59. Hármas
Január 5. (csütörtök)
Amikor reggel beértem a terembe, csak simán levágtam a táskám a székemre, hogy kipakoljak. Köszönni nem köszöntem, mert már rég feladtam, hogy valaki meghallja és visszaköszönjön.
Éppen a nyelvtan könyvemet vettem elő, amikor valaki gyengéden meghúzta az egyik tincsemet. Automatikusan megfordultam.
Na, vajon ki állt előttem?
- Helló - köszönt nekem Casso.
- Szia - mosolyogtam rá, miközben a padomhoz simultam, a két kezemmel pedig megtámaszkodtam azon.
Casso kikerült, majd felpattant a padomra.
- Bocs, téged támadlak le - kezdte szórakozottan mosolyogva - Mivel kezdünk? - kérdezte, tanórákat illetően.
- Nyelvtan - feleltem zavartan - Kész a házid?
- Nincs, ezért kérdeztem, de neked gondolom igen. Odaadod?
- Persze - nyújtottam oda neki a füzetem.
- Örök hála - lapozott bele mosolyogva, majd újra rámnézett - Van egy tollad?
- Igen, persze - válaszoltam egyből újra, majd már kaptam is a tolltartómhoz - Kék kell?
- Nekem mindegy.
- Tessék - adtam oda neki egyet, amit Casso aztán elvett, és lehuppant a padomról.
- Angyal vagy - mondta derűsen mosolyogva, majd ahogy kikerült és visszaindult a padjához, mellettem elhaladva egy halvány mosollyal az arcán menet közben megsimított, valahol a derekam környékén.
Ahhhw.
Azt hiszem, tisztában lehet vele, milyen hatással volt ez rám. <3
Nem sokkal később becsengettek nyelvtanra, úgyhogy S.O.S előkaptam a tankönyvem, hogy átnézzem az anyagot a mára ígért felelésre.
Szerencsére Bogdán az "ahol nyílik a napló..." módszerrel választotta ki a szerencsés nyertest; ilyen esetben általában a névsor közepén lévők az áldozatok, úgyhogy az "sz" betűmmel valamennyire biztonságban voltam.
Angolon kiosztották a röpdolgozatokat.
- Lavender! - szólított Kocsis, akinek újabban mániájává vált a "Lavender" néven szólítani. Baromi vicces. - Three - nyújtotta felém a dogámat, mire döbbenten átvettem azt. Hármas angolból? Most komolyan. Hármas angolból???
- Ezt mégis hogy a sportágakból? - röhögött ki Casso.
- Nem vettem észre, hogy van egy másik oldal - temettem a tenyerembe az arcom.
- Ügyes - röhögött ki - Te - lökte meg a vállam - Hogy van a kosárlabda angolul?
Azt hiszem, ezzel életem végéig fog cinkelni. :)
Ebédszünet után hál' Istennek eljött végre az utolsó óra, az osztályfőnöki.
- Jövő hét utáni szerdán, mint tavaly, idén is korcsolyázni megyünk, ahonnan háromra érünk vissza az iskola elé, úgyhogy a tanítás aznap elmarad - tájékoztatott Pásztor, mire az osztály óriási éljenzésben tört ki.
Ilyen ez a kamaszkor. :)
Mai nap - 5/4: hármas angolból? Ezen még most sem tudom túltenni magam.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro