December 14. (szerda)
Ha ma nem álltam vagy tizenöt percet a szekrényem előtt, akkor egyet sem, aztán rájöttem, hogy Casso ma úgy sem lesz suliban, úgyhogy mindegy, mi van rajtam.
Végül felvettem az agyonhordott sötétkék farmerem fehér pólóval és piros-kék-fekete-fehér csíkos kötött pulcsival, majd összefogtam a hajam és lerohantam a lépcsőn.
- Szia Csepi, légy jó - nyomtam egy puszit az immár nyolc és fél hónapos húgom homlokára, majd felvettem a kabátom és a bakancsom és elindultam a suliba.
A portás ma reggel is rám szólt, hogy töröljem meg a lábam, úgyhogy visszafordultam, lehúztam a bakancsomról a sarat, majd felmentem a terembe.
- Na, végre valami jó kis hozzáállás! Ez tetszik - mosolygott rám Lili, miután elmeséltem neki a Cassoval kapcsolatos új nézeteimet - És, hogy akarod kezdeni?
- Hát, arra gondoltam, hogy... - kezdtem, majd azonnal megakadtam - ...nem gondoltam semmire - láttam be, majd egyszerre felnevettünk.
De legalább a szándék megvan, na. :)
Ebédszünetben, miután szétturkáltuk a spenótot, hogy úgy nézzen ki, mint ha egy csomót ettünk volna belőle (ősi praktika), leültem a helyemre és előpakoltam fizikára.
A következő pillanatban leült mellém Ricsi.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Szevasz - biccentett - Van kajád? - tért rá egyből a fontos témára.
- Nincs - vágtam rá.
- Tudom, hogy van.
- Nincs.
- Ne hazudj.
- Mondom, hogy nincs - győzködtem, mire Ricsi kérdőn rám nézett - Jó, oké - adtam meg magam, mire Ricsi elvigyorodott - Van egy banánom. Kéred? Csak a nagy része barna - mondtam.
- Kit érdekel? Na, passzold ide - nyújtotta a kezét, amibe belenyomtam a félig túlérett banánt.
Jegyzem meg, az ilyet (mármint a megbarnult banánt) nem igazán szeretem, csak mivel az ebédem egyenlő volt a nagy semmivel, büfére nem volt pénzem és éhes voltam, nem igazán akartam odaadni. Na, mindegy. Majd otthon eszek.
Hazaérve Anyuék szóltak, hogy el kell menniük, úgyhogy addig vigyázzak Csepire, ezért nem tudtam "átvinni" a leckét Cassonak, úgyhogy maradtam az fapados 21. századi módszernél, megírtam Messengeren.
Jó, ez az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, hogy hogyan kezdeményezhetnék vele beszélgetést, és akkor? :)
Casso 🎨: Okésss, köszi
Leni 🍓: Szívesen
Nem, nem. Ilyen hamar nem hagyhatjuk abba a beszélgetést.
Leni 🍓: Egyébként jobban vagy már?
Casso 🎨: Ja, holnap már megyek
Leni 🍓: örülök:)
Már megint ez az üresség! Egyszerűen nem lehet igaz!
Írjon már ő is valamit.
Leni 🍓: Bocsi, hogy kérdezem, de zavarlak?
Casso 🎨: dehogy nyugi
Leni 🍓: Akkor jó, már kezdtem megijedni😅
Casso 🎨: Miben zavarnál? xd konkrétan semmit nem csinálok napok óta
Leni 🍓: Hát, nem tudom... lehet, hogy mondjuk túlesen a házin, vagy valami ilyesmi.
Casso 🎨: xdd
Leni 🍓: Mi az?
Casso 🎨: semmi, csak feldobtad a napom
Leni 🍓: Próbáltam kedves lenni, na.
Casso 🎨: Jó, befejeztem. :D
Leni 🍓: Persze.
Casso 🎨: holnap lesz valami érdekes?
Leni 🍓: Témazárót írunk irodalomból.
Casso 🎨: Mondom érdekes.
Leni 🍓: Nem tudok róla.
Casso 🎨: Akkor nincs.
Leni 🍓: Úgy tűnik...
Casso 🎨: Bocs, mennem kell.
Leni 🍓: Házit írni? 😂
Erre már nem válaszolt.
Nem is értem, miért. :)

Mai nap - 5/5: holnap jön Casso. Nagyon remélem, hogy több, mint fél hónap alatt azért sikerült kihevernie a szakítását, nagyjából, ami mondjuk elég reménytelennek hangzik, de bízom benne, végre jöhet már az én időm. Mert ugye most az jön, nem?