Augusztus 31. (szerda)
- Elzsibbadt a nyakam - nyöszörgött Enikő, mivel lássuk be, tényleg elég különös pozícióban aludt el.
Mindannyiunk haja vége még festékes volt, a körmünkön pedig csillogott a lakk. Tegnap kreatívak voltunk és mindenáron bele akartunk vágni a körmös karrierünkbe. A chipses tál felborult (még jó, hogy filmezés közben minden morzsa elfogyott belőle), a szobában kupi és levegőtlenség (egyikünknek sem volt annyi esze, hogy kinyissuk az ablakot), az arcunkra odaszáradt az elfolyt szemfesték (oké, lehet, hogy nem a Csillagainkban a hiba volt a legjobb döntés), szóval ránk fért legalább egy fürdés, egy hajmosás és egy köröm...mosás. Vagy nem tudom, valószínűleg erre nem ez a megfelelő szó.
Dél körül hazajutottam, mivel Anyuéknak megígértem, hogy velük ebédelek.
- És izgulsz a holnap miatt? - szedte ki Csepit az etetőszékből Anyu.
- Nem igazán - ráztam meg a fejem furán - Miért izgulnék?
- Hát, nem is tudom - mosolyodott el sejtelmesen - Új osztálytárs, három hónap utáni találkozás Cassoval... - kezdte.
- Nem tudom. Remélem, jófej lesz az új lány, majd holnap megismerem - vontam vállat - Köszönöm az ebédet, finom volt - raktam bele a tányéromat a mosogatóba, majd felsiettem a lépcsőn.
A szobámban utoljára átnéztem mindent, előkészítettem holnapra az ünneplőm, majd gitároztam egy kicsit.

Mai nap - 5/?: most Anyu elbizonytalanított a holnappal kapcsolatban. Köszi, Anya.