Október 5. (szerda)
Reggel szokás szerint találkoztam Zsombival, majd elkísért a suliig.
- Érezd jól magad, Szépség - húzott magához a többiektől pár méterre, ahol elköszöntünk - Délután kereslek, jó?
- Várom - mosolyogtam rá, majd az arcára tettem a kezem, pipiskedtem egy kicsit és megcsókoltuk egymást.
Éreztem közben magamon a tekinteteket, legalábbis egyet-kettőt biztos, úgyhogy nemsokára elléptem Zsombitól.
- El ne késs miattam - mondtam neki mosolyogva, majd egy gyors puszit dobtam az arcára.
Ahogy Zsombi elment, a lehető legtermészetesebben odamentem a többiekhez, ők pedig a lehető legtermészetesebben próbáltak fogadni.
Egy másodperc erejéig erőt vettem magamon, és Cassora néztem, aki épp akkor pillantott kifejezéstelen arccal a távolodó barátomra, rám, majd elfordította a fejét és Jenniferre, aki közben mesélt neki valamit.
Érdekes reggelek ezek.
- Léna, ezt nem hiszem el, állj már normálisan! - üvöltött Kántor a megszeppent kilencedikesre a műsor főpróbáján - Klárika hol kószál? - nézett körbe.
- Azt mondta, nem akar jönni - jelentkezett egy fekete hajú, magas lány.
- Hát én esküszöm eldobom az agyam! Nóri, sürgősen szaladj fel érte, és mondd meg neki, én üzenem, hogy engem pontosan nem érdekel, milyen kedve van a kisasszonynak, de a főpróbán itt kell lennie, vagy különben egy újabb oldal megtelik az ellenőrzőjében! - utasította az utóbbi napokban kissé idegbajos énektanárnő a lányt, aki gyorsan felsprintelt az emeletre.
Nem sokkal később megérkezett "Klárika", aki csendben végigtűrte, ahogy Kántor mindenki előtt leszidja. De úgy tisztességesen.
- Kántornak van férje? - lepődött meg a mellettem ülő Ivett (Laci nővére) a tanárnő jegygyűrűjére mutatva.
- Ezek szerint - vontam vállat.
- Amúgy az öcsém megkattant, amikor kibökte, vagy tényleg van valami kézis pasid? - kérdezte témát váltva.
- Tényleg van - bólintottam.
- Akkor én vagyok a hülye, csak mert bocsi, de én egész eddig azt hittem, hogy Cassot crusholod... - ráncolta össze a szemöldökeit.
- Bonyolult - temettem a tenyereimbe az arcom, mire értetlenül rámnézett - Jól hiszed, csak tudod, neki most van barátnője, ezért... na, érted - néztem rá magyarázkodva.
- Értem én - biccentett - És meddig tervezel vele együtt lenni?
- Fogalmam sincs. Nem tudom, meddig bírom - ráztam a fejem.
- Mit?
- Ezt az egészet. Annyira ribancnak érzem magam - vallottam be.
- Ne érezd úgy. Majd biztos megszereted azt a Zsolti gyereket - veregette meg a vállam, majd leugrott a padról és a terem kijáratához sietett, mivel vége lett a próbának.
- Zsombinak hívják! - szóltam utána.
- Oké - röhögött fel, miközben megfordult, és hátrafelé sétálva intett nekem - Szia! - mosolygott rám, majd visszafordult a menetirányba és elhagyta a termet.
A főpróba az ötödik és a hatodik órában lett megtartva, utána pedig átmentem az év első rajzkörére.
- Mivel első óra van... - köszörülte meg a torkát Várady - Szabadrajz - jelentette be, majd hozzátette, hogy óra végén azért megnézi őket és lepontozza.
Művészeti körök után összegyűltünk valamennyien a társaságból a suli előtt és átbeszéltük a holnapot.
- Amúgy milyen nap van? - kérdezte Jennifer, aki természetesen ma is makulátlanul festett.
Egyébként Casso most is hozta a formáját és tökéletesen jól nézett ki. Sötétbordó kapucnis pulcsi volt rajta fekete farmerrel és fekete márkás cipővel, meg persze a megigéző tekintetével, a gyönyörű szemeivel és a gödröcskéivel, csak hogy tovább fokozza a helyzetet. Ahw.
Talán kicsit túl sokat nézhettem, úgyhogy kérdően felvonta a szemöldökeit és a többiekhez fordult.
- Szerda - felelt Enikő.
Amikor hazaértem, Napsugár már otthon volt és a bőröndjéből pakolt ki.
Amint megláttam, odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.
Már hiányzott.

Mai nap - 5/5: jó volt találkozni Sugárral, aki Anyuval már elkezdte keresni a közeli ingatlanokat. Vagyis nemsokára megint elmegy. :( Zsombival viszont estefelé beszéltem telefonon.