, mire én is megálltam, ő pedig maga felé fordított, majd megfogta a másik kezemet is, szórakozottan "berakta" őket a zsebeimbe, amit nevetve néztem végig.
Ennek a mozdulatsornak köszönhetően fizikailag is közelebb kerültünk egymáshoz, mint amire bármelyikünk számított; ezt akkor éreztem meg igazán, amikor ezután egymás szemeibe néztünk, valószínűleg ugyanarra gondolva, de nem távolodtunk el, sőt, mint ha a közelségünk beindított volna köztünk valami megmagyarázhatatlan kémiát, vonzódást, vagy nevezhetjük akárhogy.
Casso az egyik kezével óvatosan a fülem mögé tűrte egy az arcomba lógó, kósza hajtincsemet, egy halvány mosollyal az arcán újból a szemeimbe nézett, majd az ajkaimra pillantott, amik mindennél jobban kívánták mézédes csókját, természetesen velem együtt.
Picit szórakoztatóan vette volna ki magát, ha továbbra is csak úgy állok előtte zsebre tett kézzel, úgyhogy Casso gondolt egyet, és intimebbé téve a helyzetet, az egyik karjával átölelte a derekam, én pedig a kezeimet óvatosan végighúzva a válla és a mellkasa közötti részen, gyengéden a nyakára, illetve az állkapcsára tettem a kézfejeimet. Casso mosolyogva egy kicsit oldalra biccentette a fejét, majd a tekintete a számról visszatévedt a szememre, és egy apró, féloldalas mosolyra húzta a száját, aminek a megbabonázó látványára, hogy is mondjam, elég hevesen reagált a szervezetem.
Ahogy a másik ajkán tartva a tekintetünket közeledtünk egymáshoz, először ő hunyta le a szemeit, mire egyből én is, majd épp megcsókoltuk volna egymást, amikor picit elfordította a fejét - én pedig megpusziltam az arcát.
Erre azonnal kizökkentem a dologból, Casso pedig jókedvűen elengedett.
- Ez kellett - vigyorgott rám, majd hátra csúszott.
- Hé!
Én pedig utána. :)
Igen jó kérdés, hogy meddig játszhattuk ezt az elmebeteg fogócskát, amibe belekezdtem, de mindenesetre épp elértem volna, amikor... puff.
Elestem.
És mivel az utolsó pillanatban Cassoba kapaszkodtam, őt is magamra húztam.
A pozíció meglehetősen zavaró volt, a perverz fantáziám pedig pillanatok alatt elém vetítette ugyanezt a képet, csak Casso szobájában és egy kicsit kevesebb ruhában, mindezt minden akaratom ellenére. Hjajj.
Casso egy bujkáló mosolyra húzta a száját (valószínűleg olyasmire gondolhatott, mint én), majd felállt, közben pedig felhúzott engem is.
Sajnos nem sikerült elég stabilan megállnom, így Casso mellkasának estem.
- Kemény mellkasod van - csúszott ki a számon, mire hitetlenül elröhögte magát.
Ezt persze amikor este elmeséltem Napsugárnak telefonon, természetesen rögtön megjegyezte, hogy "szerinte akkor nem csak a mellkasa volt kemény". No comment.

Mai nap - 5/5: jó volt a korcsolya, Cassot pedig szeretem, egyre és egyre jobban. <3