Január 9. (hétfő)
- Casso, add már vissza a tolltartóm! - kérleltem. Lassan már úgy tűnt, hogy a helyzetem totál kilátástalan, úgyhogy felesleges próbálkoznom, de én azért nem adtam fel.
- Szerintem add fel - tanácsolta Casso, mire felcsillant a szemem.
- Ha megadom magam és felhagyok a visszaszerzéssel, odaadod a tolltartóm?
Kétségtelen, kiváló üzletasszony lesz belőlem.
- Nem - rázta a fejét vigyorogva - Mondom, hogy add fel.
- Akkor mit csináljak???
- Add fel. Amúgy van egy pár tippem, amikről jobb, ha nem tudsz, úgyhogy beérem egy matekházival - közölte.
- Jó, oké - adtam bele a derekam - De most kérem a tolltartóm.
- Ne nézz hülyének. Sunyi vagy, még a végén átversz.
- De ahhoz, hogy megírjam a házid, kell egy írószerszám is - próbálkoztam.
- Tádááá - nyomott a kezembe egy tollat, majd kiment és a szekrényébe rakta a tolltartóm. Sajnos kulcsra zárta, amit pedig a zsebébe rakott, úgyhogy nincs más választásom, meg kell írnom a háziját. Ajj.
Ebédszünetre már tökéletesen kidolgoztam a haditervemet.
- Megvárlak - mosolyogtam Cassora.
Szépen, kettesben elsétáltunk a szekrények előtt, én pedig erre az alkalomra vártam.
Megálltam, melynek következtében Casso is. A kezemet a mellkasára helyeztem, óvatosan a szekrénysorhoz kezdtem taszítani, majd közelebb hajoltam hozzá, végig a szemeibe nézve. A bal kezem még mindig a mellkasán pihent, a jobb kezem mutatóujját pedig szép lassan lefelé kezdtem vezetni rajta.
A zsebénél megálltam, és gyorsan kikaptam onnan Casso kulcsát, amivel a szekrényéhez kezdtem rohanni a tolltartómért.
A kulcsot nagy nehezen a zárba illesztettem, majd el akartam fordítani, de nem sikerült.
- Ez azért elég gyenge próbálkozás volt - szólt utánam Casso - Ami nálad van, az a lakáskulcsom - röhögött ki.
Ez azért enyhén égő.
- Egy próbát megért - vontam vállat tűzpiros fejjel, hozzávágtam a kulcsot (elkapta), majd bementem a terembe.
A következő (és egyben utolsó) óra biológia lett volna Hajdúval, de szerencsére az említett tanárnőnek valami továbbképzése volt, úgyhogy Hajnal jött helyettesíteni, akitől állítása szerint "olyan távol áll a biológia, mint Makó Jeruzsálemtől", így kimehettünk fagyoskodni az udvarra. Hip-hip hurrá...
Otthon megírtam a házim (és IGEN, egyben az én drágalátos padtársamét is - közben egyébként felhívtam egyszer telefonon, hogy legalább egy kicsit is ne unatkozzak azalatt), majd nekiálltam mindenféle hülye teszteket kitöltögetni, hogy mennyire illek össze Cassoval. Értelmes elfoglaltság.

Mai nap - 5/5: bármennyire is idegesítő, egyszerűen odavagyok érte. Minden egyes mosolya, mozdulata, tekintete vagy szava olyan... olyan ahwww. Ez a "meghúzom a hajad-idegesítelek-ellopom a cuccaid" szokásától pedig akaratlanul is beindul a - néha nem túl előnyös - fantáziám, mivel őszintén, elképesztően édes. :) De ha valamit, ezt aztán tényleg soha nem tudhatja meg.