63. Boldog tudatlanság
Január 11. (szerda)
Reggel angollal kezdtünk.
- Lavender! Please - szólt rám Kocsis (először), amikor meglátta, hogy Cassoval beszélgetek.
Hogy én mennyire utálom a "Lavender" megszólítást! Pff.
Mindegy, ez van.
Duplamatekon valami egyenleteket oldottunk meg. Lassan át kéne mennem a kisboltba fonalat venni, mert én már rég elvesztettem...
Jó, ez gyenge volt. :)
- Ez meg hogy jött ki? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Te vagy a jó matekos - vágta rá Casso mosolyogva.
- Tévedés - mondtam, miközben a lehető leghalkabban felbontottam a ropim a szörnyű éhség ellen - Kérsz?
- Aha - biccentett Casso, majd kivett egy párat a zacsiból.
A nyelvtanóra fele tollbamondással ment el, mivel Bogdán szükségét érezte, hogy le kell rohasztani a karunkat. Mivel minek is az?
A következő két fizika után egy rajzkörrel koronáztuk meg a napot.
- Farsang - mondta a témát Várady, majd leült az asztalhoz.
Én pedig elkezdtem bohócokat festeni.
A végeredmény szánalmas lett, sokkal inkább hasonlítottak kettő zombira, mint két bohócra az ábrázolt figuráim, de mindegy.
Csak egy kicsit volt creepy.
- Miért van lábnyom a plafonon? - töprengtem magamban, amikor a szekrényemből pakoltam ki.
Azt hiszem, erre soha nem fogom megtudni a választ. :)
Mai nap - 5/5: lehet, hogy nem is akarom. Éljen a boldog tudatlanság.
************************************
Még mindig nem tudok egy értelmes sort se írni, úgyhogy a hosszabb szünetem miatt kiraktam az eddig megírtakat.
Ne haragudjatok, tényleg nem jön az ihlet, ráadásul... mindegy, lényeg, hogy az elmúlt heteket totális stresszben éltem le, úgyhogy majd...
Valamikor jön a folytatás.
Remélem, tetszettek a részek, majd még találkozunk (virtuálisan :D).
Antikönyvmoly 😘
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro