65. Domestos
Január 13. (péntek)
Ajjaj, péntek tizenhárom. :)
Mivel nem vagyok babonás, a gondolat csak átszaladt az agyamon, úgyhogy inkább a ruhásszekrényemhez fordultam, hogy kiválogassam a mai szettem.
Miután ezzel megvoltam (világoskék csőfarmer, egy póló, rá pedig zöld pulcsi), kifésültem a hajam, az első tincseimet hátul copfba fogtam, majd a táskámmal együtt lesiettem a konyhába.
- Sziasztok! - köszöntem el Anyuéktól (és Csepitől), miközben felhúztam a steppelt kabátom cipzárját (beakadt), majd a suli felé vettem az irányt.
Útközben összefutottam Ricsivel.
- Szia Ricsi - mosolyogtam rá - Casso?
- Valószínűleg még mindig azzal a pár házzal odébb lakó csajjal van, de majd jönnek - felelt, mire enyhén szólva elképedtem - Hülyülök, már rég elindult a suliba - röhögött ki, mire elég morcosan néztem rá - Na - karolta át a vállam - Haragszol? Poén volt.
- Nem haragszom, de ez akkor sem volt szép - játszottam a durcis kislányt.
- Aha - engedett el - Te, amúgy most mi a bánat van veletek?
- Hogy érted? - kérdeztem vissza.
- Hát, nemtom'. Csak annyit tudok, hogy te a szokottnál is boldogabb vagy, a tesóm pedig... hát, ő is az. Meg flörtölget, az tuti - vont vállat mosolyogva - Egyébként jól csinája legalább?
- Nagyon jól. Legalábbis engem megfog - pirultam el.
- Nem lepődtem meg.
- De el ne mondd neki.
- Nem fogom, nyugi, csak nekem aztán el ne csesszétek. Megint - tette hozzá.
- Nem fogjuk - ígértem meg nevetve.
Legalábbis remélem. :)
Az első óránk tesi volt. Viszonylag hamar átöltöztem utána, úgyhogy leültem a helyemre.
Már minden fiú kész volt, köztük Casso is, így aztán beültem az említett srác mellé.
- Nem ér, hogy ti csak fociztok, mi meg futunk és szekrényt ugrunk, meg minden hülyeség! - fakadtam ki szuszogva.
- Elfáradtál? - kérdezte egy mosolyora húzva a száját.
- Igen - bólintottam - Nem látszik?
- De. Mondjuk első ránézésre azt hittem, lenyomtad a maratont kétszer - gondolt bele derűsen, mire hitetlenül kitágultak a szemeim, felkaptam egy füzetet és válloncsaptam vele.
Kétszer.
Casso röhögve az arca elé kapta a kezeit védekezésképp, majd ahogy lecsillapodtam, mentett a helyzeten.
- Nyugi már. Cuki, amikor elpirulsz.
Erre zavartan elmosolyodva leraktam a füzetem.
Ajj, igazából imádom. :)
Törin, biológián és fizikán jegyzeteltünk, a napot pedig lezártuk egy kellemes, szintén jegyzetelős duplatechnikával.
Enikő a "lakás karbantartása és takarítása" témából tartott előadást (egész jó volt), és kettest kapott, mert megemlítette a Domestos-t a prezentációban, Lau pedig belekötött, hogy "nem csak a Domestos jó erre a célra". No comment.
Mai nap - 5/4: egyre boldogabb vagyok. Komolyan.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro