December 21. (szerda)
Reggel magamra ráncigáltam az ünneplőm, majd felkapva az ajándékomat és a sütimet elindultam a suli felé.
- Jó reggelt - köszöntem Szekeresnek mosolyogva, amikor beléptem az épületbe, majd a Last Christmas kíséretében felmentem a lépcsőn egészen az osztályteremig.
Az osztályban a padok már a falhoz voltak tolva, a táblára Saci felírta kalligrafikus betűkkel, hogy "Boldog karácsonyt!", a székek körbe voltak helyezve, a sütik és az üdítők pedig az asztalokon voltak. Enikőék a műanyag poharakat ellátták nevekkel, Kitti telefonozott (mostanában elég antiszociális lett), a fiúk beszélgettek és röhögtek, közben pedig Niki Cassoval flörtölt (bah).
Nyolc órakor az előadóteremben végignéztünk egy előadást, majd az osztályba visszaérve nekiláttunk az ajándékozásnak, amit idén Andris kezdett.
Andris felállt, átadta az ajándékát Enikőnek, majd visszaült.
Enikő Cassot húzta, Casso Lilit, Lili Barnit, Barni engem, én Lacit, Laci Kittit, Kitti Ricsit (hoppá), Ricsi Sacit (hoppáhoppá), Saci pedig Andrist. Itt bezárult a kör, úgyhogy folytatta Domi, akik Nikivel kihúzták egymást. Tavaly én Cassoval, idén pedig Domi Nikivel. Van ez így. :)
- Idén is hoztál mézeskalácsházat? - bámult el Pásztor, amikor Saci becipelte a terembe az alkotását.
- Ühüm - bólintott Saci vigyorogva.
Pompás lett, akár csak tavaly. :)
Még mindig nem tudom, hogy van az én barátnőmnek ekkora tehetsége és türelme az ilyesmihez, de én büszke vagyok rá. :)
- Még nincs tizenegy óra, úgyhogy ha szeretnétek, játszhatunk valamit - pillantott a karórájára Pásztor. Mindannyian beleegyeztünk. - Mihez van kedvetek? - kérdezte.
- Menjünk le hógolyózni! - dobta fel az ötletet Laci.
- Nem lehet, hideg van, még megfáztok - rázta a fejét Pásztor.
Szerencsére végül sikerült meggyőzni azzal a feltétellel, hogy rendesen felöltözünk.
- Három, kettő, egy! - számolt be az ofőnk, majd a két csapatunk elkezdte egymást dobálni.
Jó volt, csak átázott a kesztyűm.
- Négykor nálad, jó? - kérdezte Casso hazafelé menet arra értve, hogy mikor találkozunk.
- Jó - egyeztem bele.
Otthon kiteregettem a csurom vizes ruháimat (sajnos bosszantóan sokszor célpont voltam a hógolyózásban), majd négy előtt három perccel nekiláttam öltözni.
A fehér farmeremet felhúztam, majd nekiláttam megkeresni a piros pólóm, ami kiderült, hogy pont mosásban van, úgyhogy S.O.S lenyúltam Anyunak az egyik piros blúzát.
Éppen azt gomboltam volna be magamon, amikor... kop-kop...
És Casso belépett az ajtómon.
Villámgyorsan hátat fordítottam neki és fürge ujjmozdulatokkal befejeztem a gombolást.
- Nem láttam semmit - nyugtatott, majd halkan hozzátette, hogy "sajnos". Fiúk. :)
Azóta is irtó zavarba vagyok, ahányszor visszaemlékszem erre a jelenetre.
Nem sokkal később elindultunk a suliba, ismét.
Amikor megérkeztünk, Mariah Carey és a mindenki által ismert karácsonyi slágere fogadott minket, valamint Andris és Laci, akik azon versenyeztek, hogy ki tud több drazsét megenni x idő alatt.
Ja, és persze - hogy legyen valami tét is - aki veszt, az a délután folyamán fizet a másik helyett.
Intelligens. :)
- Ez az a tekinteted, amikor rá akarsz venni, hogy táncoljunk - állapította meg Casso halványan mosolyogva, mire elnevettem magam.
Én szóltam előre. :)
- Oké, lebuktam, csak előtte még vegyünk valamit a büfében - mosolyogtam.
- Szerencséd, hogy jó napom van - pöckölte meg a lógós fülbevalómat derűsen, én pedig vigyorogva elindultam mellette.
Elbűvölő. :)
- Citromos tea? - kérdezte, mielőtt sorra kerültünk volna.
- Most jó lesz egy narancslé - gondoltam át.
Miután megittam az üdítőmet, Casso pedig az ásványvizét, a tánctérre mentünk.
Éppen akkor csendült fel Ed Sheeran Perfect című száma, úgyhogy Casso magához húzott, a kezét pedig a derekamra helyezte.
- Jó ez a szám - állapítottam meg.
- Unalmas - mondta Casso őszintén, miközben megforgatott.
- Nem is - ráztam meg a fejem - Ugye most nincs a zsebedben a telefonod? - kérdeztem egy kis csend után.
- Most nincs - mosolyodott el halványan.
Egy kis ideig csak szó nélkül táncoltunk, majd a szemébe néztem és megszólaltam.
- Eszembe juthatna más is egy évvel ezelőttön kívül - jegyeztem meg halkan.
- Ne gondolkodj ennyit a régi dolgokon - mondta elmosolyodva.
A téma itt ideiglenesen lezárult, de csak egy rövid ideig, ugyanis nem sokkal később újból megtörtem a csendet.
- Egyébként valamit tudnod kell. A szilveszterről.
Casso feszülten elnevette magát.
- Hát, pont nem így értettem az előbb, de oké.
- Igen, tudom, de ebben az évben utoljára úgyis majd csak harmincegyedikén találkozunk, és semmiképpen nem szeretném a következő évet is úgy kezdeni, hogy azt hiszed, hogy bármi is miattad történt aznap - mondtam, mire felém kapta a fejét.
- Mármint ezt...? - nézett rám értetlenül, hogy hogy értem.
- Nem akartalak dobni - vallottam be.
Casso még az eddigieknél is jobban összezavarodott, úgyhogy csak folytattam.
- Ugyanazt éreztem, mint te, csak tartottam belevágni bármilyen kapcsolatba úgy, hogy semmiben sem vagyok biztos - kezdtem - Féltem attól, hogy esetleg... szóval esetleg kihasználnál, vagy hogy nem azért akarnál járni velem, mint amiért az emberek alapból szoktak, ha érted, nem voltam biztos a szándékaidban, és tudom, ez így hülyén hangzik nagyon, hogy ezt gondoltam, de tényleg nem álltam készen arra, hogy kapcsolatban legyek. Csak hogy tudd. Én sajnálom a legjobban, ami történt - fejeztem be lesütve a szemem - Már akkor is sajnáltam, és az első perctől kezdve visszacsinálnám.
Casso először nem mondott semmit, csak magában elgondolkodott, majd egyszer csak közelebb húzott magához, szorosabban a derekam köré fonta a karját és megszólalt.
- Most is félnél?
Váratlanul ért a kérdése, de gondolkodás nélkül rá tudtam vágni a választ.
- Nem. Már rég nem - mondtam halkan, mire Casso elégedetten elmosolyodott és elengedett.
Mivel nem egy rózsaszín vattacukor filmben vagyunk, nem volt a végén csók, szerelmet vallás vagy esetleg romantikus párbeszéd, sajnos a szürke valóságban vagyunk, amikor is a DJ-k leváltották a zenét és a táncikálásunknak vége lett. Pedig jó volt.
- Ezek szerint ti mindig csak ilyen undorítóan romantikusan tudtok táncolni. Gratulálok, kár, hogy felfordul tőle a gyomrom - hallottam a hátam mögül egy nem kifejezetten kedves hangot, amikor a mosdó felé siettem.
- Mira? - fordultam meg - Kösz. De azért ezt nem szeretném visszaolvasni az iskolaújságban.
Simán kitelik belőle, hogy kiharcol egy cikket, amiben kielemezheti a párosunkat.
Ami megjegyzem, nem létezik, de akkor is kinézem belőle.
- Nem fogod, mert most már riporternek csaptam fel, vagyis nem írok cikket. Pedig szerettem volna, csak közölték, hogy nem lehet, mert az újaknak is helyet kell hagyni. Aztán mondom, hogy nem érdekel, erre meg fenyegetőzni kezdenek, hogy kiraknak. Jó, nem igazán hat meg, de most komolyan, mi ez már? - forgatta a szemét. Őszintén szólva nem nagyon érdekelt a sztorija, de ő Mira és szeret magáról beszélni.
Visszafelé menet vettem magamnak valami italt a büfében, meg egy pár csomag ropit, amit majd elosztok a többiekkel.
A lefoglalt székeinken csak Ricsi és Saci ültek és csókolóztak (jó, hogy még mindig ennyire szeretik egymást :D) valamint Andris a táskájában kutatott.
- Mit keresel? - ültem mellé.
- Zsét a büfébe, hátha van nálam valami - mondta.
- Kérsz egy csomag ropit? - ajánlottam fel.
- Jaja - bólintott, majd felbontotta a csomagot.
Nemsokára befejeződött a buli, úgyhogy közös erővel (:D) visszarendeztük a termet, majd mehetett mindenki haza. :)

Mai nap - 5/5: tetszett! Barnitól egyébként karkötőt kaptam meg sütit. Mindkettő jól néz ki, a süti ráadásul még finom is. :)
************************************
Sziasztok!
Remélem tetszett ez a majdnem 1000 szavas rész. :)
Valószínűleg most egy darabig privátban írom a részeket és az egyik nap részözönt csinálok, hogy egy kicsit jobban haladjunk! :D

További szép napot!
Illetve... na... mindjárt éjfél...

További szép másnapot! 😂